Abból indultam ki, hogy nem kifejezetten a saját szakállára, hanem Berlin tudomásával kalandozott és kalandozik az orosz tájakon. 
De úgy járt, mint egykor Horthy, aki nyári felszerelésben eresztette el a csapatait Moszkva felé, de közben bejött a tél és a sereg elakadt a végtelen hómezőkön. 
Feltehetőleg Orbán, mint kísérleti nyúl, nagyon hasznos lehetett és lehet a németek számára. 
A paksi bővítéssel és a Déli Áramlattal kapcsolatos atlanti reakciók felbecsülhetetlen információt szolgáltattak Merkel számára, aki egyetlen lépést sem tett Orbán kalandozásainak a leállítására, sőt megszavazták az EU Pakssal kapcsolatos döntéseit. Mindeközben viharos tempóban építették az Északi Áramlat vezetékeit, kihagyva a lengyeleket, ezzel dollár milliárdoktól szabadították meg őket. Ez megfelelt az orosz külpolitika érdekeinek úgy, hogy hagyományosan a németek is zsebre tették a részüket.

Magasról nézte, ahogy a német sajtó végig verte Orbán Viktort (szinte sosem a budapesti kormányról írtak) és csak a külügyi stábja küldött pro forma, egy enyhe szidást, kis „rosszaság” stílusban, ez azt jelzi, hogy Merkel tudtával, vagy megbízásából mászott be Orbán Viktor az orosz medve barlangjába. A mini megtérülés az oroszok és a németek számára Paks! Orosz atomerőművi berendezések, amerikai turbina, német generátor, franci rendszerirányítás, orosz hitel, magyar kockázat, magyar tőketörlesztés, ez a recept.

Hangsúlyozni kívánom, hogy Paks bővítésével egyetértek, csak azt kifogásolom, hogy mi nem jutottunk többre, mint a török betonvas és a magyar sóder beépítése, ami nem fejleszti sem a munkakultúrát, sem a referenciát.

Orbán nem vette észre, hogy a nyúl szerepét osztották rá ott, ahol vadásznak gondolta magát. (Sőt, a tusványosi beszédeket úgy mondta el, mintha maga lenne a vadásztársaság felügyelője.)
Gondolom, Washingtonban már régen dekódolták Orbán szerepét a németek forgatókönyvében. 
Az amerikaiak itt a „lányomnak mondom, hogy a vejem is értsen belőle” kommunikációs sémát alkalmazták. Az ezredforduló után a nyugati technológia főként német közvetítéssel keresett és talált utat a keleti nyersanyagokhoz és energiaforrásokhoz. Amerikai szemmel nézve a dolgok alakulását, nyilván lépni kellett valamit (Siemens-botrány) .

Az ukrán konfliktust éppen arra találták ki, hogy az érintett felek teszteljék egymást, felmérjék egymás potenciális lehetőségeit, törekvéseit. A proxi háborúban az egyik lakmuszpapír éppen Orbán, a szomszédos Ukrajnával rossz a viszony, az oroszokkal kiemelt, ami a napjainkban jelentős mértékben kihűlt és ezt próbálja igen nagy igyekezettel a Türk Tanáccsal pótolni.
Nehezen fog menni, mivel ezek az országok veretes diktatúrák, címeres diktátorokkal miközben, ha Törökországot és Kazahsztánt kivesszük, akkor a maradék GDP je nem éri el magyart, azonban 6,5-ször több lakójuk van. Egy igazi leszakadt, sötét,19. századot megjelenítő a - törököket kivéve -, beszorult, népét sanyargató csapat tagjaivá váltunk!
Oroszország történetének egyik legnagyobb válságát éli át, bezárta a népet tartalékok és pénz nélkül, ezzel együtt bekövetkezett a legrosszabb, az oroszok elkezdtek gondolkodni, ami Putyin népszerűségén már látszik.
Az események láthatóan egy fegyveres teszt logikáját követik, nincsenek világos célok és elmosódnak a szemben álló felek kontúrjai is. 
A játszma eltarthat még egy ideig, amíg helyre áll a status quo vagy egy ahhoz közeli helyzet. Ha egyáltalán!?

A szankciók következményeiről pedig csak annyit, hogy a ’80-as években a KGST erősebb volt a mai orosz gazdaságnál, a szankciókkal mégis kivéreztették.