Mi lesz Orbán Viktorral, ha senki sem akar barátkozni?
Egyre többször jut eszünkbe a magyar miniszterelnök szerepléseit látva a „nyomják Krahácsot!” szállóigévé vált mondás Baktai Ferenc kabaré-jelenetéből. Olyan helyzetekre használjuk ezt a kesergést a magyarok, amikor úgy érezzük, hogy az egész világ összefogott ellenünk.
Fotó: Korózs Lajos / Facebook
Kétségtelen, egyre fogynak a külföldi szövetségesek Orbán Viktor körül, s ma már sokan látni se nagyon szeretnék maguk körül azt a politikust, akit saját pártcsaládja is megbélyegzett. Maga Orbán is sokat panaszkodik mostanában, hiszen naponta arra ébred, hogy valahol megint bírálták a politikáját. A panasz helyett esetleg el lehetne gondolkodni azon, vajon a kritikák nem jogosak-e?
A nagy focibolond miniszterelnök a végsőkig kitart amellett a nagy futballbölcsesség mellett, hogy győztes csapaton nem érdemes változtatatni. Amikor 2015 nyarán a menekültválság csúcspontján megszületett a kormány kommunikációs csapatában az az elhatározás, hogy innentől a magyarok idegen emberektől, kultúráktól és vallásoktól való félelmére építik stratégiájukat, még nem is sejtették, hogy az akkor mozgásba hozott migránskerék a mai napig gőzerővel pörög. Pedig körülöttünk a világ sokat változott azóta, hiszen új problémák, más jellegű válságok sora söpört végig a világon, ám a magyar kormány alaposan beásta magát migránsválság sáncai mögé.
A probléma nem csak az, hogy időközben maga a migrációs probléma is vesztett a súlyából, hanem az, hogy minél kevésbé jönnek menekültek Európába, a Fidesz sajtógépezete annál jobban igyekszik feltupírozni a jelenséget. Nem kétséges, a migráció kérdése az egyik legfontosabb téma mai is az Európai Unió országaiban, ám az EP-s választások tematikáját nem ez az egyetlen kérdés határozza majd meg. Kivéve Magyarországot. A Fidesz még saját párttagságát is kockáztatta annak érdekében, hogy csavarjon még egy fokozatot az idegenellenes kampányon, igaz a végén „csak” felfüggesztés lett az EPP és a magyar kormánypárt konfliktusából.
Ma azonban már ott tartunk, hogy portugál lapok szerint még a diktátorként számon tartott angolai elnök sem volt hajlandó kezet rázni egy olyan idegengyűlölő politikát hirdető politikussal, mint Orbán Viktor. Ezt persze vitatja a magyar kormánymédia, ám azt nem tagadhatja, hogy Manfred Weber, az Európai Néppárt listavezetője inkább lemond arról, hogy megválasszák bizottsági elnöknek, ha ehhez a Fidesz képviselőinek szavazatai is kellenek. Úgy tűnik, Weber ráérzett annak az ízére, hogyan lehet népszerűséget szerezni a nyugat-európai szavazók körében azzal, ha elhatárolódik Orbántól.
Pedig a friss közvélemény-kutatások sem kecsegtetnek túl sok jóval a Fidesz számára. Magyarországon – jórészt a kitartó migránsozó kommunikáció hatására – a kormánypárt továbbra is magasan vezeti a népszerűségi listát, ám Orbán populista szövetségesei elég gyengén állnak, így a kétkulacsos politika nem tűnik most túl jó opciónak. Orbán ugyanis arra számított, hogy a néppártiak jó szereplése esetén marad a legnagyobb pártcsalád tagja, ha azonban az ideológiailag hozzá közelebb álló idegenellenes populisták megerősödnek, a Fidesz otthagyja a túl puhának tartott kereszténydemokratákat, és a szélsőségesek élére áll.
A logika ott sántít, hogy a Fidesz már csak hivatalosan nevezhető az EPP tagjának, hiszen vizsgálat folyik ellene, amelynek időszakára felfüggesztették a tagságát. A Fidesz kampányát elnézve semmi esély nincs arra, hogy némileg konszolidálnák a politikájukat, úgyhogy a visszatérés a kereszténydemokrata közösségbe lényegében kizárható, ugyanakkor a hagyományos európai pártcsaládok (kereszténydemokraták, szociáldemokraták, zöldek, liberálisok) tartják a pozícióikat, így Fideszhez hasonló politikai formációk könnyen a senki földjén találják magukat az uniós voksolást követően.
És akkor mit fog tenni Orbán Viktor? Itthon megingathatatlannak tűnik a pozíciója, hiszen van legalább másfél millió mindenre elszánt szavazója, akik tűzön-vízen át követik őt, így nem valószínű, hogy alapvetően átrendeződnének a hazai politikai viszonyok május után. Ám az önkormányzati választások már komoly veszélyt rejtenek magukban a kormánypárt számára, hiszen jelenleg szinte teljesen uralják a településeket, és amennyiben elveszítenek néhány nagyvárost, illetve a kisebb településeken is megkérdőjeleződik a hegemóniájuk, az komoly belső eróziót indíthat el. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Könnyű elfoglalni a szomszéd törzs faluját, de megtartani nagyon nehéz lesz, mert mindenki ragaszkodik ahhoz, ami egyszer az övé volt.”
Forrás: Szegedi kattintós
