Nem számított ekkora földrengésre az ellenzéki szavazó. Látván a magyarországi országgyűlési utáni választások közállapotokat, tán még Orbán Viktor is sírfa fakad. Talán ezért próbálja megnyugtatni híveit, hogy nem megy ő sehová, hiszen 2030-ig tervez. Nehogy elanyátlanodjanak a hívek, hogy ha az ellenzék került volna vezető pozícióra, akkor a jelenleg az ellenzékben tapasztalt káosz venné át az irányítást. Nem mintha Orbán Magyarországán ne lennének kaotikus állapotok. Csak éppen nem láthatóak, elnyomja őket a kormányzati propaganda. Ami olyan rohammal töltötte el a magyar közéletet, hogy nem akadt egyetlen tökös ellenzéki politikus, aki relevánsan tudta volna felvenni ezzel a harcot.

A Párbeszédnek már talán beszélgetni sincs kedve, a Jobbikban mozgolódik egy „platform”, amit Toroczkai László vezet(ne) és ha a júniusi zászlóbontáson kellő erő sorakozik fel maga mögött, akkor még új párt is létrejöhet. Ehhez pedig besegíthet a Mi Magunk Mozgalom, amelynek célja egységes megyévé tenni Dél-Szlovákiát. Toroczkai megnyilatkozásaiban rendre felhozza, a dunaszerdahelyi szervezet példaként szolgál számára. Merthogy „mi magunk vagyunk képesek felvirágoztatni a magyar hont”. Persze, azért a Jobbikon belül is megoszlanak a vélemények, a párt nyomban kiadott egy nyilatkozatot, nem szakad, lehet oszolni, nincs itt semmi látnivaló.

Az MSZP-ben fegyelmi eljárás indult Molnár Gyula ellen, mert hát szerződést kötött a Liberálisokkal. Fodor Gábor, a Liberális Párt elnöke szintén azonnal reagált, mondván, van ugyan valami kis hatvanmillió forint, de hát az mégsem úgy van, hogy azt valaki esetleg megkaparinthatta. Ejnyemár. Aztán Schiffer András meg kilép az általa alapított LMP-ből, hogy aztán neki semmi, de semmi köze ne legyen hozzá, mert már bizonyára nem gondolja, hogy lehet más a politika. És a sort lehetne folytatni.

Mindeközben pedig mumusként szerepel Orbán Viktor, aki jókat kuncog magában, hogy nem kell ő ehhez az egészhez, megeszik egymást a képviselők az ellenzéki oldalon. Lehet, hogy korábban volt olyan megnyilvánulása, hogy önkéntes kémeket próbált beszivárogtatni az ellenzék sorai közé. Vagy csak a másik oldalon gondolkodnak úgy, hogy valami még van a túloldalon, merthogy ennyire nem lehet egymás ellen menni. Csak hát ezek szerint mégis.

Itt azért nem árt megjegyezni, hogy a FIDESZ-győzelem mindenképpen pozitívum. És most megvárom, míg mindenki felszedi az állát. Abban ugyanis mindenképpen jó, hogy elindult egy tisztulási folyamat azon pártokban, amelyek a sikertelenséget próbálják feldolgozni. Hogy a FIDESZ-siker legitimál, az ellenzéki sikertelenség pedig gondolkodásra késztet. Éppen ezért kerülhet ki győztesen ebből az ellenzék, mert mélyre hatóan önvizsgálatot tart. A siker miatt erre a FIDESZ nem lesz hajlandó és ez lesz a veszte. Most már csak az a kérdés, hogy Orbán hogyan kapja össze az ellenzéket. Tud-e elvonatkoztatva politizálni az ellenzék, vagy pedig orbáni módszerekhez folyamodik: tömbökbe rendeződik, egy vonalat húz, parancsnoki rendszert hoz létre? Vajon, ha rálép az egységesítő útra, akkor azt csakis orbáni módon teheti-e meg? Ez csak néhány kérdés a sok közül, ami felvetődik azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet konszolidálni a jelenlegi helyzetet. Ergo: Orbán Viktort csak Orbán Viktor győzheti le?

Nyilvánvaló, hogy ami most a magyarországi közéletben tapasztalható, az egyrészt rémisztő, másfelől reménykeltő. Kérdés, melyik vonalnak adunk nagyobb teret. Annyi bizonyos, hogy az Orbán ellen szövetkezőknek a legfontosabbnak azt kéne tartaniuk, hogy míg a marakodással vannak elfoglalva, addig a Vezér azt csinál, amihez csak kedve szottyan, s mindezt demokratikus keretek között. Úgy, hogy jóformán nincs ellenzéke. De lényegében nem aludhat nyugodtan, ugyanis mint okos vezető, pontosan tudja, hogy a rendszerezés előtt mindig káosz uralkodik. Így aztán valóban önmagát fogja legyűrni azzal, hogy helyzetbe hozta az ellenzéket, hogy felocsúdjon. Amikor pedig ez megtörténik, akkor azt csakis magának köszönheti.

Szerző: Borka Roland / bumm.sk