Így volt ez Hitler, Goebbels, Sztálin, Rákosi idején is, és így működik az Orbán-rendszer is.
Hiszen még képes lenne valami elvetemült olyasmit kérdezni! Pláne élő adásban! Belegondolni is szörnyű!
Orbán különben is tanult abból, hogy Medgyessy, majd Gyurcsány is földbe döngölte a miniszterelnök-jelöltek (addig) szokásos vitájában! Na, nem!

A rothadó polgári demokrácia gyakorlata, miszerint megszorongathatják a kormányfőt, a minisztereket, Orbán és a csatlósai számára nem vállalható – még a Parlamentben sem, melynek ülései ma már nem nyilvánosak (na, vajon miért nem?), ahonnan a nekik nem tetsző újságírókat kitiltották, és ahol az ellenzéki képviselők kérdéseire olyan pompás válaszok születnek, hogy nőügyekkel, gazdasági ügyekkel, családi ügyekkel nem foglalkozom (instállom: akkor mivel?), a sutábbak pedig egyszerűen mindenre azt válaszolják, hogy rohadjon meg Gyurcsány!

Legyen bár fasiszta valaki, ha kint él, megfertőzte a Nyugat szokása.
Salvini muris volt, amikor a múlt héten az Orbánnal és Morawieckivel tartott eredménytelen komplottja után (túl sok három dudás egy minicsárdában) a sajtótájékoztatón a nagy semmiről tartott szpícset befejezve, visszatette a fejére a fejhallgatót és várta a kérdéseket. Az arca, a csodálkozása, kész tanulmány volt.

Franziska Tschinderle, osztrák Profil újságírónője még gyanútlanabb és képzetlenebb volt diktatúra-ügyekben, mint a derék olasz fasiszta. Mivel az említett találkozón nem tehettek föl kérdéseket, levélben fordult a Fidesz EP-frakciójához és az eseménnyel kapcsolatban kérdéseket mert föltenni!
Ez ugyan a dolga, mondhatni ezért fizetik, de ez nem mentség!
Felhördült a honi ez meg az! Hogy képzeli az aljas provokátor?
A Magyar Nemzetben olyan lejárató kampányba kezdtek szegényke ellen, amilyet a hazai ellenzék már megszokott ugyan, de odaki' ismeretlen. Válasz helyett. Politikai kravár lett a dologból, az osztrák külügynek kellett közbelépnie, akik rendesen helyreigazították Szijjártó urat.

Hát ehhez képest Varga Judit kis nyúl, aki rendszeresen próbálkozik a propaganda- szövegeivel nyugati interjúkon, és kellemetlen kérdések látványosan kihozzák a sodrából. (Egyébként szorgos Facebook-bejegyző, akinek a fiókjából a nem hódoló hozzászólásokat automatikusan törlik.)
(Megjegyzem, a Profil kemény propagandát folytatott a Kádár-rendszer ellen, különösen a nyugati gazdasági eredményekről számolt be. A vállalathoz, ahol annak idején dolgoztam, rendszeresen érkeztek a lapszámok, melyeket le kellett volna adni a pártbizottságon (elolvasás előtt elégetendő!), ehelyett rongyosra olvastuk.)

Na, mármost! Mi a baj ezekkel a dolgokkal? Már persze túl azon, hogy egy diktatúrát jellemeznek.
Az is, hogy ezek a korifeusok csak azt hallják, amit hallani akarnak. Fogalmuk sincs a valós helyzetről. Ez ugyan jelentős hozadék lehet a bukásukhoz vezető úton, viszont a torz szemléletük folytán olyan intézkedések is elmaradnak (például a szociális szférában, az egészségügyben, az oktatásügyben), melyeknek azonnal isszuk a levét. Mert úgy tudják, hogy minden rendben! Sőt!

Végül pedig kikopunk a civilizációból! Mert Orbánékat nem igazán lehet leválasztani a magyarság egészéről, három kétharmados választási győzelem után. Nem is teszik! Igyátok meg, amit főztetek!

Schmidt Mária a legutóbbi kis gyöngyszemében azt fejtegette, hogy a magyar kalandvágyó nép, kalandozó ősei útját vállalja föl, és járja.

Erre röviden csak annyit mondhatok, hogy fene a gusztusát!

Hosszabban: a szemérmesen kalandozásnak nevezett fosztogató, gyilkoló hadjáratok olyan mély nyomokat hagytak, és nem csak az érintett népekben, hogy azóta is a hun szóval nevezik a magyarokat, Magyarországot az összes európai nyelvben, leszámítva a cseheket és a szlovákokat. Churchill pedig hunoknak nevezte a náci németeket. Remek örökség!

Arról nem beszélve, hogy Koppány útját járva a magyarság régen eltűnt volna az utak portengerében. Orbánék ezt az utat vállalják föl és döntik romba az országot. A reputációnkkal együtt, melyet ugyanolyan nehéz lesz helyreállítani.