h i r d e t é s

Mit jelent a „színes forradalom, mint nem konvencionális háború?

Olvasási idő
11perc
Eddig olvastam

Mit jelent a „színes forradalom, mint nem konvencionális háború?

2018. december 15. - 17:36

 

A polgári köröket ennek alapján szervezték, nyilván külföldi irányítással. Tanulságok hazai, magyarországi „fogyasztásra”!

Színes forradalom - Forrás: NAOC

A nem konvencionális hadviselés kampánya addig fokozza intenzitását, mígnem a célba vett kormányt megbuktatják. Ha a színes forradalom elbukik, a nem konvencionális hadviselés nyílt lázadássá formálódik, és elkezd fokozatosan halálos módszereket beemelni eszköztárába. (Brezinszky)

Brian Petit alezredes, az amerikai hadsereg John F. Kennedy Special Warfare Center oktatóintézményének hivatalos kiadványa, a "Special Warfare" számára írt cikkében a következőképpen definiálja a nem konvencionális hadviselést:

"Olyan tevékenység folytatása, ami lehetővé teszi az ellenállási mozgalom vagy lázadók számára a kormány hátráltatását, megzavarását, megdöntését, vagy a hatalom megragadását egy földalatti, gerilla mozgalom működtetésén keresztül egy kisajátított területen.

A nem konvencionális hadviselés nem a forradalmi feltételek előállításának mechanizmusa, sokkal inkább ellenőrzés alá von vagy támogat már létező politikai, katonai és társadalmi infrastruktúrát, amire támaszkodhat, majd ezekben felgyorsítja, ösztönzi, és támogatja azokat a döntéseket, melyek kiszámítható politikai előnyt hoznak és az amerikai (vagy más nagyhatalom) nemzeti érdekérvényesítéssel összhangban állnak."

Fontos kiemelni Petit nem konvencionális hadviselés meghatározásának utolsó részét.

A nem konvencionális hadviselés nem a semmiből előtűnve történik: az adott társadalomban már jelen lévő konfliktus folytatólagosságaként működik, és a nem konvencionális hadviselés szerepe az, hogy ebben a már eleve létező konfliktusban a kormányellenes erőket támogatja, a kormány elmozdítása érdekében.

A hibrid háború elmélete szerint a kérdéses konfliktus egy kívülről generált színes forradalom, és a nem konvencionális hadviselés fedett módon az erők megsokszorozása érdekében azonnal megkezdhető, amint a színes forradalom megkezdődik.

A nem konvencionális hadviselés kampánya addig fokozza intenzitását, mígnem a célba vett kormányt megbuktatják. Ha a színes forradalom elbukik, a nem konvencionális hadviselés nyílt lázadássá formálódik, és elkezd fokozatosan halálos módszereket beemelni eszköztárába.

A nem konvencionális hadviselés alapvetően a színes forradalomból nő ki, ami önmagában stratégiai értelemben elszórt magvait jelenti annak a "demokratikus felszabadító harcnak" (ahogy a nyugati média azt hamis módon bemutatja), melynek növekedését később igazolni próbálja. Ebben a könyvben a nem konvencionális hadviselés alatt érthetjük a hadviselés bármely nem konvencionális formáját, beleértve a gerillaharcot, a városi utcai harcokat, a szabotázst és terrorizmust (irreguláris hadviselést).

Ez magában foglalja olyan, nem konvencionális harcosok alkalmazását, mint a zsoldosok, vagy más nem-állami cselekvők, de akár különleges erők bevetését is.

Ugyanakkor nem alkalmaz harckocsikat, sorkatonákat, és egyértelműen meghatározható frontvonalakat - ezáltal extrém módon nemlineárissá és kaotikussá téve a harcmezőt, ahol az ellenségre gyakran indirekt módon támadnak. Míg a konvencionális hadviselés megfogható, a nem konvencionális hadviselés nem megfogható módon próbálja előidézni a rezsimváltást, az irányított káosz alkalmazásával. (Koribko A).

A hibrid háborúval szembeni legerősebb elrettentés a civilizációs biztosítékok kiépítése és a központosított cenzúra!

A színes forradalomhoz valamilyen társadalmi, politikai „eseményre” van szükség!

A mozgalom "el kell, hogy foglaljon" egy szimbolikus területet, hogy egy nyilvánosan megjeleníthető központra tegyen szert. Számos esetben ez a főváros valamelyik központi terét jelenti, és a foglalás a helyi törvények sértését jelenti.

