A Szputnyik vakcina mennyiségének fogyatkozása („korlátozott mennyiségben még foglalható”) hónapok óta része volt az oltóanyagokkal kapcsolatos kormányzati kommunikációnak, és ez alapján elvileg nem lenne meglepetés, hogy november közepén ezzel kapcsolatban már csak egy tömör mondat szerepelt a tájékoztatókban: „a Szputnyik már elfogyott”. - írja a G7

Ami miatt mégis elgondolkodtató a dolog, az az a statisztika, amely szerint a készlet tizedét, közel 200 ezer dózist még nem használtak fel. A beadott vakcinák típusára vonatkozó információt ugyan hazai felhasználásra a magyar kormányzat sohasem tett közzé, elküldi viszont az adatokat az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központnak (ECDC), amelynek oldaláról ez némi késéssel legyűjthető. Egy ideig heti bontásban még azt is követhettük, hogy az egyes vakcinákból mennyi első és második dózist adtak be, és ennek pont a Szputnyiknál volt is jelentősége, mert az első és a második oltás tartalma nem egyezett meg (az eltérő hordozóvírus miatt).

Ez az adatszolgáltatás abból a szempontból is jól jött, hogy figyelemmel lehetett kísérni, mikor mennyi esedékes a második dózisokból. Ez azért volt érdekes, mert az orosz gyártó elég gyakran nem tudta tartani a szerződésben lefektetett szállítási ütemezést, és kérdéses volt, megkaphatja-e mindenki a második dózisát az előírt háromhetes intervallumnak megfelelően. Ezzel végül valószínűleg nem volt probléma, és az orosz gyártó májusban leszállította az utolsó 200 ezer adagot is.

Az orosz vakcina felhasználása június közepén szinte megállt, utána már alig alkalmazták. A legutóbbi héten pedig már egyetlen egy dózist sem adtak be belőle. Ennek elvileg három oka lehet:

1. Nyáron már bőségesen rendelkezésre álltak nyugati vakcinák is, és aki addig kivárt, nem akart orosz oltóanyagot.
2. A statisztika nem tartalmazza az összes felhasznált Szputnyikot, és valójában már ekkor alig volt az oltóanyagból raktáron.
3. A megmaradt készletnek lejárt a szavatossága, ezért csökkent végül nullára a használata.

Ha maradt készlet, az utóbbi biztosan megtörtént, ahogyan azt a Szabad Európa megírta még november közepén. Az ok nagyon egyszerű: az utolsó 200 ezer Szputnyik (második komponens) május 11-én érkezett Magyarországra, és mivel az orosz oltóanyagnak hat hónap a szavatossági ideje, ezért november első felében ez akkor is lejárt, ha az utolsó 200 ezret csak közvetlenül a szállítás előtti napokban gyártották. A kormányzati kommunikációban pedig pontosan ezt követően jelent meg, hogy „a Szputnyik már elfogyott”.

De volt-e még olyan készlet, amelynek lejárt a szavatossági ideje? Hivatalos információt erről nem biztos, hogy fogunk valaha kapni, a koronavírus sajtóközpont nem válaszolt a kérdésemre, hogy mi okozza a hivatalos közlés (elfogyott a Szputnyik) és a Magyarország által leadott adatsor eltérését, amely szerint lennie kellene még közel 200 ezer adagnak.

A válasz az előző bekezdés elején feltett kérdésre azonban lényegében teljesen biztosan igen. Ami az igényeket illeti, a vakcinabőség idején már a korábbinál sokkal többet nyomott a latba, hogy a Szputnyikot – az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jóváhagyásának hiányában – egy sor uniós tagország sem ismeri el, azaz nem tud beutazni ezekbe az országokba, akit Szputnyikkal oltottak.

Másrészt ott van a grafikonon szereplő statisztika, amelynek forrásában néhány ezres utólagos korrekciók előfordultak korábban, de ha százezres nagyságrendben jelentene hibásan az ECDC-nek a magyar járványügy, az még az eddiginél is sokkal rosszabb bizonyítványt állítana ki a magyar adatszolgáltatásról. Ráadásul más oltóanyagoknál egybevág az ECDC-táblázatból kiolvasható mennyiség azzal, amit a Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely időnként ismertet.

Ráadásul a gyártóval kötött szerződés alapján nem is kétmillió, hanem 2,06 millió dózist kellett szállítaniuk az oroszoknak, és a hivatalos magyar oldal szerint ezt meg is tették. Egészen pontosan a hivatalos adatsor szerint 2 005 600 adagot szállítottak le, és azt megint csak nem lehet tudni, hogy a hiányzó 400-zal mi lett. De ezen igazán ne akadjunk le, hiszen ha pontos az ECDC adata, akkor 198 208 dózist kell előbb-utóbb megsemmisíteni.

