Bízom benne, hogy a generációváltás egyben új hangnemet, új gondolatokat, új korszakot fog jelenteni Esztergom életében, akármi is lesz az októberi megmérettetés vége. Úgy gondolom, a mai harmincas-negyvenes korosztálynak óriási a személyes felelőssége Esztergom sorsának alakításában. Bárhogy alakul is ez a választás, a mi generációnk fogja meghatározni a következő 1-2 évtizedben a város fejlődésének irányvonalait. Hiszek benne, hogy meghaladhatjuk az előző generáció vezetőinek hibáit és képesek vagyunk kilépni azokból a gondolati sémákból, amelyek az elmúlt évtizedekben a várost tévutakra vezették és folyamatos újratervezésre, egyhelyben járásra kárhoztatták. 

Alapvetés kell legyen, hogy a politika egyetlen család vasárnapi ebédjét sem mérgezheti meg. A kisvárosi hétköznapok nem az ideológiákról szólnak, közös gondjainkat, teendőinket közösen kell megoldanunk. Nekünk itt helyben mindenben magasabbra kell tennünk a lécet, legyen szó politikai morálról, kultúráról vagy a környezetünk védelméről. Nem balra, nem jobbra: előre kell mozdulnunk.

Esztergom olyan, mint egy gazdag televényen meggyökerezett virágos fa, amelynek gyökereit éhes férgek rágják, hajtásait mohó tetvek szívják. Mi, akik gyönyörködnénk benne, megpihennénk hűs árnyékában, sokan nem értjük miért oly csenevész, miért nem növekszik, miért nem ontanak virágai lágy illatokat. 

Péntek óta tudjuk: két generációváltó jelentkező van a "kertészi" feladatra.

Az egyik mögött az a gondolat hallik:  ennek a fának még több vízre, még több kívülről behozott tápanyagra van szüksége. Az sem baj, ha az csak a férgeket és tetveket táplálja még nagyobbra, még kövérebbre, talán a fának is jut belőle.

Én azt gondolom, az egyensúlyt kell helyreállítani, és akkor ez a fa - behozva az évtizedes lemaradást -, megnő saját erejéből. A férgeket ki kell ásni, a tetveket meg kell tizedelni, és engedni kell ezt a jobb sorsra érdemes várost paraziták nélkül növekedni, virágozni, gyümölcsöt hozni. (Cserép János)