Unom Orbánt, aki mára tökéletesen meghibbant, hiszen, Hitler után szabadon naponta olyan ökörségekkel áll elő, hogy "minden gyermek egy őrhely", az iszlám dagályról (elhiszik) és a kiüresedett Nyugatról delirál (a kutya se hiszi el).

Unom Káslert, aki szerint az egészségügy hasít, holott mindenki látja, a saját bőrén tapasztalja, hogy romokban áll, és a negyedik hullám kormányzati töketlenségeit, a védelem szándékos szabotálását már előre az orvosok iránti ellenszenv fölkeltésével kívánja leplezni: mindenki által tisztelt főorvosokat visznek el bilincsben, "korrupció gyanújával" az őrhelyüklről (igen Orbán néptárs vagy most már testvér, nekik a munkahelyük valóban az őrhelyük), mert üres borítékokat találtak a fiókjukban, amelyekben "nyilván paraszolvenciát vettek át". És ez Poltnak, meg Őfelsége bíróságának nyilván elég is lesz. Vagy, ha nem, megfélemlítésnek megteszi.

Unom Kásler körleveleit és titkos leiratait, miszerint a várólisták végére kell tenni a sürgős, tartós károsodásra, egészségromlásra, esetleg elhalálozásra vezető állapotban lévő betegeket is, mert ellenkező esetben bizonyított a paraszolvencia elfogadása!

Unom Maruzsa dicshimnuszát a hasító közoktatásügyről, a nem létező pedagógushiányról, melyet a közigállás.hu kormányzati weboldal áperté cáfol és melyeket a pedagógusok halálra dolgoztatásával, ócska trükkökkel kívánnak leplezni.

Unom az olyan rákosista elhülyítéseket és hűségesküre kötelezéseket, miszerint a ma már képesítetlenül, vagy technikumi fejtágítóval is tanítani jogosult kezdő pedagógusoknak pedig hazafiasító Szabad Nép továbbképzéseket szerveznek, Schmidt Marcsi wellnessel csalogató-megvesztegető fejtágító kurzusai mintájára – ezúttal wellness nélkül.

Unom a kormánybérenc "közvéleménykutatók" hazudozását, hogy aszongya: a lakosság 94%-a szerint a gyermek nevelése kizárólag a szülők joga!" (Miért 94? Miért nem 98?)

Unom ezt az egész mocskos LMBTQ-ellenpropagandát a szarból kimenekített Kaletával, meg ki tudja még hányakkal a saját soraikban.

Unom a politikai gyermekmolesztáló kormányzat állandó hersegését arról, hogy az iskola nem tarthat szexuális felvilágosítást, nem nevelhet, miközben arra sem veszik a fáradságot, hogy a köznevelésről szóló törvényt ennek megfeleltetve átkereszteljék.

Unom Varga Mihály hazugságait, legújabban a pedagógusok béremeléséről az elmúlt években, melyek helyett harminc százalékos jövedelemcsökkenést kénytelenek (miért kénytelenek?) elszenvedni.

Unom és az egész, pénzért segget nyaló könnyűzenei bagázst, Tóth Gabit, Nagy Ferót, a Tankcsapdát és társaikat, csupa primitív osztályon aluli bunkót, köztük Ákost, akinek a koncertjét kötelező megnézniük az esztergomi katolikus diákoknak – miért mennek el, vagy ha retorziótól tartanak, miért nem hagyják ott az ilyen iskolát?

Unom a kalapácsos Demeter Szilárdot, alias Schmidt Máriót, ezt az ágról szakadt senkit (az álnévadó Farkasházy a kitűnő írásában ebben téved: Demeter nem író és publicista, csak egy huszadrangú, kudarcos rockzenész), aki Kulkától Bródyig és Pogány Juditig minden valamire való, és be nem hódolt zenészt, színészt mint "kommunistába oltott liberálist", primitív, tahó módon sérteget, fenyeget, akik szerinte csak csak duzzognak, mert a Fidesz-bérencek számára kiírt pályázatokon nem nyernek.

