h i r d e t é s

Kényes kérdés, de ne halogassuk…

Olvasási idő
7perc
Eddig olvastam

Kényes kérdés, de ne halogassuk…

2020. október 16. - 17:11

 

Elég nehéz dolgom van, mert nem tudom definiálni a zsidó fogalmát.

Nem is lehet. Vallás? Etnikum? Cionizmus? Ateizmus? Pénzvilág? Feladom… maradjunk annyiban, hogy zsidó testvéreink magunk fogalmazzák meg identitásuk motivációját. Szerintem itt sem lesz két egyező hang.
Akkor, hogy zsidózzon a Korán? Mint Iszlámban véleményt formáló, mit értek zsidó alatt a Korán alapján? Mindig zsidót kell-e érteni akkor, amikor a yehud, vagy beni Israel kifejezést hallom? Vagy egy jelenséget, egy történelmi eseményhez kapcsolódó tényt kell ezen keresztül tudatosítani?

A Biblia Mózeshez kötődő jelenetei többször is említést nyernek a Koránban. Jákob, azaz Izrael háza, József és családjának megtelepedése Egyiptomban, Mózes-fáraó konfliktus, majd az átkelés a Vörös tengeren éppen úgy téma, mint Sion hegyén a kinyilatkoztatások kapása, Izrael népének engedetlensége, a negyven éves pusztai vándorlás stb. Nem térek ki itt Dávid és Salamon királyságára, amit az Egy Istennek rendeltek alá, tehát teológiai értelemben létrehozták az első Iszlám Királyságot!

Egy korábbi jegyzetemben írtam a zsidók jelenlétéről az Arab félszigeten Mohamed (béke reá) kora előtt https://www.facebook.com/mihalffy.balazs/posts/10158630597028496
Ebből kiderül, hogy számos zsidó törzs élt Arábiában. Yathreb, a későbbi Medina pedig három zsidó törzs otthona volt. Ezek: Banu Nadir, Banu Quneyqa és Banu Quriza. Kereskedelemből, fegyverkovácsolásból, aranyművességből éltek, valamint araboknak hiteleztek, amiből gazdagságra tettek szert. Most hagyjuk a vallási kérdéseket, hanem térjünk rá az érdekekre. Ezeknek a törzseknek az volt az érdeke, hogy az arabokkal rendezett viszonyuk legyen. A rendezett alatt azt értem, hogy tudjanak velük kereskedni, függetlenül attól, hogy az arab törzsek egymással háborúban állnak, vagy éppen szövetségesek. Ha nagy béke van az sem jó, mert akkor kell egy ellenség és mindig az az ellenség, akit ki lehet fosztani. Ezért arra törekedtek, hogy rendezett viszony vegye őket körbe, de túl jó se legyen a környezetben élő arabok kapcsolata, nehogy prédává váljanak.

Szituáció a következő:
A három zsidó törzs évszázados vazallusi együttélésben élt két nagy arab törzzsel, a Khazradzsokkal és Awasokkal. Ők hűbérurak, a zsidók pedig a csatlósok voltak. Éppen egy olyan pillanatban vagyunk, amikor a Khazradzs törzs feje, Abdallah ben Obey várományosa a királyi trónnak. Ekkor jelentek meg Medinában Mohamed (béke reá) és a muszlimok. Igaz, ők a Khazradzs és Awas főurak meghívására érkeztek, akik az iszlámmal szimpatizáltak, de Abdallah ben Obey nem tartozott közéjük.

Mohamed érkezése Medinában szertefoszlatta Abdallah ben Obey álmait. Nem lehetett király! Látva, hogy Mohamed tömegbázissal bírt, maga is felvette az Iszlámot, de szívében gyűlölet tombolt. Innen vált ő a Koránban a képmutatás megszemélyesítő alakjává. Mindent elkövetett, hogy Mohamedet elbuktassa, küldetését ellehetetlenítse, miközben kifelé Iszlámot színlelt.

