Hogy a Demográfiai Csúcson Orbán abszurd állításokat fogalmazott meg, azon már mindenki hüledezett egy jót. Szerinte a világháborúk valójában „európai polgárháborúk” voltak, ezek okolhatók demográfiai problémáinkért. A népszaporulat apadását a politika idézte elő, amelynek ezért most nemcsak joga, hanem kötelessége is beavatkozni. Mondhatnánk, az állam mostantól szaporító szerv is. Nálunk ez nemcsak a nagyon is szükséges családtámogatást, a gyerekek jólétéről, iskoláztatásáról, egészségéről való gondoskodást jelenti. Ítélőbírói- és nevelőtiszti hatalmat is: kioktatnak, milyen családba születhet gyerek és milyenbe nem, kötelességként írják elő, amit örömből és szeretetből vállalnál. A modell ismerős: ugyanúgy egy valódi kérdést használnak fel, mint a menekültek esetében. De nem a megoldás a lényeg. A cél az, hogy újabb szálat szőjenek bele abba az ideológiai szövetbe, amellyel a rezsim takarózik, hogy elfedje nyers érdekeit.

A demográfiai téma erre kiválóan alkalmas. Valami receptet csak kell adni a munkaerőhiányra, de olyat, amelyben bevándorlók nem szerepelnek, és nem kell a kiszolgáltatott vendégmunkások titokban szervezett tömeges importjáról beszélni. Jöjjenek a magyar kisbabák! És tényleg jöjjenek, ki ne örülne nekik, mindegyik egy kincs. Más kérdés, hogy dolgozni remélhetőleg csak húsz év múlva fognak, ha csak ki nem lökik őket is előbb az iskolarendszerből. A „teleszüljük a Kárpát-medencét” jelszó egy kis összekacsintással Trianon békésebb revíziójának is feltüntethető, nyugtatván a vérmesebb elégtételre vágyó híveket. Mintha bizony a kismamák nem a picinyüket dédelgetnék a pocakjukban - micsoda önző érzelgősség! -, hanem, ahogy Orbán fogalmaz, „a nemzetközösség biológiai újratermelésének előfeltételét”.

De minek a hadova az európai polgárháborúkról? Hasznosat a kellemessel, ugyebár. Jól esik „Brüsszel” után az „Európa” szót is ellenszenves kontextusban bevésni a jónép agyába. Hogy a világháború messze túlterjedt a kontinensen, hogy volt Pearl Harbor és Hirosima – kicsire nem adunk. Európa kap más rúgást is: az „európai szalonokban” nem hiszik el, hogy véghez visszük a demográfiai fordulatot. Pedig - így Orbán -, nekünk, magyaroknak kilátástalan helyzetekből a kitörés „egy huszárbravúrral sikerül”. A fehérvári huszárokra gondolhatott, azoknak kétségtelenül van közük a témához, ám sajnos ezúttal nem fakadt dalra. Túl pajzán lett volna a konferenciát megáldó három püspök és Köves Slomó rabbi füleinek.

Viszont nagy derű fogadta a miniszterelnök tréfáját, amely szerint régebben azért nem volt hasonló tanácskozás, mert „azt gondoltuk, hogy a harkályt nem kell biztatni, hogy kopácsoljon”. Szomorú, hogy a magyar harkályok újabban az istennek nem kopácsolnak. Vagy nem eleget. Az is lehet, hogy ezek a mai fák túl emancipáltak, és nem kizárólag a kopácsolásra koncentrálnak. Szükség van hát az állami szaporító szervek kopácsolási közreműködésére. Szaporító szerv az Alaptörvény is: „az alkotmány védi a magyarokat a családellenes nemzetközi szervezetektől, NGO-któl, hálózatoktól, így azok nem tudnak behatolni a magyar állami döntéshozatalba”. Még szerencse.

Polgárháborúnak pedig azért kell hívni a világháborút, mert így fel sem merül, hogy az együttműködésre képtelen nemzetállamok szoktak háborúba sodródni. A Don-kanyar és a holokauszt egyszerű polgárháborús incidens. Más kérdés, hogy az összefüggés a demográfiai problémákkal így se stimmel. Szörnyűek voltak a háborús véráldozatok, de ma azért fogyunk, mert aktuálisan kevesebben születnek, mint ahányan meghalnak. Sok halál közülük, mint a legújabb statisztikából tudjuk, elkerülhető volna. Ezt nem kellene a háborúk nyakába varrni.

A rendezvényen más állami szaporító szervek is képviseltették magukat. Az országgyűlés elnöke szokott savonarolai szigorával a morális keretezést végezte el. Kiderült, az élet és a halál kultúrája küzd egymással. A halál oldalán Zuckerberg, a facebook, „a tudatipar és a tudomány korrumpált tagjai”. (Csak nem az akadémiai intézetekben bujkálnak?) Rajtuk kívül azok, akik szerint „a homoszexuális irányultság megváltoztathatatlan”, illetve „akik a családot nem a szeretet, hanem az erőszak fészkeként állítják be”. Fogadni mernék, utóbbiak a családon belüli erőszak elleni egyezmény elfogadását követelők lehetnek.

Csak egyvalaki esett ki egy percre a szerepéből, naná, hogy nő volt. A családügyi államtitkár asszonynak megbotlott a nyelve: „Magyarországon mindig bátran beszélnek a demokráciáról” -mondta. Szerencsére gyorsan javított: „…a demográfiáról”. Azért!

Dudás Péter / Facebook