Kezdjük mindjárt a miniszterelnök gyerekkori barátjával, akinek teljesítmény nélkül szerzett vagyona nagyrészt uniós forrásból gyarapszik, a Mészáros Lőrinc-jelenség pedig remek szimbóluma sok mindennek, amik miatt ebben az országban sokszor szomorú élni.

Haladjunk aztán tovább azok felé a kistelepülések felé, ahol választók százezreit zsarolják azzal, hogy ha nem jó helyre szavazol, akkor nem lesz pénz, és neked meg a családodnak bizony csak akkor lesz munkátok, ha jövőre is épül a faluban néhány felesleges dolog az unió pénzéből.

Nem függetlenül a már elhangzottaktól, ahol csak Mészáros Lőrinc adhat munkát, és csak a kormányon múlik, hogy lesz-e pénz fejlesztésre, ott bizony a Fidesz fog választást nyerni, és korrupció meg szétrohadt egészségügy ide-vagy oda, az ott élők a saját szempontjukból teljesen érthetően döntenek úgy, hogy csak egy felé szabad szavazni. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor nagyon nem szeretne kevesebb pénzt, és hogy ami van, azt ő akarja elosztani.

A kormány viszont csak a saját szempontjából használja fel ezeket a forrásokat jól, az unió legszegényebb térségei között még mindig sok a magyar, a területi egyenlőtlenségek nem csökkentek, az innovatív magyar vállalkozások száma csekély, a pénz egy részét pedig helyi kiskirályok, illetve a miniszterelnök rokonai, barátai tették zsebre.

Szóval, kedves Unió, te vagy az a furcsa nagybácsi, aki már rengeteg pénzt adott az unokaöccsének lakást venni, az unokaöcs pedig mindig elitta, te pedig azt mondtad, hogy jól van, öcsém, adok még egy kis pénzt, hátha ezt már nem iszod el, közben azt is elviselem, hogy állandóan szabadságharcolsz ellenem.

És akkor, ha már a miniszterelnök rokonai szóba kerültek, beszéljünk egy kicsit a saját lábon állásról. Vajon jót tesz-e egy ország gazdaságának, az innovációjának, ha folyamatosan ömlik az ingyenpénz, a vállalkozásoknak pedig nem jó ötletekre, hanem jó pályázatírókra van szükségük.

Nem tesz jót, úgyhogy nekünk is hasznos lenne, ha az EU végre összeszedné magát, komolyan venné a lopást és a jogállami normákat is, nem csak duma lenne, hanem kötelező uniós ügyészség, a büntetés pedig nem azt jelentené, hogy nyugi, azért el lehet költeni másra. Hadd mutassa meg ez a büszke ország, hogy nincs szüksége a német és svéd adófizetők pénzére, és meg tud állni a saját lábán.

Lehet, hogy ez pár évig fájna, talán megbukna a kormány, aztán jöhetnek a sikerek saját erőből. Ha pedig úgy sehogy sem megy, akkor az unió pénzéből sem fog.

Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2020. február 14-ei, pénteki adásában hangzott el.