Mohamed (béke reá) első dolgai közé tartozott Medinában a „Testvérré fogadás”. Azaz minden medinai lakóssal testvériséget fogadott, legyen az arab, zsidó, vagy bárki. Ezzel azt akarta elérni, hogy közös ügynek tekintsék küldetését és Isten szavának érvényre juttatását etnikumtól, vallástól függetlenül. Medina legyen közös ügy! És itt kezdődnek a bajok. Ugyanis Abdullah bin Obey és követői, valamint a zsidók alanyai voltak a Testvérré fogadásnak, de ők belül másképp gondolkodtak. A számok, kalkuláció, érdekek mentén úgy értékelték a helyzetet, hogy itt van Mekkából egy idegen, akit saját törzse is ellenségnek tekint. Vele van ez a sok semmirekellő nincstelen menekült. Ugyan mi esélyük lehet a megmaradásra? Belecsaptak a tenyerébe, de magukon belül úgy voltak vele, hogy ennek nem lesz jó vége ezzel a pasassal. Mekka gazdag, a hatalmas Quraish törzse megeszi őket reggelire. A zsidók úgy látták, hogy testvériség ide, vagy oda, kereskedelmi érdekeik jobban kötődnek Quraish-hez, mint ehhez a siserahadhoz. Abdalla ben Obey pedig aláásott minden Iszlám konszolidációt, hiszen nem hagyott fel álmával: király akart lenni. Erről szól a 33. Klánok Szúra:

Így szólnak a képmutatók és azok, kiknek szívében betegség honol: „Allahnak és az Ő Prófétájának nekünk tett ígérete nem volt más, mint megtévesztés!”(Korán 33:12)

A Medinát ért támadás előtt a Muszlimok sikeresen érték el a Szíriai határt északon és Jemenig terjeszkedtek délen. A Próféta a Muszlimok expanziójának és győzelmének jeleit látta. Most, hogy az „Árok” ütközetben beszorultak saját védelmi állásaik közé, a Hipokriták azzal gúnyolták őket, hogy hiú ábrándokat dédelgettek. Az események azonban azt mutatták, hogy reményeik nem alapultak „megtévesztésen”.

Ez volt a háttérben akkor, amikor a három zsidó törzs háromszor árulta el Quraish-nek Mohamedet. Ez három ütközet volt. Az első a Badr, a második az Uhud, a harmadik pedig az Árok (Khunduk) csata, melyekben a legélesebb helyzetekben mindig egy adott zsidó törzs átállt.
Nem megyek bele az egyes csaták részleteibe. A megtorlás ereje minden csatával fokozatosan nőtt. A harmadik, azaz Árok csata után pedig a zsidó férfiak kivégzésével tetőzött, illetve a lázadó zsidók áttelepítésével Khaiberbe, ahol volt később még egy incidens. A megtorlás nem az Iszlám törvényeinek alapján történt. Ez fontos. A Próféta (béke reá) követén keresztül a zsidókat kérdezte, hogy a Tóra, vagy Iszlám törvényei szerint büntessék őket. Ők a Tórát választották. Ennek megfelelően a Deuteronomium XX. 10-20 előírásait érvényesítették:

Előhozta (Allah) azokat erődjeikből, kik melléjük álltak az Írás Népéből és rettegést vetett szíveikbe. Egy részüket megölték, másik részüket foglyul ejtették. (Korán 33:26)

