h i r d e t é s

Orbán nem akart nagyon szerénytelennek látszani, ezért csak Magyarországon kívánja megsemmisíteni a „baloldlat” és a liberálisokat?”

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Orbán nem akart nagyon szerénytelennek látszani, ezért csak Magyarországon kívánja megsemmisíteni a „baloldlat” és a liberálisokat?”

2018. október 23. - 06:59

 

Lehet, csak ketten maradnak az országban és a hajléktalanok!

Forrás: napi.hu

Új jelenség: nincs nemzeti, igazságos társadalmi rend egy globális, új társadalmi rend nélkül!

A középosztály, a liberalizmus és a mai abszolutisztikus, személyi diktatúra kibékíthetetlen ellenfelek.

Ebben a tekintetben a fogalmak igen zavarosak(a magyar politikusok úgy tesznek, mintha értenék, de csak annyit érnek vele, mint a „szitokszóval”) mert a liberalizmus etikettjét igen gyakran használták fel kivált a praktikus politikusok mindenfelé arra, hogy különböző, éppen nem liberális dugárukat csempésszenek a közéletbe.

Ma már ott tartunk, hogy röviddel ezelőtt egy előkelő állásban lévő professzor vallotta be, hogy ő a liberalizmusról a Brockhaus Lexikonból csak annyit tud, hogy az egy spanyol politikai párt volt, amely a múlt század első felében az úgynevezett szervilis párttal küzdött a hatalomért. A magukat liberálisnak vallott államférfiak és politikusok is hozzájárultak a fogalomzavar növeléséhez. Gyökerük kétségtelenül a fizikailag erősebb túlsúlyában keresendő.

A polgári középosztály kivívta a gazdasági szabadság elismertetését!

Mivel a gazdaságilag erősek érdekei éppen a teljes szabadság mellett érvényesülhettek legjobban a gazdaságilag gyengébbekkel szemben, és egyidejűleg biztosította a gazdasági túlsúlynak az egyeseknél való megmaradását, amire a nagy ingó vagyonok, a tőke épp olyan alkalmas eszköznek kínálkozik, mint az abszolutisztikus korszakban a címek és a rangok, amelyek a régi, privilegizált osztályt illették, a velük járó földbirtokokkal. 

Fölállította és kiegészítette a jogegyenlőség elvét, hogy magát a hatalmon lévők túlkapásaival szemben megvédhesse, de itt meg is állt és az egyenlőség nagy eszményét puszta jogegyenlőséggé zsugorította össze, mert az elv minden kiterjesztése a középosztály érdekeibe ütközött volna. 

A hatalmat decentralizálta s demokratikus alapokra fektette, hogy szintén befolyása legyen rá, és hogy az ellene nem legyen fordítható, a törvényhozást, a bíráskodást és a közigazgatást megnyitotta saját tagjainak, sőt igyekezett azt választási alapon szervezni.

A haladástól kevésbé kellett félnie, mint a sokkal mesterségesebb s merevebb abszolutisztikus rendszernek s ezért az intézmények újjáalakításától sem tartott. Körülbelül ezek voltak a középosztály törekvéseinek céljai és ezekből szűrődik le az, amit liberalizmusnak nevezünk.

A fejlődés nem állt meg ezen a ponton.

Az, amit a liberalizmus címén megvalósítottak, megint csak egy osztály érdekében történt, a középosztály érdekében. 

S azért utóbb ismét be kellett következnie annak, amit a liberalizmus megszületésénél láttunk! Csakhogy most nem a középosztály volt a támadó, hanem a legalsóbb osztály, a munkásosztály, a középosztály pedig megtámadott lett.

Ha a liberalizmus a szabadság zászlajával indult harcba, a szocialisták az egyenlőség jelszavát írták lobogójukra. Két eszme, amely olyan viszonyban áll egymással, mint a Nap és a Hold, mihelyt az egyik előbukkan, a másiknak kell eltűnnie.

Ahol a liberalizmus következetes nem volt, mint például az imperialisztikus tendenciák megtűrésében, (támogatásában) ott a szocializmus telje erővel lép fel támadólag. 

A szocializmus teljesen elveti a gazdasági szabadság (liberális) elvét, mely csak a gazdaságilag erősnek kedvez, vagy a nemzeti szocialista államkapitalista hatalom ingyenélőinek! 

A kettő között az ütközési pont a szabadság, kiváltképpen a gazdasági szabadság kérdésében rejlik, és e pontban kell a liberális és szociális rendszert egymással összehasonlítani. In.: Huszadik Század. V. évfolyam, 165-171. oldalról vett idézetek.


 

h i r d e t é s

h i r d e t é s

betöltés..