h i r d e t é s

Levélke a lelkiismeretedhez...

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam
a- a+

Levélke a lelkiismeretedhez...

2021. június 23. - 08:45

Vajon miként lehet az, hogy a választási küzdelmek témái alapján Magyarország - környezeti és földrajzi adottságai okán - kenterebe verhetné Svájcot, aztán mikor végre megvannak a győztes voksok, kiderül, hogy Mozambikot se tudjuk utolérni.

A kép illusztráció! - Forrás: Mindennapi Pszichológia

Miért van az, hogy itt ülünk 5,5 millió hektáron, de nincs komoly élelmiszeriparunk, alig terjedt el a biogazdálkodás, elmebeteg szinten megy a monokultúra, kinyiffantjuk a méheket, mert annyit permetelünk, hogy abba bele fogunk dögleni. és valahogy csak nálunk, Magyarországon nem akar a máshol remekül bevált biogáz, biomassza erőművi rendszer, mint megújuló energia működni?

Miért van az, hogy a magyarországi 53000 kilométernyi vízfolyások teljes hossza meghaladja az egyenlítő (42000 km) hosszát, valahogy még sincs szervezett öntözéses földművelés, és hol aszály, hogy belvíz okoz problémát évszázados problémaként.

És ha már víz, beszélni kéne a világ egyik legnagyobb édesvíz-tartalékáról, a magyar karsztról, ami alatt ráadást ott forrong a geotermikus energia, amit valahogy megintcsak nem aknázunk ki, nem használunk fel, nem vagyunk képesek az ipar, a kereskedelem és a lakosság szolgálatába állítani?

Miért van az, hogy ebben az országban összeszerelő üzemeket építünk csak, ami a GDP alapján nettó kiszolgáló állammá tesz minket és ezzel ki is szolgáltat a nemzetközi piacnak, hiszen ha megáll az autóipar, akkor oda a GDP 5-10%-a, ami lássuk be sok pénz.

Vajon hogy lehet az, hogy a politikai elit 30 év alatt hazavágta a cukoripart, az élelmiszeripart, a könnyűipart, kivéreztette az egészségügyet, kiherélte az oktatást, beadta a magyaroknak, hogy a nyugati jólét nem más, mint kussolás és elhülyülés.

Vajon miért adnak el az egymást követő kormányok bárkinek a világon minket, a helyett, hogy hasznosítanánk azt amink van?

Miért van az, hogy ha ebben az országban valaki egy jó ötlettel előjön, akkor a szürke tömeg addig baszogatja, amíg el nem megy külföldre, majd ha ott sikeres lett, akkor mutogatunk rá, hogy neki bezzeg milyen könnyű volt?

Vajon miért van az, hogy ha egy politikus összeszed egy büntetést, bírságot, megfedést, letolást, pénzügyi terhet, akkor az emberek ész nélkül halomba rakják neki a pénzt, hogy nehogy neki kelljen fizetnie, ugyanakkor ha egy cigány család feje felül elfújja a szél a tetőt, akkor mindenkiből előjön a rasszista szarzsák, és közli, hogy ha eladták magukat a szavazáskor, akkor kérjenek pénzt attól, aki vitte nekik a krumplit.

Miként lehet az, hogy Magyarországon az értékítélet és az ítélet gyakran egy és ugyanaz, hogy az Internet népe bárkit a kárhozat lángjaira küld, ha azt olvassa egy sehol sem jegyzett, nulladik weboldalon, hogy az illető vétett, miközben ha ugyan arról az emberről megbízható híroldalak beszélnek azt le sem szarják?

Vajon a magyar embert miért könnyű átbaszni ígéretekkel, ragyogó jövőképpel, fénylő csodák hazugságaival, miközben immáron kézzelfogható valóság, hogy a választások után minden ígéret megy a kukába, nincsenek teljesített társadalmi, vagy gazdasági ígéretek, és ha valaki szerez egy posztot, vagy helyet magának, azt úgy tekinti, mintha koronát nyomtak volna a fejébe?

Vajon miként lehetséges az, hogy a jelen korszakban hálát éreznek az emberek ha valaki 2-3 eurót ad nekik fizetésemelésként, miközben tudja, hogy ez egyszerűen az éhezésre sem elég, mégis váltig hangoztatja, hogy ez a kevés is milyen remek, hiszen egy másik ígérgető szarzsák ennek a felét sem adta oda.

