1925. decemberében letartóztattak egy magyar katonatisztet Hágában, amikor egy bankban hamis pénzt próbált beváltani.

Az ügy hamarosan nemzetközi botránnyá dagadt, amikor előkerült egy hamis frankkal teli bőrönd, lebukott még pár figura, és a nyomok egészen magasra kezdtek vezetni. Kiderült, hogy a hamis pénzből elég sok készült (30 millió francia frank), egy magas rangú magyar állami és katonai tisztviselők vezette összeesküvés keretében. A cél a nagy frankhamisítással a bosszú volt a franciákkal szemben Trianonért.

A magyar kormány igyekezett az ügyet eltussolni, a vádlottak nevetségesen enyhe büntetéssel megúszták.

A titkos projekt 1922-ben indult el, hogy pontosan kinek a kezdeményezésére és támogatásával, azt ma már nem tudni a megsemmisített bizonyítékok és egymásnak ellentmondó fennmaradt dokumentumok, vallomások miatt. Annyi azonban biztos, hogy a pénzügyminisztérium rendelt speciális német nyomdagépeket az Állami Térképészeti Intézetnek, hogy azokon készüljenek a hamis bankjegyek. A szervezésben minden bizonnyal részt vett gróf Teleki Pál volt miniszterelnök, és ha aktív része nem is volt benne, de tudott a titkos tervről Bethlen István, éppen aktív kormányfő is.

Teleki Pál
Fotó: William Vandivert

A terv szerint a rengeteg hamis pénz a francia gazdaságot és a kormányt gyengítette volna, a nyereséget pedig revizionista-irredenta mozgalmak támogatására szánták.

A hamisítási kísérletek éveken át tartottak, ugyanis a frank nagyon nehezen volt reprodukálható. Az eredeti pénzt nagyon nehezen beszerezhető, speciális, a francia tengerentúli gyarmatokról származó papírra nyomtatták, az akkori technika csúcsának számító, gyakorlatilag lemásolhatatlan vízjellel. Végül 1925 őszére sikerült előállítani 30 ezer darab ezerfrankost, amit a térképészeti intézet pincéjében heteken át direkt erre alkalmazott emberek gyűrtek és tapostak, hogy használtnak, és így még inkább valódinak tűnjenek.

A nagy terv aztán legalább olyan béna véget ért, mint amilyen sok energiát fektettek bele. A hamis pénz első adagját Jankovich Arisztid királyi vezérkari ezredes vitte ki Hágába, hogy ott átadja a kinti megbízottaknak, akik majd apránként beváltják más valutára, amit diplomáciai futárokkal visszaküldenek Magyarországra. Jankovich valószínűleg tévedésből próbált egy hamis ezrest beváltani egy bankban, és amikor kiderült, hogy az hamis, a lehető legrosszabbul reagált, botrányt csinált, a diplomáciai védettségére hivatkozott, megpróbálta elrejteni a nála levő többi pénzt. Vagyis mindent megtett, hogy gyanús legyen, átkutassák, és több millió franknyi hamis pénzt találjanak végül nála.

A gyorsan megindult nyomozás egymás után buktatta le a terjesztőhálózat további tagjait Hamburgban, Koppenhágában és Milánóban. Magyarországon őrizetbe vették az értelmi szerzőnek tartott Windischgraetz Lajos herceget, az országos rendőrfőkapitányt, és a Térképészeti Intézet több alkalmazottját. A botrány hullámai ugyan a legmagasabb körökig is elértek, de Telekit és Bethlent csak tanúként hallgatták ki, és a bíróság gyorsan kimondta, hogy nem vettek részt az összeesküvésben. Windischgraetz négy évet kapott, amit a megromlott egészségi állapotára való tekintettel szanatóriumokban és gyógyszállodákban tölthetett le. Nádosy Imre rendőrfőkapitány ugyanennyit, majd rövid úton kormányzói kegyelmet kapott. A francia állam - vélhetőleg erőteljes diplomáciai közbenjárásra, és komoly háttéralkuk árán - jelképes, egy frankos kártérítést kért csak. A magyar bíróság az ítélet indoklásában enyhítő körülményként vette figyelembe a hazafias indítékot:

"...lelki motívumaiknak minden anyagi, minden egyéni érdektől való mentessége, és egy magasabb, nemes eszméhez való kapcsolódása miatt (...) ezek a vádlottak, ezek az elítéltek, nem közönséges gonosztevői egy rendszerint aljas indokú bűncselekménynek, hanem áldozatai annak a katasztrofális szerencsétlenségnek, amelynek eredménye Magyarország megcsonkítása és tönkretétele volt."

(A poszthoz Ablonczy Balázs történész munkáit használtuk elsődleges forrásként, az egyiket, az A frankhamisítás - Hálók, személyek, döntések című tanulmányt itt el is olvashatja, ha bővebben érdekli a történet.)

index.hu (Címlap: A versailles-i béke konferencia nyitóülése a Trianon palotában - Fotó: Universal History Archive)