h i r d e t é s

Miért ellensége az Orbán-féle kormánynak a civil (és a nem civil társadalom?

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Miért ellensége az Orbán-féle kormánynak a civil (és a nem civil társadalom?

2018. szeptember 22. - 17:29

 

"A legmagasabb szintű kiválóság az ellenség ellenállásának harc nélkül való megtörésében rejlik." - Szun-ce

Az ötödik hadoszlopot egyre kevésbé alkotják majd titkos ügynökök és szabotőrök, ehelyett a nyilvánosság számára civilként megjelenő nem állami cselekvők válnak meghatározó szervezőerővé.

Több mint kétezer évvel ezelőtt egy kínai katonai stratéga, Szun-ce felismerte, hogy az indirekt hadviselés az egyik leghatékonyabb mód az ellenség elleni harc megvívására.

Felhatalmazza arra a hadviselő felet, hogy vereséget mérjen ellenségére anélkül, hogy azzal közvetlen harcba bocsátkozna - ezáltal megtakarítsa magának azokat az erőforrásokat, melyeket egyébként az összeütközésre fordított volna. Az ellenség indirekt módon történő megtámadása egyúttal leköti és védekező állásba kényszeríti azt, sebezhetővé téve a támadás más formáival szemben. Emellett magában foglalja a védekező fél költségei növelésének lehetőségét, hiszen mindaz az idő és erőforrás, amit az indirekt támadás elhárítására kénytelen fordítani, máshol esetleg jobb helyen lett volna. A taktikai előnyök mellett ennek stratégiai előnyei is vannak. Jelen lehetnek olyan korlátozó tényezők (szövetségek, katonai erőegyensúly, stb.), melyek megakadályoznak egy entitást abban, hogy közvetlen ellenségességet tanúsítson a másik féllel szemben. Ebben az esetben az indirekt hadviselés az egyetlen lehetőség a másik fél destabilizálására.

A tömegpusztító fegyverek és a multipoláris világ korlátokat állít a nagyhatalmak közötti közvetlen összeütközés elé. Bár az Amerikai Egyesült Államok máig a világ legerősebb konvencionális haderejével rendelkezik, az Oroszországgal fennálló nukleáris paritás emlékeztetőül szolgál arra, hogy az unipolaritásnak megvannak a korlátai. Továbbá, a nemzetközi rendszer olyan irányba formálódik, ami a bizonyos országok (Kína, Irán) elleni konvencionális hadviselés politikai és fizikai költségeit elviselhetetlen teherré tette az amerikai döntéshozók számára, ezáltal kevésbé vonzóvá téve a katonai opciót. Ilyen körülmények közt az indirekt hadviselés felértékelődik a stratégiai tervezésben, gyakorlati alkalmazása különféle formákat ölthet.

A közvetlen hadviselést a múltban bombázók és harckocsik jelölték, de ha az USA által Szíriában és Ukrajnában alkalmazott minta előjelnek tekinthető, az indirekt hadviselést a jövőben a "tüntetők" és felkelők megjelenése fogja kísérni.

A közösségi média és kapcsolt technológiák behelyettesítik a precíziós tölteteket, az agresszor sebészeti pontosságú beavatkozásainak "forradalmi központjává" mindinkább a facebook-oldalak és chat-szobák válnak. Ahelyett, hogy közvetlen módon konfrontálódnának egy nagyhatalom hátországával, előtérbe kerülnek a proxy-háborúk, melyeket a rivális nagyhatalom közvetlen közelségében vívnak, hogy destabilizálják annak perifériáját.

A hagyományos értelemben vett megszállás helyét átveszik a puccsok és indirekt rendszerváltások, melyek a hadviselésnek leginkább költségkímélő és politikailag kevésbé érzékeny formái.


 

h i r d e t é s

h i r d e t é s

betöltés..