h i r d e t é s

Magyar, akiből nem szedhető már ki pénz, haljon meg!

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Magyar, akiből nem szedhető már ki pénz, haljon meg!

2018. június 13. - 09:28

 

Az emberi munkaerő előállításának kumulált költségei a magyar nemzetgazdaságban meghaladják a 190 ezermilliárd forintot.

A korábbi Országos Tervhivatal felmérése szerint (azóta a kutya sem foglalkozott vele), az 1970-es években ez a beruházott munka (pénz) meghaladja a teljes tárgyi vagyonát az országnak, hidakkal, vasúttal, tehát mindennel együtt, ami tárgy létezik a „senkik földjén”.

Most már ott tartunk, hogy az államhatalom demokratikusan választott képviselői eldöntik majd, kinek van joga élni, meggyógyulni.

A jelenlegi finanszírozási rend foltozgatása, a válság "görgetésére" alkalmas,

  • a finanszírozás, a meglévő források bővítése a mai rendszerben nem vezethet eredményre,
  • ha a jelenlegi rendszer forrásait igyekszünk bővíteni, bővítgetni, nem jutunk elegendő, a      
  • gazdaság szempontjából, szociális szempontból elfogadható, hosszabbtávú forrásbővüléshez,
  • a meglévő források felhasználásának racionalizálása hozhat némi megtakarítást, de szétzilálhatja a mai, szakmailag még jól működő, elfogadható ellátás rendszerét, a szakmai ellátást arra kényszerítheti, hogy látszatszolgáltatásokkal számlázza a jelenlegi egészségügyi szervezet fenntartását, nem ösztönöz valóságos szakmai-pénzügyi racionalizálásra stb.

A szakmailag elfogadható ellátás finanszírozásának összhangban kell lennie a források bővítésével. A "restrikciós" egészségügyi politika, jelentős gazdasági veszteségeket okoz.

A halottak számának növekedése súlyos szociális, tehát nem pénzügyi, gazdasági kérdés!

A forrásbővítés szempontjain kell vitatkozni a célszerű módszer meg találásához.

A forrásbővítés alapelveit a következőkben kell keresni

Az emberi munkaerő előállításának kumulált költségei a magyar nemzetgazdaságban meghaladják a 190 ezermilliárd forintot.

Az állami bevételek és felosztásuk egyre kevésbé elégségesek a minőségileg jobb újratermeléshez.

Az állami bevételek és a lakosság jövedelme nem teszi lehetővé ennek a hatalmas emberi tőke befektetésnek az "állagmegóvását" (lásd. karbantartás, megelőző karbantartás) az egészségügyi szolgáltatás finanszírozását, miközben a gazdaság jövőjét a fejlett országok gazdaságpolitikája a szellemi tőkétől teszi függővé.

Meg kell vizsgálni az állóeszköz amortizációjához hasonlóan egy komparatív forrásbővítés lehetőségeit a gazdaság szereplőinek érdekegyensúlyára tekintettel, ami két részből áll: az emberi tőke újratermelésére fordítandó költségekből és az egészségügyi szolgáltatás (karbantartás, állagmegóvás) tartalékképzésére fordítandó költségből. Ehhez kapcsolódik az egyéni járulékfizetés jelenlegi, esetleg valamelyest csökkenthető, bizonyos igények szerint pedig növelhető aránya. A tartalékképzés lehetővé teszi a jelenlegi "szolidaritási" elvek piaci alapokra helyezését, a korábbi szolidaritás alapú ellátás színvonalának sérelme nélkül.

A szolgáltatási reform intézményi, szervezeti struktúráját felül kell vizsgálni

Az esetleges privatizáció ezeknek a szempontoknak az elhanyagolásával forráskivonást eredményezhet, szakmailag és a finanszírozás szempontjából nem adekvát nyereségorientációja miatt.

Éppen ezért meg kell vizsgálni a pénzügyi befektetések lehetőségeit oly módon, hogy az előbb felsorolt forrásokat tovább lehessen bővíteni, ugyanakkor megtartani egy nyereségorientált ellátó szervezetben a nyereség és a szakmai színvonal egyensúlyát.

Ennek egyik járható útja, hogy az ellátó intézményekben működő szellemi tőkét, nagy volumenű emberi tőkebefektetést az ellátó szervezetben szellemi tőkeapportként ismerjük el.

Ez hatékonyan képes lett volna korlátozni a privatizáció rövid távú pénzügyi, nyereségorientált (lopás, elkótyavetyélés, nyugdíjalapok eladása) szemléletét. Ennek meg lehet találni az adekvát gazdasági szervezeti formáját.

Ehhez a lehetséges társadalmi kísérlethez, az egészségügyi reform, hasonló elvek alapján történő végrehajtásához rendelkezésre állnak és álltak a szükséges pénzügyi számítási technikák, módszerek.

Csak éppen a szakigazgatási uraságokat ez nem érdekelte, nincs benne saját zsebre pénz!

De vannak más megoldások is, amelyekről a C7 oldalain többször foglalkoztunk!

Nem szabad, hogy a politikai döntés szükségessége, a természetes óvatosság nagyobb költségvonzattal rendelkezzen, mint a megfontolt ugyanakkor újszerű, de jól működő, a hosszú távú gazdasági érdekeket, az egészségügyi ellátás stabilitását biztosító rendszer költségigénye.

(Lakatos Gyula: Az emberi tőke. Budapest, 2005. Balassi Kiadó).


 

h i r d e t é s

h i r d e t é s

betöltés..