A 29 évesen megválasztott polgármester és a családi hagyományt továbbvivő mozigépész avatott be a titkokba.

A vidéki mozik hanyatlása, mindenféle nemes próbálkozások ellenére, több mint egy évtizede tart, de a falusi mozik képe már tényleg csak egy hamis nosztalgiaképként él a fiatalabb generációk tagjaiban – mi a nagyszülők sztorijaiból, a művelődési házakban kiállított korabeli fotókból és a Wikipédián szerzett történelemleckékből rakjuk össze, milyen lehetett, amikor 1-2 ezer fős falvakban teltek meg a mozitermek.

Bár a Mozgó Mozi szolgáltatásán kívül több vidéki településen is előfordulnak kultúrházakban meghirdetett DVD-vetítések vagy akár szenvedélyből tartott privát filmszalagpörgetések, az NMHH adatbázisa szerint konkrétan egyetlen olyan falu van ma Magyarországon, ahol önkormányzat által működtetett mozi létezik: a Tolna megyei Bölcske. A 2700 lakosú községben található Rákóczi Mozi puszta léte is kész csoda, de az interneten keresgélve még nagyobb meglepetések értek: a Facebookon épp a Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet premier előtti vetítését promózták. Tolna megye közepén.

Nagy reményekkel indultunk hát neki a dunaföldvári átszállással megcifrázott, jó kétórás buszozásnak, és – miután az első kocsmánál útbaigazítottak a helyiek – a Szentháromság téren található, láthatóan már a karácsonyra feldíszített mozihoz érve úgy tűnt, nem is kell csalódnunk. A mozibüfé ablaka fölé épp egy tévét szereltek fel, ahol igazi mozihoz méltóan mehetnek az előzetesek.

- Négykor kezdünk, Gyuszi?
- Hát, ha lesz közönség, akkor igen.

Az egyik első szóváltás, amit a helyszínen elkaptunk, a bölcskei polgármester, Baranya István és a mozi mindenese, Gazdag Gyula között történt – és nem éppen egy virágzó intézmény képét vetítette előre. Persze, mint kiderült, több van a szavak mögött: a pénteki nap első vetítése a négykor kezdődő Én, Daniel Blake volt (vagyis, spoiler alert: lett volna), ami gyakorlatilag kötelező programként szerepelt a műsorban, egy munkanap délutánján.

Ahogy a polgármestertől megtudtuk, a falu kultúrcentrumának (az IKSZT a mozi mellett egy könyvtárból és egy rendezvényházból áll) felújítása 2014-ben fejeződött be. Ez a festésen vagy tetőcsere típusú munkán kívül egy új mozigép beszerzését jelentette, amelyet idén tavasszal még egy új mozivászonnal is megtoldottak, és 2015 júniusában már új pompájában várta vendégeit a filmszínház. De az Emmi pályázatának volt egy feltétele: artmoziként kell működni, tehát legalább 50 százalékban a művészfilm kategóriába sorolt alkotásokat kell vetíteni – még akkor is, ha most sem ült be senki a cannes-i fődíjasra.

Jegyeladási öngyilkosságról azért még így sincs szó: „Tavaly júniustól decemberig, az addig évtizedekig folyamatosan veszteséges mozit 800 ezer forint profittal zártuk, és az csak fél év volt” – meséli a polgármester, aki hozzáteszi, idén még jobb eredményt várnak. Baranya István bölcskei gyökerekkel rendelkezik, de közgazdászként a fővárosban helyezkedett el, és csak 2014-ben tért haza, hogy az új EU-s finanszírozási ciklusnak fiatalos energiával vághasson neki a falu. Meg is választották polgármesternek, 29 évesen.