Mivel „illegális”, ez önmagában is megteremti a provokatív alapot ahhoz, hogy a kormány feloszlassa és kiürítse az elfoglalt területeket. Egy ilyen akció felvétele és élő közvetítése (új vagy tradicionális médián keresztül) kormányellenes propagandaként funkcionál, ezáltal a mozgalom tovább erősödik.

A "foglalás" olyan módon történik, hogy spontánnak tűnjön, és ha létezik egy korábbi spontán foglalás vagy tüntetés (ami támogatja a színes forradalom ideáit) az adott területen, a mozgalom kisajátítja azt és arra használja, hogy a kormányellenes megmozdulás spontán jellegét hangsúlyozza.

Gyakran sátortáborok és színpadok kerülnek felállításra az elfoglalt területen, a tüntetők berendezkednek hosszú távú ott tartózkodásra.

Fontos, hogy a kiszemelt terület elfoglalt maradjon, és a vezetési pont tagjainak káderei rendszerint állandó jelleggel jelen vannak a területen, és közvetlen irányítják az ott zajló tevékenységet.

Amennyiben a kormány fellép az elfoglalt területen jelen lévő tüntetők ellen, a vezetők tagjainak letartóztatása is kiválthatja a további tüntetéseket és destabilizációt, különösen, ha az irányító központ tagjai hivatalosan is intézői a "demokrácia-párti" intézménynek, szervezetnek.

A vezetők tagjai és az aktivisták szintén a résztvevők közvetlen toborzását folytatják, akik közül sokan egyszerű járókelők, akik érdeklődnek, mi történik az adott területen. Ez lehetővé teszi a mozgalom számára a fizikai és társadalmi infrastruktúra kiterjesztését és még több civil szimpatizáns összegyűjtését.

Az elfoglalt területen működő központ nyilvános ital- és ételosztást folytat a civil szimpatizánsok számára. Ez kettős célból történik. Egyrészt, fenntartja a jelenlétet a helyszínen, másrészt, még több civil szimpatizáns érdeklődését váltja ki.

Azáltal, hogy megmutatják, törődnek a civil szimpatizánsokkal, a mozgalom fokozza a rendelkezésére álló "puha erőt" és vonzóbbá válik a helyi lakosság számára.

Az ital- és ételosztás szintén segít tömeget építeni, amely részt vesz a foglalásban és későbbi tiltakozó megmozdulásokban.

Tömegbázis építése. A színes forradalom nem jut semmire támogatók nagy tömege nélkül, következésképp a tömeg felépítésének technikái elsődlegesek a mozgalom túléléséhez. A két legfőbb, alkalmazott módszer a következő.

Hirdetés az új vagy tradicionális médiában a fiatal generáció megszólítása (úgy mutatják be, mintha a mozgalomhoz csatlakozni jó szórakozás lenne)

Az alternatív információs rendszer (információs infrastruktúra) létrehozása nagyban hozzájárul a hirdetés sikerességéhez.

A mozgalom hirdetni fogja a foglalás eseményeket annak érdekében, hogy a lakosság minél inkább tudatában legyen a jelenlétüknek. A mozgalom vezérei a médiainfrastruktúrához fordul (új és tradicionális média), hogy kezdeti nyilvánosságot kapjon, de a tömeg építésével és provokatív akciókkal magukra vonják további belföldi és nemzetközi orgánumok figyelmét is.

A fiatal generáció megszólítása különösen fontos a színes forradalmak számára, mert a sok fiatal jelenléte bizonyítja a mozgalom fiatalos, energikus megjelenését a stagnáló, elöregedő rendszerrel szemben (a legtöbb kormányzati vezető értelemszerűen nem főiskolás-korú).

Ez a generációs kontextus nagyon erőteljes és hatékony módja annak, hogy a színes forradalom "frissességét" és újító jellegét hangsúlyozzák azzal szemben, amit túlhaladottnak és idejét múltnak mutatnak fel.

A fiatalabb generáció emellett többnyire még nem bonyolódott bele a gazdasági élet-halál harcba, nem kell még minden nap munkába menniük.

Családjuk és más támogatóik még megsegíthetik őket, ami megadja nekik a kellő szabad időt a mozgalommal és fizikai megnyilvánulásaival való interakcióra. Az elfoglalt területen fenn kell, hogy tartsák az állandó jelenlétet, és sokkal valószínűbb, hogy a főiskolás korú személyek éjjelre is a mozgalommal tudnak maradni, mint a visszavonult nyugdíjasok vagy középkorú szülők.

