Ilyen módon, akinek a fenti általános jellemzők ellenére egy kis ész jutott, már egyetlen gyermek vállalása előtt is komoly kalkulációt végez. És rá kell jönnie, hogy egy olyan biztos állás mellett, mint amilyen a közmunkaprogram kínálta lehetőség, gyereket vállalni matematikai nonszensz. Lehetetlen kigazdálkodni.

Az sem mindegy ám – maradva Kövér cinikus megközelítésénél – hogy milyen legelőre csapjuk ki a jószágként kezelt népet. Aligha lehet csoda, ha gyér forintokat termő gyatra vidékről néhányan elcsatangolnak. Sőt az összeterelésre tett bármilyen kísérletnek is ellenállnak.

Adja magát a kérdés, hogy ha valóban olyan fontos lenne a Fidesznek a nép szaporulata, miért nem emeli a jövedelmeket az Európai Unió szintjére?

Az Országgyűlés elnöke Gyergyószentmiklóson beszélt erről szombaton délután, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) egyesület nyári táborában szervezett pódiumbeszélgetésen. Elmondta, Magyarország élen jár Európában abban, hogy a hazai összterméke (GDP) közel öt százalékát fordítja a népesedéspolitikára, de a kormány családpolitikája csak azt célozza, hogy elhárítsa a gyermekvállalás fizikai és anyagi akadályait a fiatalok útjából. A munka neheze azonban csak ezután jön, mert a kedvezőtlen demográfiai folyamatok megfordításához mentalitásváltásra is szükség van. Divattá kell tenni a többgyermekes családmodellt. Erre Székelyföldön van már pozitív példa, egy meg nem nevezett községben a születések száma meghaladta a temetésekét, mert divattá vált a 2-3-4 gyermekes család. Úgy vélte: a gyermekvállalási kedvet a közösség mintaadó ereje befolyásolja. /168 óra/

Vajon a közösség mely mintájára gondolhat Kövér? A hitelkényszerre? A közmunkának nevezett robotra? Az általános szellemi leépülésre, aminek eredményeképp már azért is megverhetnek, ha összetett mondatokat mersz használni. Vagy az e kilátástalan helyzetből fakadó és egyre nagyobb méreteket öltő depresszióra?

Vajon mikor fogja fel Kövér, hogy az ő és bűntársai jelenléte az egyik legbiztosabb fogamzásgátló eszköznek minősül, ami Magyarországon elérhető. Mert ugyan melyik, felelősségtudat átkával vert szülőjelölt tenné ki önként születendő gyermekét egy ilyen kártékony párt destruktív politikájának?

A nemzőképesség és nemző hajlandóság alapján ítélni meg valaki magyarságát elég komoly sértésként értelmezhető a magyarokra nézve. Mert ha a magyar csak úgy lehet jó, ha kellő számú kölköt produkál, inkább kell tekintenünk, haszonállatnak, mintsem emberi lénynek. Ezzel pedig Kövér elmondott magáról és pártjáról mindent, amit tudnunk érdemes. Hogy az ilyen politikust miért nem mentették fel pozíciójából, nyilvánvaló alkalmatlansága miatt, azt nehéz nem saját töketlenségünkkel okolni.

Másfelől le kell vonnunk a konzekvenciát, hogy Kövér László jelenléte ezek után az önmagunkkal való kibaszás metaforájaként is értelmezhető.

A túlnépesedés napjaiban beszélni több gyerek vállalásáról felveti a szándékos veszélyeztetés gyanúját is.