Ma már elképzelni is nehéz, hogy amikor hazánkat 1999-ben felvették a NATO-ba, Szlovákiát még kihagyták a bővítésből a Meciar-kormány antidemokratikus jellege miatt. A kilencvenes években Magyarország a rendszerváltó országok mintagyerekének számított, a frissen önállóvá vált Szlovákiát viszont a kormányzati szintű nacionalizmus, a korrupció és a gazdasági elmaradottság jellemezte. Szívszorító belegondolni abba, hogy mára mennyire megváltozott ez a helyzet a mi rovásunkra. - írja a 168ora.hu

A nemzetközi statisztikák száraz nyelvén az egy főre jutó bruttó hazai termék, a GDP Szlovákiában húsz százalékkal magasabb, mint Magyarországon. Északi szomszédaink átlagosan egy évvel tovább élnek, mint mi. Szlovákiában, ha szerény mértékben is, de évről évre növekszik az ország lakossága, míg nálunk megállíthatatlanul csökken. A londoni Economist Intelligence Unit úgynevezett demokráciaindexén Szlovákia a 44., Magyarország pedig az 57.

Ugyancsak elkeserítő számunkra a sajtószabadság helyzetének összevetése a Riporterek Határok Nélkül legutóbbi felmérése alapján. Északi szomszédunk a 35., míg Magyarország a szégyenletes 87. helyet kapta. Vagyis Szlovákia nagyjából az Egyesült Királyság, hazánk pedig nagyjából Sierra Leone szintjén áll. Ez utóbbi felmérést cáfolandó a Fidesz-média arra hivatkozott, hogy Szlovákiában tavaly meggyilkolták Jan Kuciak tényfeltáró újságírót, Magyarországon viszont egyetlen újságírót sem öltek meg a hivatásának gyakorlása miatt. Ez szerencsére igaz. De a Kuciak-gyilkosság több szempontból is fordulópontot jelentett a szlovák demokrácia megerősödésében.

Nyilván csak hosszabb elemzés tudná feltárni, hogy az elmúlt húsz esztendőben miért előzte meg Szlovákia mind gazdaságilag, mind a demokratikus intézményeket tekintve hazánkat. Feltehetően belejátszott ebbe a frissen megszerzett függetlenség kiváltotta bizonyítási kényszer. De a politikai rendszert tekintve bizonyosan része van ebben a mienknél demokratikusabb választási rendszernek is. A parlamenti választás teljesen arányos, az egész ország egyetlen körzetnek számít, és csak pártlistára lehet szavazni. A pártlistán belül azonban a szavazó megváltoztathatja a sorrendet, és a pártvezetés által hátrébb sorolt jelöltet juttathatja be a parlamentbe. Olykor eredményesen.

A viszonylag új szlovák miniszterelnök, Peter Pellegrini a múlt héten Donald Trump amerikai elnök meghívására Washingtonban járt, megelőzve a szintén esedékes Orbán-vizitet. Az amerikai–szlovák-kapcsolatok rendezettek, néhány éve Ficót is fogadta Barack Obama akkori elnök a Fehér Házban. A szlovák diplomácia viszonylag ügyesen egyensúlyoz a Nyugat és Oroszország között, anélkül hogy a nyugati média hazánkhoz hasonlóan Szlovákiát is „Putyin bábjának” nevezné. Az orosz–grúz-konfliktusban a szlovákok a grúzokat hibáztatták, és Fico kormányfőként nem kommentálta a Krím Oroszországhoz csatolását. A szlovák kormány határozottan nem akar olyan védelmi együttműködési megállapodást aláírni az Egyesült Államokkal, amely lehetővé tenné amerikai csapatok tartós állomásoztatását az országban, noha lehet, hogy a Trump–Pellegrini-találkozó hatására enyhül ez az álláspont.

Húsz éve kevesen gondolták volna, hogy a négy visegrádi ország közül Szlovákia mutatja fel viszonylag a legdinamikusabb fejlődést, elsőként vezetve be közülünk az eurót. Talán ennél is figyelemre méltóbb a lakosságnak az a készsége, hogy megszabaduljon az autoriter vezetőktől, és egyetlen pártot vagy személyt se engedjen abszolút hatalmat gyakorolni. Csak remélni lehet, hogy ez a demokratikus szemlélet a magyar kisebbség jogait tekintve is érvényesül. Ehhez persze az is szükséges, hogy a felvidéki magyar vezetők a Fidesztől függetlenül, az ottani magyarság érdekében és a szlovák demokratákkal szót értve politizáljanak.

168ora.hu