A fiatalabb generációt emellett vonzza a kaland lehetősége, amit a szimbolikus helyet elfoglaló tömeg helyzete tartogathat.

A "szórakozás" jelleget a következő módszerekkel is hangsúlyozhatják: koncertek, éneklések, ismert személyek, celebek megjelenése, sport és játékok.

A fenti példák nem kell kifejezetten politikai jellegűek legyenek. Ami fontos, hogy a sok fiatal odacsábítása érdekében az ott bármilyen eseményen résztvevő fiatalok sokaságát a média a mozgalom támogatóiként fogja bemutatni, függetlenül attól, hogy politikai vagy valamilyen más társadalmi/társasági okból kifolyólag mentek el oda. Az eseményekben résztvevők fiatalságának hangsúlyozása az új és tradicionális médiában még több embert fog oda vonzani abból a korcsoportból. Még fontosabb, hogy a fiatalabb generáció nem szükségképp a fővárosból vagy az adott régióból kell jöjjön. Ehelyett országosan buszoztathatják őket, hogy a kezdeti, fiatalos tömeget össze tudják állítani.

Felvonulások és tüntetések. Ez a két fizikai megnyilvánulás koordinált és azt hivatott megmutatni a külső szemlélőnek, hogy a színes forradalom kiterjedt támogatottsággal rendelkezik.

Egyúttal azt a szerepet is betölti, hogy felvillanyozza a civil szimpatizánsokat. A szervezeti infrastruktúra egy bizonyos szintje már a színes forradalom megkezdése előtt rendelkezésre kell, hogy álljon, hogy a felvonulásokat és tüntetéseket kellő hatékonysággal fel tudják használni.

A következő példák azt mutatják, mit kell megfontolniuk és megszervezniük még a felvonulások és tüntetések előtt.

A találkozó helyszínei és útvonalak, (beleértve azok szimbolizmusát, ami segít az esemény keretezésében), az időpont és nap, lehetséges blokádok a rendőrség ellen, zászlók, zenekarok, nemzeti zenét játszó járművek a felvonuláson. (Fizikai infrastruktúra: hol fognak egybefutni a felvonulások, tüntetések (általában az elfoglalt területen vagy kormányépület előtt)

Az egy időben zajló tüntetések és felvonulások esetében a nagy tömegek irányítása kihívás elé állítja a rendőrséget is, ami komoly gondokkal szembesül a helyzet kezelése során.

Legalább egy vagy két tiltakozó felvonulás akkor is el fogja érni az összefutási pontot, ha a rendőrség megpróbálja megállítani őket. A felvonulások és tüntetések lehetővé teszik, hogy a mozgalom nagyobbnak tűnjön, mint amekkora erőt ténylegesen képvisel - és minél nagyobbnak látszik, annál több követőhöz jut. Az ilyen események körül jelentős médiafigyelem összpontosul, következésképp ez katapultszerűen segíti a mozgalom üzenetének eljuttatását az egész országba, és a nemzetközi színtérre.

A vezetők tagjait, az aktivistákat és civil szimpatizánsokat egyaránt felvillanyozza ez, úgy érzik, hogy részei valaminek, ami nagyobb náluk. Azáltal, hogy ezeket a megmozdulásokat szabadidős tevékenységként is hirdetik, az esemény a családok számára is vonzóvá válik.

Minél több gyermek jelenik meg, annál inkább pozitív kép alakul ki a mozgalom egészéről.

Az ellenzéki politikai szereplők részvétele csökkenti annak esélyét, hogy a rendőrség feloszlatja a rendezvényt.

Ennek oka, hogy a rendőrség hezitálhat, ha ismert politikai szereplőt kell letartóztatni, mert ezáltal azzal vádolhatják őket, hogy "elnyomják az ellenzéket", akkor is, ha ezek az ellenzéki alakok maguk provokálták ki a rendőri fellépést. Az ilyen vádak nemzetközi felháborodáshoz vezethetnek, ezáltal aláássák a kormány legitimációját.

A nagy nyilvánosságot kapó, különösen az ismert közéleti személyiségek részvételével zajló éhségsztrájkok azt az érzetet keltik a nézőközönségben, hogy a kormány a felelős az aktivisták saját maguknak okozott szenvedéséért.

