A helyi szállodában menekültcsaládok nyaraltak volna. Ezt a lakosok „valamiért” nem vették jó néven.

Hogy miért kellett volna a helyieket lakossági fórumon tájékoztatni, arra Lázár János nem tért ki, meghagyva ezt a kellemetlen terhet a panzió tulajdonosának. Azonban a 444 munkatársa nem hagyta ilyen könnyen kicsúszni a simlis miniszterelnökséget vezető minisztert.

Sarkadi Zsolt, kérdését a következő formában tette fel:

„miért érzi úgy (Lázár), hogy lakossági fórumot kellett volna összehívnia egy olyan vállalkozónak, aki jogosan üzemeltet egy panziót és a saját döntése alapján meghív oda Magyarországon jogosan tartózkodó és jogosan mozgó embereket.”

Amire természetesen Lázár a szokásos hangnemében a tényeket maximálisan figyelmen kívül hagyva felelt.

Természetesen a panzió tulaját ért anyagi kárról (gyaníthatóan helyi ismeretlenek kiszúrták furgonjának kerekeit), mely annak tükrében is jelentősnek mondható, ha az egész falu véleményét tükrözi, sajátos véleményt fogalmazott meg. Lényegében az önbíráskodást és a fenyegetőzést tekinti magyar viselkedés elfogadható formájának.

Egy helyütt úgy fogalmazott:

„És ezt a Fidesz vagy a kormány, úgy gondolom, hogy ebben az ügyben, legalábbis az egész bevándorlási probléma kirobbanásakor világosan érzékeltette, hogy nem politikai menekültek ellen akar szólni, hanem a bevándorlás ellen akar felszólalni”

Ami azért különösen érdekes, mert amíg a kormány nem dobta be a menekültügyet a nép türtőztette magát. Nem csupán fékezte indulatát, abból kiindulva, hogy a kifejezés; „migráns” éppen a kormány retorikájából szivárgott be a köztudatba, arra vagyunk kénytelenek következtetni, hogy erről a félelméről a nép el is feledkezett. Más dolog, hogy Ghaith Pharaon-t és a letelepedési kötvényeken keresztül ki tudja hány bevándorlót telepített éppen a kormány be.

Miért éli hát oktalan reneszánszát az idegengyűlölet?