h i r d e t é s


Kökény Mihály nem „rezsibiztos” szeretett volna lenni?

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Kökény Mihály nem „rezsibiztos” szeretett volna lenni?

2017. december 13. - 08:40

 

Értelmezhetetlen stratégiát építeni arra, hogy x betegségért holnaptól jobban vagy kevésbé bőkezűen finanszíroz az OEP illetve az állam, a mai körülményeket tekintve.

Értelmezhetetlen ennek alapján a privatizáció, hibás volt Kökény Mihály miniszter azon álláspontja, hogy az élet bizonyította, miszerint eddig sikeres privatizációk történtek a művese-kezelések, a radiológia és a laboratóriumok esetében, akkor csak folytatni kell a sort és jönnek a befektetők és sikeres lesz a többi is.

De amíg, ha a kórház 100 egység finanszírozásából a privatizált radiológia elvisz 20 egységet, miközben 10 egységbe kerül, ugyanígy még 1-2 terület, a sorban hátramaradóknak nem juthat, csak ráfordításaiknál kisebb „bevétel” pl. tizenötüknek 40 egység.

A kórház csődbiztosa 2003 évi első jelentésében szóvá tette, hogy amíg az OEP 1 pontért 1 forintos fizet, addig a kórház a „privatizőr” Prodiának 3-at, a kórház eredményeinek a rovására.

Hogy ebből az extraprofitból a Prodia azután a János kórházban egyedülálló gépeket, műszereket vásárolt?

Ez már persze bonyolítja a kérdést, hogy az ellátás megszervezése a minisztérium feladata és ugyanakkor felelőssége, felülről, átlátva az egész rendszert.

Visszatérve a kórházi teljesítmények finanszírozására.

A rendszer lehetővé teszi az indokolatlan teljesítmények elvégzését, amit végül is valahol nem csak papíron végeznek el, ez az egyik költségnövelő tényező, ennek lesz folyománya a táppénz, a meg nem termelt GDP, a talán felesleges utókezelések és hosszantartó gyógyszeres terápia, kontrollok.

Közbeszerzési mutyizások természetesen az ember egészsége érdekében!

Ugyanakkor a gazdasági vezetők kézzel-lábbal tiltakoznak a közbeszerzések ellen; itt az a másik csatorna, ahol talán elfolyik a pénz, hiszen a beszállítónak az érdeke, hogy minél magasabb legyen a számla: kötszerből, eszközökből, filmekből. Tehát jelenleg mind mennyiségben, mind az adott eset minőségi ellátása esetében indokolatlan költségtényezők jelennek meg, a bázis és teljesítményfinanszírozás közgazdaságilag értelmezhetetlen módszere mellett.

És most ebbe a rendszerbe akart beilleszkedni még egy parazita, az irányított betegellátás!

Kritikai észrevételek.

Az irányított betegellátás egy minőségbiztosítási alapelv, irányítónak elsősorban a háziorvost kellene tekintenünk.

Ő ismeri elsősorban a betegét, annak családját és környezetét. Ismeri a progresszív betegellátási hierarchiát. Sokoldalúan képzett, ha az egyes szakmák mélységével nincs is tisztában, mégiscsak ő rendelkezik a legnagyobb rálátással a rendszerre.

A 2005. január 1-től bevezetendő új rendszer egyúttal több más részleges reformot jelentett, ez a szinergizmus mindig veszélyes a nagy rendszereknél.

Az egészségügyet gleccserként képzeljük, ahol meggondolatlan lépések lavinákat indíthatnak el. Nem forradalomra, hanem reformálásra van szükség, apró, de folyamatos léptekkel.

Abszurd szakmai irányítás a pénz begyűjtés a lényeges!

Az egészségügynek is nagy a tehetetlenségi nyomatéka.

Ha egy szobában meleg van, nem kell egyszerre a radiátort is lezárni és az ablakot is kinyitni, mert az ellenkező hatást érjük el: hideg lesz. Ugyanígy az irányított betegellátás mellett bevezetnék a protokollok, standardok alkalmazását. Önmagában az utóbbiak is már forradalmiak, de rendkívül hatásosak, költséghatékonyak, ugyanakkor alkalmazásukat bátran rá lehetne bízni a jelenlegi gyakorló orvosokra, indokolatlan egy külső kényszer, újabb közbeiktatott szereplők alkalmazása révén.

Mondok egy példát. Gyakorló orvos vallomása.

A vérből történő PSA vizsgálat alkalmas a prosztatarákok szűrésére, de rendkívül drága. Néhány éve elrendelte az OEP, hogy a vizsgálatot csak urológus kérheti. Ezt nem tudtam, rendelésemet felkereste a város két TB ellenőre és figyelmeztetet az új szabályra, egyelőre különösebb retorzió nélkül.

Természetesen a későbbiekben a vizsgálat helyett urológiai konzíliumot javasoltam csak.

Ilyen egyszerű a protokollok bevezetése. Tehát folyamatos oktatás, konzultáció, a szakma, a biztosító részéről, de úgy, hogy a követendő elvek interiorizálódjanak gondolkodásunkba, ne pedig bábukként mozgassanak minket a szervezők.


 

h i r d e t é s

betöltés..