Erre a kérdésre kereste a választ a Baranya megyei Alsómocsolád, és bár a bölcsek kövét nem találták meg, kidolgoztak egy programot, ami megkönnyíti az újonnan érkezők beilleszkedését. Hiába ugyanis a telekvásárlást és az építkezést támogató intézkedések, sok esetben azért végződik kudarccal a letelepedés, mert az emberek nincsenek felkészülve a vidéki élet kihívásaira, elmagányosodnak, felélik tartalékaikat. Alaposan megnehezíti a letelepedni vágyók dolgát, hogy alig van eladó ingatlan a faluban, a jobb állapotú házak árát pedig felnyomta a rengeteg infrastrukturális fejlesztés és a külföldiek érkezése.

Ha egy 130 ezres városból eltűnik 20 ezer ember, az nem annyira érzékelhető, mintha egy 300 fős faluból elköltözik 50

– szemléltette Dicső László, a Baranyai megyei Alsómocsolád polgármestere, mekkora változásokon ment keresztül a falu az elmúlt évtizedekben. 1990-ban még 380-an éltek a faluban, 2015-re ez a szám 283-ra csökkent, azaz 25 év leforgása alatt eltűnt a lakosság negyede. A népességfogyásnak kézzelfogható jelei voltak: megszűnt az általános iskola és a posta. Jó eséllyel ugyanerre a sorsra jutott volna a bolt és a kocsma is, ha nem lép közbe az önkormányzat. Mivel ez egy öngerjesztő folyamat, egy ponton már azért költöznek el a faluból, mert helyben nincs bolt vagy iskola.

Pedig Alsómocsoládot sok falu megirigyelhetné, különböző uniós vagy nemzeti pályázati forrásokból összesen 1,5 milliárd forintnyi fejlesztés történt a faluban: idősek otthona, szennyvíztisztító telep, erdei iskola és új bekötőút épült. Arra sem panaszkodhatnak a helyiek, hogy nincs munkalehetőség: a falu közigazgatási területén működő téglagyár, húsfeldolgozó és sertéstelep összesen körülbelül 400-500 embernek ad munkát. Igaz, nem minden fiatal akar a sertéstelepen dolgozni, így őket még nehezebb a faluban tartani. “Látszott, ha nem lépünk, sokkal rosszabb helyzetbe kerülünk” – összegzett a polgármester, aki 30 éve vezeti a települést és tősgyökeres alsómocsoládinak számít.

Alsómocsolád látképe. / Fotó: Végh László

Mindent félretettek, hogy megmentsék a falut

A betelepülést segítő program ötlete egy testületi ülésen fogalmazódott meg. 2014-et írunk, egy újabb pályázatra készült az önkormányzat, amikor az egyik képviselő megjegyezte, hogy mi értelme van a sok fejlesztésnek, ha közben szép lassan elfogy a falu lakossága. Ez a felismerés olyan erős hatással volt a falu vezetésére, hogy minden projektet félretettek, és elkezdtek azon gondolkodni, hogyan tudnák fejleszteni a falu megtartóképességét.

Korábban is foglalkoztak a problémával, a falunak 1998 óta van népességmegtartó rendelete. Többek között ennek része az építkezésre és vásárlásra igényelhető támogatás: építkezésre 4 millió forint, vásárlásra 2 millió forint kamatmentes kölcsönt biztosít az önkormányzat. Ugyanebből a célból hozták létre a több mint 40 férőhelyes idősotthont is. 2013-ban saját valutát vezetett be a falu: a híres hegyháti betyárról, Rigac Jancsiról elnevezett rigacot kizárólag helyben tudják elkölteni az alsómocsoládiak, ezzel fizethetnek a kisboltban és a kocsmában. Ezek az intézkedések azonban még nem voltak elegendőek, hogy megállítsák a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat. 