Ha ilyen sikeres a mozi, gondolhatnánk, virágzik a közösségi élet a faluban. Baranya szerint ez nem feltétlenül igaz: „Bölcskén a szórakozásra alapvetően egy hely van, a Hangulat Presszó, ők csinálják a mozi büféjét is. Ezen kívül van két-három kocsma, meg volt egy diszkó, de a hatvan felé közelítő tulajok már nem tudtak annyira ráérezni a fiatalok ízlésére, pedig előtte Pestről, Pécsről, mindenhonnan jártak oda”. Igaz, a szokásos falunapok, bálok mellett van még egy nagy előnye a Tolna megyei községnek: ez az ország maroknyi pincefaluja közül az egyik, amely összesen 380 pincéből áll.

A mozit 1959-ben építették és egy évvel később adták át, több évtizednyi siker után viszont épp a rendszerváltáskor került nagy veszélybe – az, hogy még ma is létezik, gyakorlatilag egy embernek köszönhető: Gazdag Gyulának, vagyis Gyuszi bának, aki jóformán a gépházban nevelkedett. Édesapját annak idején azért hívták a moziba, mert mindenhez értett, meg tudta szerelni a gépeket, aztán egyszer a kezébe nyomtak egy műszaki tankönyvet, hogy nyálazza már át – onnantól kezdve ő volt a mozigépész.

„Megígértem apámnak, hogy amíg élek, lesz mozi a faluban” – mondja Gyuszi bá, akinek a kilencvenes években keményen meg kellett küzdenie az intézményért. „A rendszerváltás után úgy volt, hogy kiadják raktárnak vagy diszkónak” – meséli, de aztán kiderül, hogy valahogy mindig talált ürügyet, legyen az a színjátszó kör, vagy az az időszak, amikor kiharcolta, hogy ott legyen a lottóhúzás. A következő mérföldkő persze a 2014-es pályázati győzelem volt:

Amikor a polgármester írta éjjel az SMS-t, hogy van mozigép, akkor szerintem reggelig nem aludtam.

Ahogy belépünk a moziterembe, megcsap a klasszikus filmszínházak – képzelt – hangulata. A maga módján a polgármester is ezt fejezi ki:

Szép ez a vörös, bár egy kicsit érezni rajta a régi testület kézjegyét.

A terem 280 fős, de a vászon felújítása óta az első három sorba nem adnak el jegyeket, így 224 fő jelent telt házat. A vászon egészen a tavaszi automatizálásig kézi tekerésű, láncos volt, most már csak a hosszú távon némileg kényelmetlen székeket szeretnék lecserélni. Hogy még patinásabb legyen a kép, erkély is van, amit a polgármester igazi randihelynek nevez: „A fiatalok szeretnek ide jegyet venni. Nem látni olyan jól, de legalább el lehet bújni”.

Baranya egyébként is aktív részese a mozi életének. Amellett, hogy épp a látogatásunk estéjén ült be a Zsivány Egyesre, a műsor összeállításában is övé a végső szó: „Gyuszi rakja össze a tervet, de a törzsközönség erősen tudja őt befolyásolni. Ilyenkor kérnek mindenféle pszichothrillereket, aztán arra beül öt ember. Ha helyette berakunk egy kevésbé nívós, de akár 50-60 embert is vonzó filmet, az jó, mert nekem erre is kell figyelni, hogy működhessen a mozi.” Persze kicsiben nem mindig ilyen komoly a hangulat: „Aztán amikor már majdnem megvan a terv, akkor borítom az egészet, hogy ez a film miért nincs benne? Erre csak én hozok húsz embert.”

De nagy taktikázások is vannak a háttérben:

Novemberben például több artfilmet játszottunk, hogy decemberben mehessen többször a Star Wars.

Ha nem tartják be az arányokat, súlyos büntetéseket szabhatnak ki rájuk, amire rámenne az egész mozi működése.

Hetente 4-5 napon tartanak vetítéseket, délután 4-kor, valamint este 6-kor és fél 9-kor. Ha egy néző sem jön össze egy filmre, akkor van két szabad órája az 1996 óta főállásban is mozigépészként dolgozó Gyuszi bának. De van, amikor még kedveznek is neki: „Ha csak egy-két ember ülne be valamire, sokszor azt mondják, hogy jól van, megyünk, iszunk egy sört inkább, miattunk ne vetítsd le”.

