A tervező elmondta, nem mindent számolt fel, csak amire már nem volt szüksége. Úgy érezte, itt a váltás ideje. Az anyukája szerint jó néhány évvel ezelőtt mennie kellett volna, mert már akkorra kiaknázta, amire az adott keretek között lehetősége volt: 

"Vannak korszakok az ember életében. Szerettem a ruhákat, a divatot, szerettem kollekciókat alkotni. De ahogy sok minden más, a divatszakma is nagyot változott. Ma már nincsenek a szó klasszikus értelmében vett emblematikus divattervezők, szinte a nevüket sem tudjuk megjegyezni, olyan sebességgel váltják egymást a nagy divatházak élén. A hazai felhozatalról pedig inkább megtartom a véleményemet magamnak. Mi annak idején a divattervezői pályát nem a pénz és a hírnév miatt kezdtük, ahogy ma sokan, hanem érdekelt a hivatás maga." 

Sok legenda került napvilágra a távozásával kapcsolatban. Az internet világa találgatta, hogy mi késztethette a neves tervezőt erre a lépésre. Voltak, akik politikai okokat feltételeztek, mondván elege lett Náraynak az Orbán rendszerből: 

"A döntésemnek, hogy máshol, más körülmények között folytatom az életemet, inkább praktikus okai vannak, mint érzelmiek vagy politikaiak. De nem tagadom, hogy az utóbbiak is közrejátszottak. Egyre több lett a zavaró részlet körülöttem, a közhangulat és a kommunikáció is rossz irányba változott. Nemcsak a vallási vagy a szexuális irányultsággal kapcsolatos megjegyzések zavarnak, ugyanígy rossz érzésem van, ha megépül például egy középület, és nem gondolnak a kerekesszékesekre, idősekre." /....... / Ízlésem ellen való volt az is, hogy közbeszédben folyamatos méltósággyalázás zajlik. Így magánemberek is akár csupán jelentéktelen nézetkülönbségek miatt olyan hangnemet engednek meg egymással szemben, aki kulturált társadalomban elfogadhatatlan. " /..... / " Én úgy nevelkedtem, hogy kultúremberek közötti beszélgetésben van öt téma, amit nem hozunk elő. A származás, a vallás, a politikai hovatartozás, a magánélet és a pénztárca. Nálunk viszont csak ez az öt téma van napirenden. Mennyiben tartozik rám – hacsak nem akarod kifejezetten megosztani velem, és még akkor sem vagyok köteles meghallgatni –, hogy apád hottentotta volt vagy viking? " 

Náray szerint azt kell megérteni, hogy minden, ami velünk történik, következmény. Ma a tegnap következményeit viseljük. Ezért kellene jól dönteni ma: 

"Ehelyett mi történik? Állandó hőbörögtetés. Ami természetszerűen csap át utálkozássá, majd gyűlölködéssé. Felszítani ezeket az érzelmeket tudatlan és veszélyes játék a vezetők részéről. Mert innentől már nem lehet párbeszédet folytatni. Elnézve a jelenlegi politikusainkat, valóban azt láthatjuk, sok a félreértés körülöttük és bennünk is. Nekem mint átlag állampolgárnak nem kellene tudnom, kicsoda X államtitkár vagy Y miniszter. De nem tehetem meg, hogy nem veszek róluk tudomást, egyrészt azért, amit mondanak, másrészt mert ők a mindennapjaikat kvázi sztárokként élik meg. Csattognak a vakuk, fellépnek, mint valami táncdalénekes, írogatnak a közösségi médiában, szelfizgetnek kiskutyával, szép ruhákban, edzőteremben." 

Hangsúlyozta, rá, mint magyar emberre, mint választóra csak az eredmények tartoznának: 

"Ugyanis az ország nem családi vállalkozás vagy királyság, ahol a hatalom apáról fiúra száll. Őket megválasztották, ha úgy tetszik megválasztottuk. De a megbízatás éppen hogy nem önhittséggel, a velük egyet nem értőkkel szembeni megvetéssel és üldöztetéssel kellene járjon, hanem alázattal. És tettekben, nem pusztán szavakban. " 

A divattervező hangsúlyozta, hogy a politikusokat át kellene hassa az az érzés, hogy másokért dolgoznak. Nemcsak azok miatt, akik rájuk szavaztak, hanem azok miatt, akik rájuk szavaztak, hanem azok miatt is, akik nem: 