Ezért volt a 2014-es év fordulópont a falu életében, ekkor vált igazán központi kérdéssé a népességfogyás. A stratégia kidolgozásához különböző szakterületekről hívtak szakértőket. “Abból indultunk ki, hogy ha egy asztalhoz ültetünk jogászt, közgazdászt, ökológust és vállalkozót, és végigvisszük őket egy vezetett együttgondolkodáson, akkor olyan gondolat születik meg, ami egyébként sosem született volna meg, ha ezek az emberek nem találkoznak.” A kétéves folyamat során született meg a falu letelepedési kézikönyve, amiben az Alsómocsoláddal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat gyújtötték össze. Egy “letelepedési expó” gondolata is felmerült, de beköltözőkben mérhető eredménye ekkor még nem volt a programnak.

A bölcsek kövét nem találtuk meg

 – jegyezte meg önkritikusan a polgármester.

Ne azon szomorkodjanak, miért hagyták ott a nagyvárost

A kezdeti kudarcok ellenére a falu vezetése nem adta fel. A program kiegészült egy pályázati szakasszal: a letelepedni vágyóknak motivációs levelet kellett írniuk, amiben részletesen leírták, miért akarnak Alsómocsoládra költözni, hogyan képzelik el a jövőjüket a faluban.  Ezzel egyrészt megszűrték a jelentkezőket, hogy kik gondolják komolyan a letelepedést. Másrészt szerették volna elkerülni, hogy úgy költözzenek a faluba, hogy nincsenek felkészülve a vidéki élet kihívásaira. A tervezés során számos olyan történettel találkoztak, amikor a letelepülők csak azután szembesültek a nehézségekkel, amikor már túl voltak a házvásárláson.

Azt akarjuk, hogy olyanok költözzenek ide, akik tudják, mit vállalnak és jól is érzik magukat. Faluhelyen a szomszédok mindent látnak, megkérdezik az embertől, hogy van. Van, akinek ez tetszik, és van, akinek nem. Nem szeretnénk, hogy olyanok költözzenek ide, akik aztán azon szomorkodnak, hogy miért jöttek el a nagyvárosból. Ez mindenkinek rossz, nem csak az újonnan jötteknek.

– magyarázta Dicső László.

Balogh Anikó faluházvezető nem Alsómocsoládról származik, emiatt át tudja érezni az újonnan jöttek helyzetét. Non-profit menedzsernek tanult, egyéves szakmai gyakorlat miatt jött a faluba, ennek immár húsz éve, azóta a faluban él családjával. Szerinte a beköltözőknek leginkább azt kell szem előtt tartaniuk, hogy vidéken máshogyan szerveződik az élet: helyben nincs állandó háziorvos, a legközelebbi vasútállomás három kilométerre van a falutól, busz a hétköznapokon négyszer jár, hétvégente egyszer sem.

Hogy ezeket a buktatókat kiküszöböljék, a program keretében több napos találkozókat szerveztek a jelentkezőknek, hogy hiteles képet kaphassanak az alsómocsoládi életről, megismerjék a falut és ott lakókat. Ezeken az alkalmakon külön mentorok foglalkoztak velük, akik a felmerülő élethelyzetek – hogyan történik a bevásárlás vagy a gyerekek óvodába szállítása – megoldásában segítették őket. Végül összesen huszonhatan pályáztak a Jövő Szövő programban, ennyien adtak le motivációs levelet. Közülük eddig tizenketten költöztek be: könyvelőt, vendéglátóst, turisztikai vezetőt, ügyfélszolgálatost, közgazdászt, ápolót és nyugdíjast is találni köztük.

Balogh Anikó, a Jövő Szövő program egyik megálmodója. / Fotó: Végh László

Ne legyen falu a faluban

Balogh Anikó szerint a Jövő Szövő abban különbözik más, letelepedést támogató programoktól, hogy  a pénzbeli támogatások mellett abban is segítenek a beköltözőknek, hogy a közösség részévé váljanak.

Azt látjuk, hogy a mai világban nagyon keresik az emberek a közösséget. Ha ez hiányzik, nem érzik jól magukat.