Hogyan lehetséges ebben az országban megvalósítani, hogy egy haver vesz egy erőművet, szarért, húgyért, kiveszi a nyereségeket, majd eladja annak a kormánynak nagy haszonnal, akitől megvette? Mégis miként lehetséges, hogy egy ilyen volumenű lehúzás senkinek sem bassza a csőrét, de ha egy magamfajta történetesen adományt kér karitatív munkára, akkor górcső alá vesznek és megkérdezik mi a retkes valagból merek szivart szívni hetente egyszer?

Hogyan lehetséges egy erkölcsileg szilárd országban az, hogy pedofiliáért nem fognak le, nem ítélnek el politikusokat, hogy kokainért, jachtozásért nem érzik a lemondás kényszerét, hogy nyilvános ítélkezés tárgya lehet a bőrszín, a nem, a szexuális orientáció alapján történő szegregálás, de ezt nem érzi a társadalom fasizmusnak, mert a többség szemében aki buzi az nem ember, aki cigó, az bűnöző, a zsidók, szírek, arabok, meg húzzanak haza és amúgy is, ez egy keresztényi ország, mindenki a felebarátunk...

A sor végtelen.

Ez a mocskos szürke, társadalmi iszap, ami beleömlik napról, napra a szánkba és eltömi a pórusainkat egyértelműen oda fog vezetni, hogy mind megfertőződünk, és aki ezzel nem akar, nem bír, nem tud együtt élni, az elmegy.

Két napja leírtam, hogy fasiszták vagyunk. Lássuk már be, hogy ha értékeink, elveink, gondolataink, tetteink, terveink célja a szuverén, fehér, keresztényi állam létrejötte, azzal gyakorlatilag pont azt mondjuk, mint a második világháború legnagyobb fasisztái. Ha ezt az elvet kiszolgáljuk némán, csendben, hangtalan, ha képtelenek vagyunk hazánk természeti, környezeti erőforrásait kiaknázni, ha más országok összeszerelő üzemévé válva kiszolgáltatjuk magunkat, akkor ez egy olyan ország, ahol:

- a világtól elvárjuk, hogy idehozza a munkát

- elzavarjuk a világból ideérkezőket

- értékrendünk sarokpontja az, hogy az idegeneket és a másságot üldözzük.

Azaz szegregáljuk önmagunkat a világtól és szegregáljuk a társadalmunkat belülről.

Ez pedig egyszerűen létrehozza a kasztrendszert, ami között nincs átjárás, és amit egy ponton túl elhagyni sem lehet, mert aki lenn van, annak a fentiek parancsolnak, miközben a fentiek elzárkóznak a világtól. Ez meg Észak-Korea látképe.

A hatalmat csodálva, a választások átveréseit látva, a lehetőségek korszakát elengedve, a tudás és tudomány intézményeit lerombolva, a világtól elszeparálódás közben, a szomszédokat, egymást gyűlölve, mindig másra mutogatva, mindig kifogást keresve, mindig tűrve, hogy azt tegyenek velünk a politikusok amit csak akarnak, felmerül egy kérdés (már akiben).

Vajon hova is tartunk?

Vajon mi is fog történni?

Be mered magadnak vallani? Ki mered mondani? Ki tudod ereszteni a tényt, az igazságot?

Vagy csak lesütöd a szemed, és leírod, hogy a problémák forrása nem te vagy, mert te nem tudsz semmit sem tenni, mert te kicsi vagy, csóró, elesett, névtelen, sehol sem jegyzett, és bár szerinted is az ember színe fehér, a nők kussoljanak a csadorban és szüljenek, a cigányok ne akarjanak már jobb életet, a melegek, meg csináljanak amit akarnak, csak ne az utcán, a lépcsőházadban, a szomszédodban, és az arabok is pattanjanak fel a szőnyegükre és tűnjenek el végre... Mert te nem vagy fasiszta, csak épp... ja...

A választás - benne van a nevében - a választásról kell szólnia.

Választhatunk Európa és az elmúlt évek, évtizedek, évszázadok magyar modelljei között.

Választhatunk a kirekesztés és az együttélés között.

Választhatunk a képességek és lehetőség, valamint a kényszerek és adósságok közül.

Választhatunk a jó és rossz emberek, a jó és rossz üzenetek között.

És végül, de nem utolsósorban választhatjuk azt is, hogy jobb emberré válunk az által, hogy fel és beismerjük mi a probléma, keressük a megoldásokat és ráeszmélünk, hogy a világ olyan lesz körülöttünk, amilyenné mi változtatjuk.

m

"Ha nem akarsz silány életet élni,

akkor ne tömd magad silány ételekkel,

és ne szavazz silány politikusokra!"

(Sally Edwards)

Címkék: