h i r d e t é s

Miért van nálunk oly erős ellenségeskedés a jövő tekintetében?

Olvasási idő
1perc
Eddig olvastam

Miért van nálunk oly erős ellenségeskedés a jövő tekintetében?

2018. március 18. - 11:54

 

Miért nincs nálunk sem egység a politikai, szellemi sokféleségben?

Ma a világban és Magyarországon is, a lényeg és a jelenség, a „van” és a „kell” a társadalom aktuális erőinek és képességeinek konfliktusában állnak szemben egymással.

Nem, mint ész és esztelenség, jó és rossz állnak szemben egymással, hiszen mindkettő szerves része ugyanannak a fennálló társadalmi rendszernek, mindkettőben van ész és esztelenség, jó és rossz egyaránt.

A szolgának módjában áll, hogy elkergesse az urakat, és az is, hogy

együttműködjön velük!

Az uraknak módjukban áll, hogy valamelyest javítsák a szolga életét, és az is, hogy tökéletesítsék kizsákmányolását.

Az ész, a gondolat, a cselekvés mozgására kiterjedő egyszerre elméleti és gyakorlati követelmény.  

Az ellentmondás is a gondolkodás tárgyának a természetéhez tartozik, egy olyan valósághoz, amelyben az ész még esztelenség, és még az irracionális a racionális.

Viszont minden fennálló valóság szembeszegül az ellentmondások logikájával! Azokat a gondolkodásmódokat részesíti előnyben, amelyek támogatják a fennálló életformákat, és azokat a viselkedésmódokat, amelyek ezeket újratermelik és tökéletesítik.

Az adott valóságnak megvan a saját logikája és saját igazsága!

Ha ezeket a társadalmi viszonyokat, mint lehetőséget akarjuk felfogni, ehhez egy másik logikára, ellentmondó igazságra, alternatív igazságra van szükség.

Az utóbbiak, az alternatív igazságok, társadalmi reform - vagy forradalmi törekvések olyan gondolkodásmódokhoz tartoznak, amelyek egészében jelenleg nem megvalósíthatók, és mint gondolat, eszme, elképzelések léteznek! Ráadásul többféle érdekek által vezérelt gondolatiságban élnek!

A tudomány és a „józanész” által képviselt alternatívák a jelen valóságához képest, „önmegvalósításuk”, gyakorlatba történő átvezetésük, egyaránt idegen a valóságos rend, rendszerhez történő alkalmazkodás kényszerűségétől, attól a kényszertől, hogy az ember alkalmazkodik a valós viszonyokhoz! Ha nem is egyformán!

Az „alternatívákat tartalmazó” gondolkodásmódok, mint valamennyi nem tudományos és nem tapasztalható csak tervezett gondolat, a múlt maradványaként jelennek meg, s meghátrálásra kényszerülnek a valóságos hatalom és megszokás hatékonyabb gyakorlata előtt.

Címkék: 

 

h i r d e t é s