 Ezért sem erőltetik, hogy azonnal házat vegyenek, nem akarják, hogy a beköltözők gyüttmentek legyenek, és egyfajta zárványt képezzenek, “falu legyen a faluban.” 

Alaposan megnehezíti a letelepedők dolgát, hogy kevés eladó ingatlant találni a faluban. Elsősorban az önkormányzatnak vannak eladásra kínált telkei, viszont a hasonló helyzetben lévő települések példái azt mutatják, hogy nem a jelképes összegért árult telkek fogják megállítani a falvak elnéptelenedését. Másrészt a letelepedési támogatások, a szélessávú internet, a teljes közműellátottság és a külföldi beköltözők alaposan felnyomták az ingatlanárakat. A közeli Mágocson fele ennyiért lehet ingatlant vásárolni, mondta a polgármester. Ezen úgy tudott segíteni az önkormányzat, hogy albérletet ajánlott fel a beköltözőknek, illetve 50 ezer forint támogatást adott a költözés lebonyolítására.

Hegedüs Csaba is az új letelepedők közé tartozik, családjával a 16 kilométerre található Dombóvárról költözött a faluba. “Amikor megálltam a központban, mindjárt odajött két ember, hogy kit keresek. És ez megfogott, mert máshol nem ezt tapasztaltam” – mesélte, hogy mi tetszett meg neki Alsómocsoládban. Feleségével régi vágyuk volt, hogy vidékre költözzenek, túl személytelennek érezték a városi életet, de mindig elvetették az ötletet, mondván, úgy nehezebb lenne a munkábajárás. Mígnem tavaly úgy döntöttek, jelentkeznek arra a két állásra, amit Alsómocsoládon hirdettek meg. Csaba addig egy péküzemet vezetett, felesége pedig cukrászként dolgozott. “Ezt mind feladtuk, hogy ide jöhessünk.” Most mindketten az önkormányzatnak dolgoznak: Csaba karbantartó, felesége szakács.

Hegedüs Csaba Dombóvárról költözött Alsómocsoládra a családjával. Forrás: abcug.hu

A házvásárlási támogatás segítségével megvettek és felújítottak egy régi parasztházat. Arra nem lett volna pénzük, hogy Dombóváron vegyenek kertesházat, most akkora a kertjük, hogy alig látni a végét. “54 évesen életem első konyhakertjét művelem. Hatalmas öröm.” A költözéssel kislányának is teljesült egy nagy álma: végre lehetett kutyája.  A helyiek közül így is sokan furcsán néztek rájuk, mintha nem hitték volna el, hogy tényleg Alsómocsoládon akarnak élni.

Egyszer visszakérdeztem, hogy mondjanak három olyan dolgot, amire szükség van és itt nincs. Nem tudtak mit mondani.

 Körülbelül félévbe telt, mire befogadta őket a falu. Munkája révén gyorsan összeismerkedett a falubeliekkel, volt, hogy Csaba szállította az időseket orvoshoz, vagy kivitte nekik az ebédet.

Térségben gondolkodnak

A Jövő Szövő kidolgozása során olyan ötlet is született, amit azért vetettek el, mert úgy ítélték meg, hogy szembemenne a térség érdekeivel, gyengítené a környező települések együttműködését. Ilyen volt például egy új alapítványi iskola létrehozásának gondolata. Bár nagyon vonzó lett volna a családosok számára, lemondtak róla, mert a térségben már van iskola. Alsómocsolád négy másik településsel – Bikal, Mágocs, Mekényes és Nagyhajmás – fogott össze, így jött létre az Észak Hegyháti Mikrotérségi Unió. Letelepedés szempontjából is térségben gondolkodnak Alsómocsoládon, mert azt tapasztalják, hogy a térség fejlődése a falunak is előnyös, például megtart olyan szolgáltatásokat, amiket a falu önmaga nem tudna biztosítani. Ősszel közös expót tart az öt település, hogy a letelepedésen gondolkodók eldönthessék, melyik település lenne ideális számukra.