A legfontosabb nem a tényleges történés, hanem, hogy ezeket az eseményeket hogyan keretezi az új és tradicionális média.

Ha a médiainfrastruktúra kellően erős ahhoz, hogy meggyőzze a nézőközönséget a kormány zsarnok voltáról és elnyomó jellegéről, akkor ez a benyomás az, amire a nézőközönség emlékezni fog.

A színes forradalomhoz valamilyen társadalmi, politikai „eseményre” van szükség!

A színes forradalom hivatalosan csak "az esemény" után indulhat. Ez az esemény megosztó és polarizáló jellegű (vagy annak tervezett) kell, hogy legyen, és ez szabadon ereszti a mozgalom által felgyűjtött energiákat. A mozgalom fizikailag megmutatja magát a lehető legnagyobb nyilvánosság mellett, és minden egyes része a lehető legnagyobb kapacitáson üzemel.

Az esemény a "beharangozó" a mozgalom számára, és a kezdőinger a színes forradalomnak.

Az eseményeket szelektív módon használják ki, és a mozgalom ignorálhat is bizonyos eseményeket, ha úgy érzi, hogy a színes forradalom kivitelezéséhez szükséges infrastruktúra még nem áll rendelkezésre. Következésképp várni fog, amíg egy következő esemény nem történik, vagy maga hozhat létre, provokálhat ki egy újabb "eseményt". 

A mozgalom azt követően tud hasznot húzni egy eseményből, hogy lefolytatott egy sikeres információs kampányt.

A médiainfrastruktúra még nem feltétlen épült ki akkora, amikor döntés születik egy esemény kihasználásáról, mivel ez a szint szorosan összefonódik magával az eseménnyel. Megtörténhet, hogy a médiainfrastruktúra még nem került felhasználásra a közhangulat befolyásolására egészen az esemény utánig.

Ez mind magától a helyzettől függ, és a mozgalom vezetőinek és szponzorainak döntéseitől. Ilyen esemény lehet például a következő.

Választási csalás, ellenzéki vezető bebörtönzése, egy ellentmondásos törvény aláírása vagy alá nem írása, hatósági rajtaütés az ellenzék ellen, vagy rendkívüli állapot kihirdetése, népszerűtlen háborúba belépés vagy érintőleges részvétel.

Ez csak néhány példa arra, mik szolgálhatnak a színes forradalom beindítására használt eseményként.

Nem számít, hogy az események ténylegesen megtörténnek vagy nem.

Ezen azt kell érteni, hogy ha egy társadalom tagjai úgy érzik, "részei valaminek, ami nagyobb náluk", vagy azonosulni tudnak a kormánnyal, esetleg egy nagyobb, szupranacionális koncepcióval, akkor kevésbé valószínű, hogy részt vesznek az ellene folytatott lázadásban.

Valójában az állam és hozzátartozó nem kormányzati szervek által a hazafias ideák előtérbe helyezése végül egy kormánypárti kaptárelme kialakulásához vezethet, ami ellenrajokat mozgat a külső lázítási kísérletekkel szemben.

Fontos, hogy az ideológia nyitott legyen, olyan értelemben, hogy képes legyen magába fogadni az adott állam fennhatósága alatt élő különböző társadalmi, etnikai, vallási és gazdasági demográfiai hátterű csoportokat, ugyanazon módon, ahogy a "liberális demokrácia" felforgató ideái képesek egyesíteni az adott államban élő különböző csoportokat (még ha csak ideiglenesen is) a "nem-demokratikus" kormány megdöntése érdekében.

Egy további elővigyázatossági intézkedés, hogy nemzeti interneteket kell létrehozni. Ez nem összekeverendő a cenzúrával, pusztán azt hivatott biztosítani, hogy az állam képes megfigyelés alatt tartani az internetet és beazonosítani bizonyos, az országba belépő információk forrását. Természetesen, ez különösen ambiciózus feladat és nehézkes a megvalósítása, emellett bizonyos országokban (pl. Kína) ez cenzúra és feketelistázás formáját öltheti.

Az orosz alkalmazás és Oroszország "puha erejének" viszonylatában nem ajánlott ilyen intézkedések hozatala.

Ehelyett ajánlott, hogy az állam erős nyomást gyakoroljon a közösségi média és az internet közösségi irányítás alá vonására.


 

h i r d e t é s