Azonban a Washington State University kutatói feltárták, hogy a mesterségesen létesített víztározók jelentős forrásai lehetnek a légkörbe kerülő metánnak, ezáltal nem csekély szerepük lehet a globális felmelegedésben.

A kutatók arra a feltételezésre jutottak a víztározók hatásainak vizsgálata kapcsán, hogy eddig jócskán alábecsülték az ily forrásból származó üvegházgázok mennyiségét. A tározók ugyanis körülbelül 1 gigatonna szén-dioxid kibocsátásáért felelnek évente, amely több mint Kanada éves üvegházhatású gázkibocsátása! Ez pedig azért is különösen nagy probléma, mert a metángáz légkört melegítő hatása csaknem 25-ször nagyobb, mint a szén-dioxidé. Hiába fedik le tehát a víztározók a Föld felszínének csak egy nagyon kicsi szeletét, óriási biológiai produktivitással bírnak, amely kedvezőtlenül hat a klímára.

A víztározók társadalmi-gazdasági szerepe, szükségessége megkérdőjelezhetetlen: a villamos energia termelésén kívül öntözővíz, ivóvíz nyerhető belőlük, kiemelten fontosak bizonyos árvízvédelmi intézkedések vagy a hajózás kapcsán, viszont egyre több jel utal arra, hogy a környezetkárosító hatásaikról szóló lista tovább bővült. Összességében a Washington State University kutatói szerint 25 százalékkal több metánt bocsátanak a légkörbe, mint azt eddig gondolták. Továbbá a víztestek szénciklusban betöltött szerepe is változóban: állításuk szerint 25 százalékkal kevesebb szenet tudnak megkötni, mint a korábban feltételezett.

A mesterségesen kialakított víztározókban, bármennyire is tűnnek ugyanolyan víztestnek, mint egy tó, más feltételek uralkodnak, mint a természetes vizekben. Több szervesanyag halmozódik fel bennük, melyek bomlása során több metán és szén-dioxid keletkezik, ezekhez pedig hozzáadódnak a környezetből „behordódó” nitrogén- és foszforvegyületek. Különösen a trópusi területeken létesített víztározók bocsátanak ki nagy mennyiségű metánt a magasabb vízhőmérséklet és az alacsonyabb oxigéntartalmú alsó vízrétegek miatt. A tározók vízszintjének felemelése-leengedése is összefüggésben van a metánemisszió mértékével: alacsony vízszintnél magasabb a szervesanyag-koncentráció, intenzívebb a bomlás, ez pedig növeli a légkörbe felszabaduló gázok mennyiségét.

A pontosabb eredmények további kutatásokat igényelnek, mindenesetre aggodalomra adhat okot, hogy a víztározók létesítésének trendje épp felívelőben van a világon. A környezetre gyakorolt negatív hatásuk egyébként időről időre felveti a létrehozásuk relevanciájának kérdését: addig nem vizes élőhelyek kerülnek elárasztás alá, felborul a terület ökoszisztémája, megváltozik a közeli természetes vizek járása, egyes halfajok vonulási útvonala eltérülhet, továbbá a vízminőséget, feliszapolódást stb. folyamatos ellenőrzés alatt kell tartani. Természetesen minden új tározó létrehozása előtt mérlegelni lehet az aktuális lehetőségeket, illetve az adott helyzetben szóba kerülő technológiák környezetre gyakorolt negatív hatásait (jobb ma egy víztározó, mint holnap egy lignittüzelésű erőmű).

forrás: PhysOrg / képek: pexels / huntasztikus.blog.hu