Enyhén szólva is megmosolyogtató, amit Orbán állított. Jót röhöghetett magában, csoda, hogy mindezt képes volt fapofával elmondani. Lehet, reggel a tükör előtt gyakorolta, hogy hitelesnek tűnjön.

Mi a valóság? Napjaink Magyarországa a korrupció, a törvényesített lopás melegágya. A Fidesz zsákszámra önti a közpénzt a csókosok zsebébe, a közbeszerzések túlárazása, ma már több mint városi legenda. Hihetetlen gazdagodásoknak lehettünk tanúi az elmúlt években. Az újsütetű milliárdosok mindegyike óriási kormányzati hátszéllel, párttámogatással jutott a vagyonhoz. Valóságos hűbéri láncolat jött létre, amelynek tetején a Várban trónoló, magát plebejusnak mondó "örökös miniszterelnök" ül. Szava maga a törvény, körülötte élősködők hada, akik minden morzsáért lehajolnak. A miniszterelnök úgy bánik az országgal, mintha a saját tulajdona lenne, a közpénz elvesztette, közpénz jellegét.

Talán nem véletlen, sokak gondolják, hogy ma Orbán Viktor az ország leggazdagabb embere, Mészáros álnéven. Az uralkodó famíliája pedig minden valószínűség szerint hazánk legtehetősebb családja. Ők is mi lábunkon állva szedték meg magukat.

Orbán és cimborái magasról tesznek az egészre, számukra csak egy a fontos: mindenáron megtartani a mintegy két millió hívőt, akik isszák a kedves vezető minden hazugságát, tántoríthatatlan hívei a Fidesznek. A többség, úgy hat millióan pedig tűrünk: hagyjuk, hogy bohócot csináljon Orbán az ország lakosságának jóval több, mint a feléből. Talán még akkor is csend lesz, ha a tetőt is ellopják a Fidesz kliensei a fejünk felől. 

Morognak, prüszkölnek rengetegen, de csak úgy csendesen. A közösségi oldal is tele van azzal, hogy mások miért nem kaparják ki a gesztenyét, miért nem mennek ki az utcára, miért nem mondják, elég volt. A tavaly decemberi lelkesedés lángja már csak pislákol, nincs mitől tartania Orbánnak. 

A csend indoka legtöbbször az egzisztenciális félelem. Valljuk meg, nem alaptalanul. Mintha Rákosi pajtás korába tennénk időutazást, olyan viszonyok uralkodnak hazánkban. Embereket küldenek el munkahelyükről, mert a facebookra a hatalomnak nem tetszőt írtak. Szülők, nagyszülők inkább tűrnek, nehogy a gyermekeiken, unokáikon álljon bosszút a Fidesz. A települések többségében a Fidesz helyi hatalmasságai, kiskirályai élet és halál urai, aki nem gazsulál, az mehet a lecsóba. Fortélyos félelem uralkodik ismét Magyarországon. 

Szinte nincs olyan nap, hogy ne kerülne napvilágra egy újabb, Fideszhez köthető korrupciógyanús ügy. Hallottuk a Fidesz főideológusától: "amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája". Ezek többnyire, egy napos hírek, csendben elülnek, következmény nélkül. A szomszédban --Romániában--korrupció ellenes ügyészség tette a dolgát, a pártagkönyv nem jelentett menlevelet. Bukarestben, és más román városokban tízezrek mentek ki az utcára, a korrupció ellen tiltakozva. Legutóbb Prágában százeres tömeg tüntetett a kormányfő vélt korrupciós ügyei miatt. 

Nálunk egy-két védhetetlen ügyet leszámítva--nem történik semmi. A városi legendákban különböző százalékokról hallani, amelyet a közbeszerzés elnyeréséért jattként be kell egy "titokzatos" helyre fizetni, nyilvánosság előtt azonban mindenki hallgat. Tűri az ország, hogy a nemzet gázszerelője rövid idő alatt hazánk egyik leggazdagabb embere lett, "elhisszük", hogy mindehhez nincs köze kebelbarátjának, a mindig igazat mondó mesebeli királyfinak.

A Fideszhez köthető oligarchák, pártemberek gátlástalansága és étvágya nem ismer határokat. Még egy kevéske maradt a családi ezüstből, talán a tetőt nem lopták el a fejünk felül. De ami késik, az meg is valósulhat. Kétsége ne legyen senkinek, ez csak rosszabb lesz, van még mit magánosítani és még sok éhes pártkatona várja, hogy egy kis lé kerüljön a bukszájába. Aki ebbe nem törődik bele, egy út marad: szedi a motyóját, és a nyugatra távozik.