h i r d e t é s


Lélektani vázlatok

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Lélektani vázlatok

2018. február 13. - 13:16

 

Van, amit tudunk, van, amit érzünk és van, amit szeretnénk vagy akarnánk tenni: egymást bénító korlátjai a bajok orvoslásának!

  • Van, amikor „tudom”, mit kellene tennem, de úgy „érzem”, nem lehet!
  • Van, amikor „érzem” a teljesítés, a cselekvés kötelezettségét, de valamiért „nem akarom”, „nem szeretném, vagy „nem tudom”, nem rendelkezem megfelelő ismeretekkel, bizonyossággal!
  • Ebben az érzelmi, értelmi és akarati, nagyon nehéz konfliktusos labirintusban kallódik az ember. Kétséges lett, hogy a háromszintű állapot összhangban legyen.

Egyszerűbben szólva, azt tehetném, amit tudok, szeretem is, amit tudok és azt is akarom, amit szeretnék és tudok! Ebben az esetben a „kötelesség” sem lenne nyomasztó! Sőt, konfliktusmegoldó tényezővé válik! Önmagam és a közösség iránt képviselt felelősséggel együtt!

A mai, hazai társadalmi összevisszaságban, ennek a konfliktusnak a megoldását, egyénileg úgy igyekszünk elkerülni, hogy inkább vállaljuk a „birka ország” minősítő jelzőt, vagy a „fotelharcos” megalázó minősítést, csak ne kelljen a gyakorlati cselekvést előnybe részesíteni.

Gondolatok a látszatmegoldások és a bajok szőnyeg alá söprése helyett! Mert már felbukunk az eltakart és felhalmozott szemétben! Nem csak a lelkiekben!

Nyomasztó passzivitás, amibe egy egész nemzedék, nemzedékek lehetne áldozatok! Ez az egyetlen nem járható út, közös dolgaink elrendezéséhez!

Van egy sajátos, elterjedt privát magyarázatunk, megoldásunk is a konfliktusra, amit úgy mondanak a köznyelv szerint: „fogjuk meg és vigyétek”!  (Pszichiáter, ha akad az olvasók között, ne gondolja, nem ismerjük ennek a problémának a részletes, tudományos alapjait, ezért jegyzem meg, hogy a „kognitív disszonancia” elméletéről van szó. A többiek lépjék át ezt a megjegyzést, nem érdekes).

A mai magyar valóság nem annyira „humánus” értékekkel irányított, hogy ezt a „harmóniát” az egyének számára lehetővé tegye.

Sőt, olykor nem csak a paranoia, de egy skizofrén politikai, tudati állapotot, hajlamot erősíthet!

Lehet, furcsának találják, amikor azt mondom, hogy a magyar történelem, a nép, a nemzet önismeretéhez tartozhat más népek, nemzetek, etnikumok történelmi tapasztalata, kultúrája!

Talán azért is van ez így, hogy dicsőítjük magunkat, mert amikor önmagunkat értékeljük, hajlamosak vagyunk, más népekhez, közösségekhez hasonlóan, úgy látni, láttatni magunkat, mint a valóságos tapasztalatok és a megálmodott, meg nem valósult esélyeink, lehetőségeink keverékét.

A politikai halandzsában ezt a konfliktust valamiféle intézményes illúzió (kamu) terjesztésével (más illúziókkal, halandzsával együtt) úgy hirdetik: elkészült Nektek drága alattvalóim az „életpálya modell”!

Magyarul, majd egyszer, ha jónak látom, úgy élhetsz, ahogy tudsz, és ahogyan szeretnél, főleg nem éhes gyomorral! Ha ez most nem is így van, higgyél az életpálya modellben, könnyebb lesz az életed, de nehezebb is még egy illúzióval! Az illúziók és a halandzsa természeténél fogva nem kopik, nem inflálódik, kitart életed végéig! Tovább semmiképpen sem! Csak erős hit kell hozzá, ami „felülírja” az elsődleges, személyes tapasztalataidat is.

Van, amikor az utóbbi, az illúzió, vagy vágyálom túlsúlyra kerül az előbbiekhez, a helyzet ismeretéhez és az érzelmi gyötrődéshez képest.

Egyénileg a magánszférában nem annyira veszedelmes, nem is okozhat annyi bajt, ez a szemlélet, ahol maximum önmagunk vagy egy-két személy iránt tartoznánk felelősséggel, mint amikor a társadalom hatalmi irányításának alapját adják az illúziók, figyelmen kívül hagyva az objektív tényeket.

Ebben a szellemi, érzelmi kötődésben, tudat állapotban arra is hajlandóságot mutat az ember, hogy túlbecsülje helyi, olykor provinciálisnak látszó értékeit, és vagy ne érdekelje más népek történelmi tapasztalata, vagy ha igen, akkor lebecsüli, a felsőbbrendűség magasságából, illúziójából nézve másokat. A legsúlyosabb, amikor ezt egy kormánypolitika tudatosan is „gerjeszti”!

Kívülről látva visszataszító, belülről nézve hátborzongató, atavisztikus tünetei  vannak.

Akinek gyóntatásra és ostyára is van igénye a lelki békéje érdekében, fontos, legyen.

Most, ebben a helyzetben azonban fontosabb lenne, ha személyes és közösségi békétlenségünk emberhez méltó tudatával keresnénk a béke és nyugalom lehetőségeit! Lehetne ezt tenni, vallás szerint, gyónás után is!

Címkék: 


h i r d e t é s

betöltés...

;