Nem minden falunak van szüksége hasonló programra – tette hozzá a polgármester. A települések különböző fejlődési pályán mozognak, nem biztos, hogy ami Alsómocsoládon bevált, az máshol is működne. A Jövő Szövőt saját zsebből finanszírozza az önkormányzat, az idei költségvetésben 15 millió forintot különítettek el a programra. Elismeri, hogy Alsómocsolád az iparűzési adóból származó bevételei miatt kifejezetten jómódú falunak számít más, hasonló helyzetben lévő településekhez képest. A polgármester szerint még ez nem garantálja, hogy meg tudják állítani a népességfogyást. “Ez ad egyfajta mozgásteret, de helyettünk senki sem csinálta volna meg a programot. Másrész ha nem lett volna meg a kellő szaktudás, akkor sokkal többe kerülne a Jövő Szövő.”

Vidéken nincs minden kéznél

Széles Csaba és Galambosi Eszter a Jövő Szövő programban költöztek Alsómocsoládra, egy 46 négyzetméteres újpesti panellakást hagytak hátra a vidéki élet kedvéért. Mindketten vidéken, kertes házban nőttek fel, és nem akarták a zajos és túlzsúfolt Budapesten felnevelni kislányukat. Nem akartak az agglomerációban, több tízmilliós hitelből házat venni, ezért alternatív megoldás után kezdtek nézni. Sok hasonló kezdeményezéssel találkoztak, mint a Jövő Szövő, de egyik sem volt olyan kiforrott, mint az alsómocsoládi. Kislányuk miatt fontos szempont volt számukra, hogy ahová költöznek, legyen megfelelő infrastruktúra, víz, villany és fűtés. 

Vannak, akiket az vonz, hogy az erdő közepén élhessenek, mindentől távol, mi viszont nem akartuk, hogy kívülállók legyünk a helyiek szemében.

Gyorsan összebarátkoztak a falubeliekkel, mivel nincs autójuk, a bevásárlásban is rájuk támaszkodnak. Csaba a szomszédoktól kapott szerszámokat és trágyát, hogy meg tudja művelni a saját maga kialakított kertet.

Szerintük a program abban segített nekik, hogy elkerüljék azokat a csapdákat, amibe sok vidékre költöző család belefut: elmagányosodnak, felélik tartalékaikat és kénytelenek visszamenni, ahonnan jöttek. A mentorok segítségével tudatosan készültek a letelepedésre: forintra pontosan kiszámolták, milyen költségeik lesznek, min tudnak spórolni. Házat még nem vettek, a közösségi házként funkcionáló épületet bérlik az önkormányzattól. Felelős döntésnek tartják, hogy bármikor vissza tudnának menni Budapestre, nem égettek fel mindent maguk mögött. 

Csabáéknak a szomszédok segítettek megművelni a kertjüket, ahol hagyma, borsó és paradicsom terem. / Fotó: Végh László Képek forrása: abcug.hu

Ennek ellenére nagy váltás jelentett életükben a költözés, Csabának új munkát kellett keresnie. “Budapesten egy jó nevű belvárosi étteremben dolgoztam, most segédmunkás vagyok egy gyárban, de nem zavar.” Bár kevesebbet keres, mint Budapesten, de kevesebbet is költenek. “A matekban ugyanott vagyunk, de az életminőségünk sokkal jobb.” Tiszta levegő és környezet, támogató közösség, jó közbiztonság – sorolták, hogy miért éri meg Alsómocsoládon élni. “Az igaz, hogy olyan sok szórakozási lehetőség nincs” – mondta Eszter, aki kezdetben félt, ha egyedül marad otthon a gyerekkel, akkor magányos lesz. A gyerek miatt neki ahhoz is nehezebb volt hozzászoknia, hogy a faluban nincs minden kéznél, Budapesten sokkal könnyebb volt elintézni a bevásárlást vagy elmenni a gyógyszertárba. “A vidék még mindig kemény hely” – tette hozzá Csaba.

abcug.hu