„Megdöbbentő, hogy a Tokaji Írótábornak és a Magyar Írószövetségnek magukat középjobboldalinak mondó tagjai az első világháborús évfordulók kapcsán a baloldalt támogató, a

baloldal által készpénzen megvásárolt ember keresztény magyar típusának, Ady Endrének

a nevével fémjelzik a nagy háborút s annak magyar vonatkozásait. Még mielőtt jönne a felcsattanás, hangsúlyozni szeretném, hogy senki nem mondta azt, hogy Ady Endrét, ezt az

egyébként igen tehetséges

és tragikus sorsú magyar költőt ki kellene venni a magyar kultúrából!

De azért talán mégse a katonaságot egész életében betegesen, rettegve kerülő, a frontot közelről soha nem látó,

s rendre a feleségének köszönhetően elkerülő Ady Endrével kellene fémjeleznünk az első világháború magyar vonatkozásait" – veti fel Az Álkereszténység kora című írásában Vastag Andrea a Magyar Időkben. Majd így folytatja: „Van nekünk olyan költőnk is, aki odaveszett az első világháborúban, 

miközben Ady szabadkőműves barátaival a kávéházakban melegedett (...).

Magukat középjobboldalinak mondó, a baloldallal kokettáló személyek a migránsáradattal és az iszlámmal szemben Ady Endrével fémjelzik a magyar kultúrát, annak szent, megtartó erejét.

Más magyar költőt nem találtak e célra?

Csak olyat, aki a magyar nép megújulását egy másik, a Magyar Királyságba akkoriban bevándorolt népcsoporttal való összeolvadással, új népet létrehozva (!) vélte biztosítottnak látni? Igen, Ady Endre volt az, Korrobori című írásában" – jegyzi meg a szerző. 

Nem elég csupán nemzetinek és kereszténynek mondani magunkat. Lélekben is annak kell lenni

– vonja le a félelmetes végkövetkeztetést.

Vastag Andrea egyébként nem az első, aki a fideszes kultúrharc jegyében kanonizált magyar szerzőkre ront a Magyar Időkben. A nyáron Békés Márton, a Schmidt Mária által vezérelt Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója találta azt írni ugyanoda, hogy a „nemzeti közeg szabaduljon meg azoktól a sablontól”, hogy például az Esterházy Péter a jó író.

168ora.hu