Móricz Csikágónak nevezte, rajta is ragadt a név, vagy fél évszázadra.
Ma már nem emlékeznek rá, holott a fővárosnak ez a része nem sokat változott Ma is szegényebb, finomabban szólva szerényebb jövedelmű népek lakják.
Itt nincsenek plázák, hiper- és szupermarketek, Louis Vutton, Maserati-szalon és társaik. Minek? A kereslet! Ide kövült kis boltokban vásárolnak az emberek, javíttatnak ruhát, cipőt. Kis közért, zöldséges, optikus, virágárus, ruhatisztító- és javító, órás, s a többi.

Virágbolt. 66-ban szereztem virágkötő képesítést, a hetvenes évek elején nyitottam. Ilyen katasztrofális helyzet azóta nem fordult elő, mint amiben lassan egy éve próbálunk a felszínen maradni. Elmaradtak a virágos ünnepek, összejövetelek, ballagás, évzáró, nagy lagzik, farsang. Ez a nőnap az egyetlen mostanában virágvásárlásra alkalmas ünnep. Hétfőn. De még nem tudjuk, hogy nyitva tarthatunk-e. Sokan nyilván már úgy döntöttek, hogy virág helyett mással kedveskednek. Ami megvehető előre. Sokat amúgy ez az egy nap nem számít.
Hogyan lehet ilyen körülmények közt, a tájékoztatás hiányában felkészülni? Hozzak, rendeljek? Mondjam vissza az árut? Sok munkával állítsam össze a csokrokat, vagy hagyjam a csudába? A virág nem áll el.

Kaptak valami segítséget a tavalyi bevételkiesés kompenzálására? Egy fillért sem!

Fogalmam sincs, mi lesz most, meddig tart a lezárás. Lehet, hogy be kell zárnom. Még egy újabb két hónapos kiesést nem bírok el!

Optikus. Érthetetlen, hogy miért nem készült fel a kormány erre az újabb bezárásra sem! A vak is látta, hogy nem lazítás, hanem zárás jön. Információ semmi. Ma délután még nem tudjuk, hogy hétfőn nyithatunk-e, vagy sem. Nyilván nem. És, ha valakinek elvész a szemüvege, eltörik a keret, vakoskodjon hetekig, hónapokig?

Tudatosan bizonytalanságban tartják az embereket, félelemben, kiszolgáltatott helyzetben. Hogy uralkodhassanak rajtunk.

Kaptak valami segítséget a tavalyi bevételkiesés kompenzálására? Egy fillért sem!

Ruhatisztító. Mi a bánatot csináljak? Hogyan fogják megkapni a kuncsaftok a tisztításra, javításra leadott és elkészült ruhákat?
Még az ajtón át se lehet. Ugyanúgy megy, mint tavaly. Pénteken bejelentik, hétvége, és másnap már nem rendezhetjük az elkészült rendeléseket. Új rendelés nuku. Mit mondjak a tisztítónak, a zipp-zárasnak, a bőrösnek, a szabónak? Mikor lesz munkájuk? Csak játszanak az emberi sorsokkal, mint a tekebábukkal!

Kaptak valami segítséget a tavalyi bevételkiesés kompenzálására? Egy fillért sem!

Senkit nem hagyunk az út szélén! Nem! Csak belökjük az árokba, esetleg egyszerűen csak földet szórunk rá! Hogy ne lehessen észrevenni.

Egyre többen látják úgy, hogy itt nem csak tehetetlenségről, impotenciáról van szó a kormány járványkezelése kapcsán, hanem mérhetetlen közönyről, érdektelenségről, a katasztrófa  következményeinek a lakosságra hárításáról, mossuk a kezeinket jeligére.

Mikor lesznek elegen? Akik végre most már nem fogják bevenni Orbán várható újabb dicshimnuszát a saját zsenialitásáról, mellyel legyőzte a járványt (is)?

Miközben a saját és mások életében pont az ellenkezőjét élik meg.

Miközben szánalmas kudarcot vallott a hétvégi tömeges oltás megszervezése.

Miközben egymásnak ellentmondó nyilatkozatokból próbál tájékozódni a nép: bezár az iskola, vagy online oktatás lesz?

Miközben kiderült, hogy még véletlenül se Brüsszel a hibás: a kormány nem hívta le a rendelkezésére bocsátott AstraZeneca vakcinát. Hát elvitte más. Ha nem kell!

Miközben a kormánynak az önkormányzatokat ellehetetlenítő sakkozása miatt (vagy/és, mert ellenőrzik a felhasználásukat) lekéshetjük az uniós munkahely-teremtő támogatásokat, melyek akár nyolcvan százalékos bértámogatásra jogosítanak a kisvállalkozások megsegítésére.

E SURE-program első körében a kormány mindössze 504 millió eurót hívott le, miközben a horvátok egymilliárd, a csehek kétmilliárd, a románok négymilliárd eurót kértek és kaptak. Még csak azt sem tudni, hogy egyáltalán pályáztak-e a második körre, melyből újabb egymilliárd lenne lehívható.

Mikor fogja legyőzni a tapasztalat és az életösztön a berögzült-berögzített sablonokat, melyek szerint nem az a helyzet, amit érzékelsz, hanem, amit mantráznak? Hány embernek kell még meghalnia, tönkremennie?