Utalás a Zsidó Banu Quraizah klánra. Medina lakósainak jelentős részét alkották, akik egyezséget kötöttek a város védelmére. Amikor a Szövetségesek ostromzár alá vették a várost, Banu Quraizah együttműködött az ellenséggel és elárulták Medinát. Az ostrom megszűntével és a csapatok elvonulása után a Próféta figyelme az árulók felé irányult, akik a legnehezebb pillanatokban cserben hagyták a várost.
Sa’d az Ótestamentum büntetését hajtotta végre az árulókon. Deuteronomium 20:10-20:
10Mikor valamely város alá mégy, hogy azt megostromold, békességgel kínáld meg azt.
11És ha békességgel felel néked, és kaput nyit, akkor az egész nép, amely találtatik abban, adófizetőd legyen, és szolgáljon néked.
12Ha pedig nem köt békességet veled, hanem harcra kél veled, akkor zárd azt körül;
13És ha az Úr, a te Istened kezedbe adja azt: vágj le abban minden fineműt fegyver élével;
14De az asszonyokat, a kis gyermekeket, a barmokat és mind azt, ami lesz a városban, az egész zsákmányolni valót magadnak prédáljad; és fogyaszd el a te ellenségeidtől való zsákmányt, akiket kezedbe ad néked az Úr, a te Istened.
15Így cselekedjél mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, amelyek nem e nemzetek városai közül valók.
16De e népek városaiban, amelyeket örökségül ad néked az Úr, a te Istened, ne hagyj élni csak egy lelket is;
17Hanem mindenestől veszítsd el őket: a Khittheust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khivveust és a Jebuzeust, amint megparancsolta néked az Úr, a te Istened;
18Azért, hogy meg ne tanítsanak titeket az ő mindenféle útálatosságaik szerint cselekedni, amelyeket ők cselekesznek az ő isteneiknek, és hogy ne vétkezzetek az Úr ellen, a ti Istenetek ellen.
19Mikor valamely várost hosszabb ideig tartasz körülzárva, hadakozván az ellen, hogy bevegyed azt: ki ne veszítsd annak egy élőfáját sem, fejszével vágván azt; hanem egyél arról, és azt magát ki ne irtsad; mert ember-é a mezőnek fája, hogy ostrom alá jusson miattad?
20Csak amely fáról tudod, hogy nem gyümölcstermő, azt veszítsd el és irtsd ki, és abból építs erősséget az ellen a város ellen, amely te ellened hadakozik, mindaddig, amíg leomlik az.

A fenti törvényre hivatkozva Sa’d utasítást adott Banu Quraizah férfiúinak megölésére és vagyonaik elkobzására.

Nos, itt értünk a csúcsra. A muszlim-zsidó ellentétek i.sz. 623-629, tehát mindösszesen 6 éves szakaszáról beszéltünk, amely mindmáig áthatja kommunikációnkat. Ha politikai érdek kötődik hozzá, akkor erre a 6 évre emlékeztetnek a szélsőséges muszlim szervezetek és ezt a hat évet nem felejtik el a zsidók sem. De mindkét fél figyelmen kívül hagy több nagyon fontos dolgot:

  1. A zsidók nem zsidó minőségükben, hanem az árulásért szenvedték el a megtorlást. Több zsidó törzs élt ott, akiket nem ért sérelem. Tehát nem zsidók, hanem árulók bűnhődtek!
  2. 1400 éves muszlim-zsidó együttélés során általában szövetségesek voltunk, egy oldalon harcoltunk. Így volt ez a keresztes hadjáratok idején, Ibérián, az Oszmán birodalom alatt stb. 1948 Izrael Állam alapítása erősítette fel azokat a hangokat, melyek olyan Korán interpretációkat idéznek mindkét oldalon, ahol a Koránt fenti részét politikai hangolás erősíti fel. Közben se szeri, se száma azon Korán idézeteknek, melyek mindahányunkat Írás népének tekint, ahol el kell ismernünk prófétáikat, könyveiket, angyalaikat stb.
  3. A zsidóság vallási értelemben az Iszlám része, tehát nem lehet ellenség. Ábrahámi alapú Iszlám, aminek sharia rendszere a judaizmus. Most kizárólag muszlim terminológiákat használtam. Elnézést a kívülállóktól.
  4. Ami a zsidók Tóra átírását, hamisítását illeti, nagyon kevés jogunk van ebbe Muszlimként beleszólni. Igaz, mi a Koránt nem tudjuk átírni, mert arra Allah vigyáz. De tegyük szívünkre a kezünket! Nem interpretáljuk félre a verseket a politikai érdekeknek megfelelően? Nem vesszük ki a szövegeket a kontextusokból? Ezzel párhuzamosan nem hallgatunk-e el olyan részeket, ami számunkra hátrányos? Nem használjuk-e ki azt a tényt, hogy a Korán arabul van és a követők nem értik az arabot? Csak egy sejket, imámot értenek, aki azt mond, amit akar! Szóval csitt!

Eddig a történelem, de a fenébe is, testvérek vagyunk, akiket sokkal több köt össze, mint ami elválaszt.

Címkék: 

 

Kommentek

h i r d e t é s