h i r d e t é s

Kuruzslók és tolvajok! Magyarország jól teljesít!

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

Kuruzslók és tolvajok! Magyarország jól teljesít!

2018. november 07. - 16:25

 

Nem akarom rontani a közérzetedet, de ezek itt annyit törődnek a te problémáddal, mint a libamájkonzerv a levágott libák lelkével!

Idézet a tudósításból!

„Youngot kétszer ítélték már el engedély nélkül végzett orvosi tevékenységért, a doktori címe ugyanis nem orvosi végzettséget takar, azt egy mára bezárt, senki által el nem ismert egyetemen szerezte, holisztikus természetgyógyászatból. Néhány hónapja szintén emiatt börtönbüntetésre ítélték”.

(index.hu)

Nálunk a beteget büntetik, nem a bűnösöket!

A helyszín és a személyek a fantázia szüleményei. Ha valaki magára ismer, vagy a helyzetet ismerné fel, a véletlen műve!

Telefonált ismerősöm az egyik keleti megyéből. Nem ismeri a fővárosi közlekedést, segítsek neki eljutni az egyik körházi ambulanciára. Nyugdíjas, beteg, javasolták a környéken a pesti professzort, aki minimum 40 ezerért fogad! Valakit „meggyógyított”, akiről a helyiek már lemondtak.

A pályaudvarról, viszonylag egyszerűen, eljutottunk a fővárosi kórházhoz. Megkerestük az ambulanciát, ahol a doktor, orvosprofesszor, a tabló szerint egyetemi magántanár vizitel. Hosszú folyosón leültünk az ajtóval szemben, vártuk a behívást.

A folyosó falusi istállónak néz ki, ahol sok tehenet és lovakat tartanak. A levegőben tömény bűz terjengett. A betegszobák ajtóit nyitva tartották. A jobb szellőzés céljából. Legalább 20 szoba több ággyal és sok, daganatos beteggel.

Úgy látszik, ebben az intézetben már meghalnak az emberek, mielőtt meghaltak volna.

Egy nővér papírokat osztogatott. Aláírva jogosultságot lehetett szerezni valamiféle svájci tablettára, ami ugyan nem jó a májra, de a vesére igen. Vizsgálják a gyógyíthatatlan betegeken, hoz-e javulást a májdaganatban szenvedőknek.

Mondom Jánosnak, tudod régen a bányákba a dolgozók kanári madarakat vittek le a mélybe. Ha a madár megdöglött, akkor már menekülni kellett kifelé, mert a kanári a kis mennyiségű gázömlést is érzékeli. Bizony, mondom neked, itt olyanok vannak, akik a kanári madarak szerepét vállalják, de még nem segített ez a svájci csodaszer. A madár sem a gázömlést akadályozta meg! A gyógyulás reményében kísérleti organizmusok, akik önkéntesen, nem kényszerítve, az törvénytelen lenne, alávetik magukat a gyógyszeripar fejlesztési terveinek, Svájcból. Feltételezem, a személyzet egy részének jövedelmező vállalkozás.

Nem akarom rontani a közérzetedet, de ezek itt annyit törődnek a te problémáddal, mint a libamájkonzerv a levágott libák lelkével!

Nagy tábla virított szidolozott csillogással a falon: egyetemi magántanár, osztályvezető főorvos. Nyílt az ajtó.

Többen ültek, várakozók a folyosón! Figyeltük a 20 év körüli, telt keblű titkárnőt, kinek a nevét mondja! Csak kérdezte, vár-e még valaki a professzor úrra. Felpattantunk, időpontunk volt.

A dekoratív kislány, orvosi rendelői szokás szerint, bekúsztatott bennünket a nagy mellei és az ajtófélfa között.

Szépen berendezett, bőrüléses fotelok, patinás „szecessziós” íróasztal, egy rakás könyv a fal melletti polcokon.

Az asztal mögött ült az egyetemi magántanár. Barátom, ismerősei tanácsára azzal kezdte a kivizsgálást, hogy előre letette az asztalra a borítékot negyvenezerrel, ami a vizitdíj. Előre kell ösztönözni, tanácsolták. A magántanár zsákbamacskát nem „játszik”.

A beteg „obszervációját” azzal indította az egyetemi magántanár, hogy kivette a négy darab tízezrest a borítékból és szinte megvetően megkérdezte: „biztos, hogy maguk hozzám akarnak jönni vizsgálatra”?

