Hagyjuk most az unos-untalan ismételt kliséket, nevezetesen, hogy a miniszterelnök lánya példát kellene mutasson, stb. Nem. Nem erről van szó ugyanis.

Sokkal többről. Az eset kapcsán ugyanis napvilágot látott különböző, alapvetően politikai indíttatású vélemények és reakciók világosan megmutatják a magyar politikai-és közgondolkodás színvonalát.

Azt lehet mondani ugyanis, hogy abban az országban, ahol az ellenzék kénytelen már egy olyan szintű kérdéssel (is) foglalkozni, ki mit dobál el az országút mentén, s erre kormányzati szintű válaszok is jönnek, mind a politikai kultúra, mind a közbeszéd és a közgondolkodás bajban, hogy azt ne mondjuk válságban van.

A politikának ugyanis, sem ellenzéki, sem kormányzati oldalon nem efféle kérdésekről kell(ene) szólni. A demokrácia nem személyekről, hanem társadalmi csoportok, osztályok érdekeiről és tetteiről íródik s valósul meg. A tény, hogy egy efféle hír eluralhatja a médiumokat, a sajtót és a közbeszédet, nem mutat egyebet, mint a hazai politikai kultúra kiüresedését.

A legtöbbet persze a NER tette annak érdekében, hogy így alakuljanak a dolgok a magyar politikai közéletben. Hiszen a Nemzeti Együttműködés Rendszere sugallta – és sugallja ma is – az elmúlt évek során, hogy nem kell semmivel foglalkozni a népnek a politikában, ami politikailag releváns kérdés lenne. Hiszen ebben az országban minden rendben van. Nem kell foglalkoznod semmivel, majd mi törődünk veled. Nem kell semmit tenned, majd mi megmondjuk, mi neked a jó. Ne dönts semmiben, majd mi döntünk helyetted – rólad. S nem kell beleszólnod a politikába, felesleges; majd mi foglalkozunk a politikával.

Hogy mi marad Neked? A pelenka. Foglalkozz csak azzal, magyar nép, a többit mi megoldjuk.

No comment...