A legfrissebb hírek szerint Olaszország északi tartományában, Lombardiában az egész régiót érintő karantént rendeltek el a koronavírus fertőzés miatt.

A Gyermekpszichológus blog egy olyan karanténról ír, amikor egy egész várost vagy egy nagyobb földrajzi területet zárnak le a hatóságok. Ebben az esetben a karantén végéig a területre se ki, se be nem lehet jutni és a karanténon belül akár a szabad mozgást is korlátozhatják. Remélhetőleg Magyarországon ilyen intézkedésre nem lesz szükség. A Nemzeti Népegészségügyi Központ eljárásrendjét és az aktuális rendelkezéseket itt lehet elolvasni.

Mit mondjunk a gyerekeknek a karanténról?

A gyerekek, természetükből fakadóan, nagyon érzékenyek a felnőtt világ információira. Értik és érteni akarják a körülöttük lévő világ történéseit, ezért a tabusítás helyett sokkal inkább célravezető, ha a szülők őszintén beszélnek a családot érintő esetleges karanténról. Életkoruknak megfelelően el kell nekik magyarázni mit jelent a koronavírusos megbetegedés és hogyan terjed a betegség. Természetesen itt nem a tűpontos virológiai leírást magyarázzuk el nekik, hanem magának a járványnak a természetét.

A vírusok apró, szabad szemmel nem látható élőlények. Cseppfertőzés útján terjednek emberről emberre és lázas, megfázáshoz hasonló betegséget okoznak. El kell magyarázni és meg kell mutatni a gyerekeknek, milyen alapvető higiénés szabályok betartására van szükség a megelőzéshez. Ennek a része a karantén is.

• Fontos, hogy a szülők ne bagatellizálják el és ne is pánikoljanak egy esetleges vesztegzár lehetőségétől.
• Törekedjen rá a család, hogy a betegségről és a karanténról ők informálják a gyerekeket. Ne a híradóból tudják meg a történéseket. Ha az óvoda- iskola bezárása is bekövetkezne, akkor is célszerűbb, ha erről a hírről először a család beszél velük és csak aztán a pedagógusok.
• Fontos, hogy a gyerekeknek mindig legyen lehetőségük kérdezni és őszinte választ is kapjanak a kérdéseikre.
• A kisebb gyerekekkel akkor beszéljenek erről, ha már körvonalazódik a helyzet és konkrét eseményeket lehet megbeszélni. Pl. ha bezár az óvoda, akkor ennek a tényét elég akkor közölni, amikor már tudjuk, hogy mikor zár be.
• A találgatások jelen esetben inkább csak összezavarják a kisebbeket.
• Idősebb gyerekekkel, kamaszokkal már komolyabban lehet beszélgetni a koronavírusról és a karantén lehetőségéről. De sem elbagatellizálni, sem pánikoltatni nem szabad őket sem. Hanyagoljuk továbbá az összeesküvés elméleteket  és ne terheljük őket álhírekkel. Ezek csak összezavarják a kamaszokat.
• Számoljunk vele, hogy a gyerekek egymással is beszélnek az aktuális hírekről. Ezért is fontos a hiteles és tényszerű tájékoztatás. A gyerekek hajlamosak a fantáziálásra.

Gondoljunk bele, hogy nekünk felnőtteknek is milyen bizonytalan helyzetet okozna, ha egyik napról a másikra a lakóhelyünket karantén alá vonnák. 

Mit tegyünk, ha hosszabb időre otthoni karanténba kerül a család?

• A fenti pontokra visszautalva kiemelem, hogy ez esetben különösen fontos az ismert körülmények átbeszélése a gyerekekkel, a pánikhangulat és a bagatellizálás kerülése.
• Ha bevonják a gyerekeket az otthon töltött idő megszervezésébe, az segít oldani a szorongásukat, hiszen így a történések tevékeny részeseinek érezhetik magukat
• Ha az egész családnak otthon kell maradnia, akkor felfoghatjuk ezt a helyzetet egy közös családi programnak, akár egy kalandnak is. Pihenhetnek, minőségi időt tölthetnek egymással.
• Tartsuk továbbra is a megszokott napirendet. Ez kiszámíthatóvá teszi a mindennapokat.
• Érdemes közösen megszervezni a napokat úgy, hogy legyen kijelölt idő a tanulásra, a felnőtteknek a dolgozásra. A gyerekeket be lehet vonni a háztartási munkák elvégzésébe is.
• Valószínűleg nem szerencsés játszótérre menni, közösségi programokat látogatni (ezek általában el is maradnak) De ha nem írják elő, akkor nem kell egész nap bezárkózni a lakásba.

Jogos félelem lehet a szülők részéről, hogy hosszabb időre a lakásba zárva a gyerekek unatkozhatnak, nehéz lekötni őket. Ha már kialakult ez a kényszerhelyzet, talán jobban segít, ha megpróbáljuk a pozitív aspektusát nézni. 

Pánik helyett tájékozódjunk!

Szerző: Bojti Andrea, klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus / gyermekpszichologus.blog.hu