Bár a tavalyi év két legnagyobb helyi sikere a Jurassic World és a Star Wars 7voltak, az sem feltétlenül igaz, hogy csak a nagy hollywoodi gigafilmekre jön össze nagyobb közönség. „A Daniel Blake most nem jött be, de egy jó francia vígjáték elég szépen szokott futni.” A sikerreceptet persze itt is az animációs filmek jelentik, amelyek kapásból dupla vagy két szülő esetén akár tripla bevételt hoznak. Igaz, még itt is lehetnek meglepetések: „Volt olyan animációs film, amelyre egy gyerek sem ült be, csak 20-30 évesek, meg a paksi értelmiségiek” – mondja a mozigépész. A plakátok böngészése közben pedig még a kifejezetten felnőtteket célzó animáció, a Virsliparti is szóba került: „a forgalmazásért felelős ügynök mondta, hogy

Bölcskén azt nem ajánlaná, azt mondja, abból botrány lesz".

Az utóbbi években amúgy sem volt hiány a Rákóczi moziban rendezvényekből: 2012-ben a legnagyobb hazai sci-fi-találkozónak tartott HungaroCon választotta helyszínéül, 2009-ben pedig a mozi 50. születésnapját ünnepelték. A korabeli hangulatot megcélzó rendezvényen volt filmhíradó (Gyuszi bá ügyelt arra, hogy ne politikai tartalmú bejátszás legyen, így egy tolnai csirkefarmról készült tudósítást vetített), szünet, kisfilm és végül a főalkotás, az 1963-as Hattyúdal. Azért pont erre a filmre esett a választás, mert Bodrogi Gyulát, a Nemzet Színészét sikerült megszerezni díszvendégnek, aki egészen megkedvelhette a falut, mert pár évvel később a falunapon botlott bele újra a mozigépész:

Nézem ezt a kalapos alakot, hát nem a Bodrogi az? El sem akarták hinni a többiek, de ahogy megtudták, hogy tényleg itt van, egyből beválasztották a főzőverseny zsűrijébe.

A mozi fölső szintjét uralja a múlt: a kisebb kiállításként is felfogható tárgysorozat olyan kincseket rejt, mint Gazdag Gyula saját Super 8-as stúdiója, egy 16 mm-es kamera, egy 35 mm-es vetítő vagy egy montázsasztal, miközben felmerülnek, mely mozikba szeretett járni annak idején. „Volt a Belvárosi, az Alfa, a Vörös Csillag, az Ipoly, a Nap mozi…” – gyakorlatilag mindegyikbe.

A végtelen sztorizgatásba egyszerűen nem tudtunk beleunni, de mindannyiunknak mennünk kellett: Gyuszi bá a hatos vetítésre készülődött (a Legendás állatok és megfigyelésüket játszotta, jöttek is szép számmal), nekünk pedig el kellett érnünk az utolsó emberi időben induló buszt. Kifelé menet azért még elkaptunk egy pattogatott kukoricára váró párt, hogy megkérdezzük, miért jöttek pont ebbe a moziba: „Most vagyunk itt először, Dunaföldvárról jöttünk. Egyik ismerősöm mondta, hogy van itt mozi, és holnap reggel dolgozunk, nem akarunk Hatvanig menni száz kilométert. Van közelebb, Dunaújvárosban is mozi, de ott nincs még fűtés sem*, úgyhogy gondoltuk, kipróbáljuk ezt.”

Aztán befutottak a telefonon már kora délután bejelentkező paksi nézők is, és ki tudja, a többiek honnan jöttek. A csúcsidőben vetített Zsivány egyestől pedig – amelyre a Hangulat Presszóból integrált büfések Halálcsillag alakú popcorn-tálakkal és Vader-figurás poharakkal készültek – még órákra voltunk.

*UPDATE: A megjelenés óta több üzenetet is kaptunk, amelyben leírják, a dunaújvárosi Dózsa mozit 2012-ben felújították, azóta van fűtés, új 4K-s vetítőgép és új vászon is.

Szerző: Bodnár Zsolt / hvg.hu