Ennyi Szputnyik vakcina értéke mintegy 578 millió forint (a szerződés megkötésének idején érvényes forint-dollár árfolyammal számolva, az ár ugyanis az amerikai devizában volt meghatározva, egy adag 9,95 dollárba került). Ez a járvány elleni védekezésre fordított kiadások nagyságrendjéhez képest ugyan eltörpül, másrészt viszont – maradva az egészségügynél – a korábbi tapasztalatok alapján rengeteg kisebb kórházi beszállítót ki lehetne ennyi pénzből fizetni, miközben a már idén is hatalmasra duzzadt kórházi adósságok ismét magyar vállalkozások működését veszélyeztetik.

A 90 százalékos felhasználás egyébként egyáltalán nem számít rossznak, és vitathatatlan, hogy a Szputnyiknak köszönhetően olyan időszakban sikerült gyorsítani a magyar oltási programon, amikor nyugati vakcinából még nem volt elég. Vagyis életeket sikerült megmenteni az orosz oltóanyagnak köszönhetően. Ráadásul a Szputnyik beszerzésénél nagyságrendekkel jobban sikerült eltalálni a szükséges mennyiséget, mint a közel négyszer drágább Sinopharm esetében, amelyből azt követően is majdnem 2,2 millió van raktáron, hogy 811,2 ezret eladományozott a kormány.

Ez alapján – még a késésekkel együtt is – a vakcinabeszerzés egyik sikersztorijának mondható a Szputnyik-rendelés.

Ám a jelek szerint a kormányzat még így is kínosnak érezné elismerni, hogy a készlet tizedének lejárt a szavatossága, és ki kell dobni.

Az még egyelőre nyitott kérdés, hogy valamikor a jövőben lehet-e még Szputnyik vakcinát választani Magyarországon. Korábban a kormányzati kommunikáció az egekig magasztalta a készítményt, Gulyás Gergely például a legjobb hatékonyságú vakcinának nevezte az akkori, a közzétett formában szakmailag értelmezhetetlen adatok alapján. A nemrég megjelent, korrekt módon tálalt anyagok is megerősítik a Szputnyik hatékonyságát, bár ezek még mindig nem jelentik azt, hogy a Szputnyik biztosan a legjobb lenne az idehaza használt vakcinák közül.*

Mindenesetre a korábbi kormányzati kommunikáció alapján akár váratlannak is nevezhető nyilatkozatok voltak az utóbbi hetekben:

• Szputnyik V-t a közeljövőben nem tervezünk vásárolni – igaz, ez a bőségesen rendelkezésre álló vakcinamennyiség alapján logikus is.
• Az épülő magyar vakcinagyár még idén megkaphatja a Szputnyik V licencét, azaz idehaza készülhet ilyen oltóanyag. Korábban ugyanakkor a miniszterelnök határozottan azt mondta, hogy a debreceni üzemben a hazai fejlesztésű oltóanyagot fogják gyártani.
• Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter pedig azt mondta, hogy az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet tárgyalásokat indít az orosz partnerekkel a Szputnyik Light vakcina magyarországi alkalmazásáról. (Ez a Szputnyik V némileg módosított, egydózisú változata, amely Szijjártó szerint kiváló eredményekkel rendelkezik megerősítő oltásként.)

A Szputnyikkal oltott magyarok persze már annak is örülnének, ha szabadon utazhatnának. Ennek legbiztosabb módja, ha harmadik oltásnak egydózisú Janssent adatnak be – ezt jó ideig lényegében tiltotta (de minimum határozottan nem ajánlotta) a magyar eljárásrend, igaz, ez már elég erősen megingott. Persze nehéz is lett volna fenntartani a korábbi álláspontot azt követően, hogy például Gulyás Gergely és Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora is Janssent kapott harmadik oltásként két Szputnyikot követően, miközben voltak orvosok az országban, akik ilyen kombináció beadását korábban kerek-perec elutasították.

Akik nem tudták vagy akarták maguknak a Janssent kiharcolni harmadik oltásként, még abban bízhatnak, hogy idővel az orosz oltóanyag is megszerzi a WHO és/vagy az EMA engedélyét. Valószínűleg az előbbire van gyorsabban esély, és ha ez megtörténik, akkor Spanyolországba például már beutazhatnak a Szputnyikkal oltottak. Az EMA-engedély már keményebb diónak tűnik, most éppen 2022 első negyedévére teszik ennek a kiadását, de ez már olyan sokszor késett, hogy jósolni teljesen felesleges. (G7)