" Tisztázzunk valamit. Magyarországon nekem pont ugyanannyi jogom van élni, dolgozni, tartózkodni, magyarnak vallani magamat, mint azoknak, akikre nem szavaztam. Ezért nem tűrhetem, hogy másodosztályú állampolgárként kezeljenek. Ez a másokat semmibe vevő attitűd felülről lenne megváltoztatható, de nem látok erre törekvést. " 

Kiemelte, azt el kell ismerni, vannak eredmények is, az azonban más kérdés, hogy felismerhető a saját zsebre folytatott játék is: 

"De amúgy kontraproduktívnak tartom, hogy állandóan diktatúráról beszélünk. A klasszikus értelemben nincs diktatúra nálunk. Ha tetszik, ha nem, be kell látnunk, hogy több millió embernek, vagyis talán a többségnek, ez, ami van, nagyon is megfelel. Ahogy a gyűlölködés kultúrája is. A regnáló hatalom ugyanis egyenesen felhatalmazza a tömeget a gyűlöletre. Hagyni Koncz Zsuzsa fejére Dávid-csillagot festeni ugyanaz, mint kitenni plakátra Soros Györgyöt. De én hiszek a példa erejében, mert kis közösségben, például a közösségi oldalamon már megszűnőben a gyűlölködés." 

Orbán topis ruhaviseletéről is kérdezték az interjúban, amire azt mondta, nem gúnyolja érte, hogyan néz ki az ország miniszterelnöke, mert neki is van emberi méltósága, és nem is az a dolga, hogy jól mutasson: 

"Szerintem ez az ő esetében nem fontos. Nekem egyébként ez lenne a legkisebb bajom vele kapcsolatban. Abból, hogy valakinek nem a csinosság az élet alapértelme, még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Teréz anya sem az első divatot követte...." 

Eltökélt szándéka, hogy a kinti galériájában gyakran rendez majd tárlatot magyar művészeknek. Szóba kerültek az itthoni fanyalgók, akik egy időben megnehezítették az életét: 

"Remélem, nem tűnök nagyképűnek, ha azt mondom, visszanézve értem, miért utáltak olyan sokan. Hogyne utáltak volna? Megvalósítottam az álmaimat. Nézz körül! Magyarország egy sikergyilkos ország. Szorzótábla egyszerűségű a képlet: azt hiszik, ha a rossz híredet keltik, ők felértékelődnek, felemelkednek. Lehet így gondolkodni, csak éppen ez senkin sem segít. De legjobban a gondolkodás hiánya bántó, ami az itteni életünket nagymértékben áthatja. Azaz a "gondolkodástalanság", ahogy mondani szoktam. Meg az értelmetlen szajkóeffektus. /........ / " A címkék rám ragadtak. A választott otthonomban, Spanyolországban elegáns kívülálló leszek, akit kevesen ismerhetnek. Azonban olyan valaki, akinek minden ellenére Magyarország marad a hazája. Mert ebből a jogából nem enged. " 

A Debrecenből indult divattervező egyike az országért felelősséget érző értelmiségieknek. Az elmúlt években sem hallgatott, gyakran nyilvánított véleményt közéleti kérdésekben is. Távozása veszteség Magyarországnak, annak bizonyítéka, hogy menekülnek Orbán országából a tehetséges alkotók, akik már eddig is sok dicsőséget szereztek hazánknak. Náray Tamás meg dolgozott azért amit elért. Messze jutott, sokoldalú tehetsége révén nem kell attól tartania, hogy távol hazájától nem lehet sikeres. Szomorú, hogy legjobbjaink nem látnak mást, mint az országból való távozást. Az a légkör, amelyet Orbán 2010-óta kialakított nem kedvez a szabad szellemnek, nem híve az önálló gondolkodásnak. Sőt! Veszélyesnek tartja hatalmára mindazokat, akik nem álltak be a NER-lovagjai közé, nem állnak sorban a "korona nélküli király " kegyeiért. Az ilyen emberek számára, ha nem akarnak megalkudni, nem igen marad más út, mint a "hanyatló" nyugaton keresni a boldogulást, a szabadságot!

Forrás: Magyar Narancs