Igen, hát hogyne, itt ülünk órák óta ilyen okból kifolyólag. Ezt már én mondtam, mert kissé irritált a helyzet és a gyógyításnak az ilyenfajta kezdése.

„Hát, akkor ezzel az adjunktus úrhoz menjenek, mert nálam 80 000 a vizit díj” és visszatette a pénzt a borítékba.

Balkezesnek néztem, mert a gyűrűs ujjával átpöckölte hozzánk a borítékot és felállt. „Titkárnőm elvezeti magukat az adjunktus úrhoz”- mondta ingyen és mi távoztunk a melles kislánnyal a folyosóra.

Az egyetemi magántanár kifelé menet elnézést kért, hogy nem csukta be az ablakot. Nagy zaj jött be az utcáról, valamilyen felvonulás vagy tüntetésféle lehetett. Hozzátette, mintha éppen ezért jöttünk volna több száz kilométerről, „valami nemzeti akármi van, ünnepség”. Kinézett az utcára (ingyen) és tájékoztatott, (szintén ingyen) „ennyi bohócot ritkán látni errefelé”.

Újra a büdös, istálló szagú folyosón találtuk magunkat. „Várjanak itt” mondta a kislány! Megkeresem adjunktus urat! Azt hiszem, éppen vizitel.

Nem nagyon vizitelt. Már jött is a hölgy egy középkorú doktorral, a negyven ezres adjunktussal, és egy naptárral a kezében! Mondván, keres nekünk időpontot. Itt már beleszóltam, türelmetlenül és cinizmussal: figyelj testvér, most jöttünk az időpontról a magántanártól, keveselte a negyven ezret, hozzád küldött, cimbora.

Barátom felszólításnak vette és átdugta, nem annyira a megszokott diszkrét, inkább látványos, zavart mozdulattal az adjunktus zsebébe, a borítékot. Nem bírtam szó nélkül megállni, „megszámolhatod tesó, pontosan annyi”!

Érzékeny lelke volt a „negyvenezredesnek”, mert azonnal, durván replikázott: velem nem foglalkozik, nem tűri az ilyen magatartást! A beteg menjen a vizsgálóba.

Ennyivel előbbre voltunk. Leültem egy roggyant székre, amit lomtalanításnál ki szokta tenni és a megfelelő népesség elviszi, gondolom, részben tüzelőnek!

 Tizenöt perc sem telt el, jött a „beteg” vizsgálóból, a már megismert űrlappal a kezében, amit várakozás közben is osztogattak!

Néhány hónapja lehet hátra, mondta a „negyvenezredes”, de ezt a svájci kísérleti gyógyszert önként beszedheti, hátha használ.

Látod, mondom, megérte eljönni Keletről ide a fővárosba, negyvenezerért. Vigasztaljon, hogy nyolcvanezerért is ugyanezt kaptad volna. Megalázást és a semmit! Jó drágán! Pénz beszél, kutya ugat, a „báró” mulat!

Az űrlapon, nagyobb betűkkel olvasható volt: a tabletta ára: darabonként egymillió forint!

Kapott négy darabot, heti egyszeri bevétellel. Egy hónap múlva jöhet a további négyért, csinálnak vizsgálatot is! Ha megéri, úgy értem, életben! És ha még össze tud szedni egy kis borravalót!

El sem keseredhetett az ember, hiszen, mormogtam az udvaron, kifelé jövet, negyven ezerért kaptál négy milliót érő bogyót. Beteg barátomnak nem volt már humorérzéke!

Megkérdezte, mi az egyetemi magántanár? Semmi, mondom, kapott egy oklevelet valamelyik baráti egyetemtől, semmi köze az egyetemi oktatáshoz! Többségében olyan, annyit is ér, mint egy dicséret féle az iskolások ellenőrző könyvében. Attól még nem lesz a gyerek, a középiskolás diák tanár. Viszont ez a magántanár izé, jól fizet, látod! A kórházak többségében annyi ilyen egyetemi magántanár, címzetes egyetemi tanár is, hogy a betegek nem győzik ellátni őket megtakarított pénzükkel.

Amiről itt szó van, egy évvel ezelőtt történt. Azóta a temetés is meg volt!

A nemzeti néplélek analízise azért pozitív, mert sokan, nagyon jól kerestek vele!

Nagyon jól! Isten éltesse őket sokáig! De csak akkor, ha jól megfizetik!


 

h i r d e t é s

h i r d e t é s

betöltés..