Unom Reviczky Gábort és a többi beszari, kalapozó, a Kádár-rendszerben díjakkal, kitüntetésekkel elhalmozott átállót.

Unom Varga Judit és Szijjártó állandó pökhendi, faragatlan megnyilvánulását, most legutóbb a lengyelek elleni uniós fellépés miatt: ocsmány, alaptalan támadásnak minősítik a Bizottság azon döntését, hogy pénzbüntetést szabnak ki a lengyel kormányra, amiért az nem hajt végre egy bírósági ítéletet! Jó vicc! Állíthat ilyet jogvégzett ember?

Unom a koncepciós perekkel való megfélemlítést, melyek Császy és Tátrai után legújabb áldozata Galambos Lajos most kapott négy év letöltendőt (és hát ez puha diktatúra, sőt még az sem, még mindig hibrid rendszer, nem igaz, kedves Kis János?), hiszen Lukasenko 10-14 éveket sózat rá az ellenzék vezetőire, vagy fölakasztatja őket a keretlegényeivel.)

Unom Schmidt Máriát és az ő szedett-vedett, hazugságoktól, csúsztatásoktól, oktalanságoktól hemzsegő, barbár, kioktató smoncáját.

Unom, hogy naponta több szörnyű, aljas, állatias gyilkosságról számol be a sajtó, egy háromtagú társaság különösen mocskos, kegyetlen tettét pedig "gondatlanságból elkövetett emberölésnek fogják minősíteni, és megússzák enyhe büntetéssel", holott Pintér – akinek első intézkedése 2010-ben a gazdasági bűncselekményekkel foglalkozó nyomozó csoport felszámolása volt (vajon miért?) – azt ígérte, hogy két hét alatt megteremti a közbiztonságot.

Unom az olyasféle disznóságokat, mint azt, hogy a Fertő-tó einstandolásakor önhatalmúan, jogellenesen lebontott cölöpházak tulajdonosaira még rá is terhelik a bontás költségeit, miközben az érintett Ausztria és egy rakás környezetvédelmi szervezet kifogásait is a szemétre hányják, hogy hagyják kiszáradni a Fertő-tavat, hogy a Balatonból erőszakkal magántengert képeznek, kiszorítva a közembert.

Unom azt a jogállamot, ahol a kormány ukmukfukk bármilyen ingatlant, településrészt, sőt települést egy tollvonással kivonhat a területrendezési előírások alól, mert Orbán jobban ért ehhez is, különösen, ha saját célra akar garázdálkodni.

Unom a koncessziós és a "kielemelt nemzetgazdasági érdekké" nyilvánított zabrálást.

Unom, hogy azt is nyolcvan évre titkosítják, mikor mennek ki pisálni.

Unom a tudomány degradálását, Csurka hírhedt szlogenjének államvallássá tételét: "a szakértelem bolsevista trükk".

Unom a karrierbolsevikok kommunistázását.

Unom a vallás államelméletté tételét, miközben a héten bedugítják a fővárost egy olyan rendezvény miatt, mely a katolikus lap szerint a katolikusokat sem érdekli.

Unom Orbán erőszakosságát, mellyel ez az istentelen ember kicsikarta, hogy találkozhasson a pápával, pusztán azért, hogy választási fotókon együtt viríthasson vele.

Unom, hogy a nyilasok állami támogatást és védelmet élvezve fröcsöghetnek és garázdálkodhatnak.

Legfőképpen azt unom, hogy mindezekről naponta új és új esetek, új disznóságok, új ökörségek kapcsán értekezhetek,
.
Borzasztóan elkeserít, hogy diktatúrában születtem, diktatúrában éltem le az életem első felét, meg utóbbi tizenegy évét, és, hogy valószínűleg diktatúrában fogok meghalni.

Legszívesebben kiüvölteném magamból a régi jelszót: aux armes Citoyens!

Csak nincs kinek!