h i r d e t é s


Orbán Viktor háborúja: mindenkinek hadat üzent!

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

Orbán Viktor háborúja: mindenkinek hadat üzent!

2017. december 16. - 07:50

 

Az „ellentengernagy” politikájának” felélesztése!

Forrás: 888.hu

Csak az lesz már a kérdés, hogy mennyi lehet a korábbihoz képest az áldozatok száma?

Elgondolkodtatók azok a megjegyzések, miszerint ilyen „történeti határon” lévő társadalmakban a hatalom elválik a demokratikus alapjaitól és közösség fölött álló hatalom keletkezik, amely örökletességre törekszik.

A vezető rétegek számára az adó, a sarc válik a meggazdagodás forrásává, amelynek egyik formája, miként a X. századi kalandozó magyarok esetében is volt: a zsákmányszerzés. Csak állandó hadviseléssel és rabló akciókkal lehet a társadalmat összetartani, ahogy egy szerző írta: a rablás céllá válik.

A NER egy történeti határon kialakított kormányzati rendszer.

A NER a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozását követően, az állami szuverenitás egy részének átruházása nyomán megritkult közhatalmi térben jött létre. Kísérlet a szuverenitás-deficit ellensúlyozására egy olyan fejlődési szakaszban, amely a nemzetállam önkéntes feladásától az európai integráció megerősödéséig tarthat.

Azt állítjuk tehát, hogy az 1990–2010 közötti viszonyok rendszerszintű átalakítása, amit az EP kifogásol, egy posztállami kísérlet, ami a történelmi magyar állam kialakulása előtti fejlődés sajátos fordítottja, a katonai demokrácia szaktudományokban kidolgozott fogalmával jellemezhető hatalmi és kormányzati rendszer. A „második rendszerváltás” megvalósult formája.

A régi időkhöz tapadt „katonai” jelzőt felcserélhetjük a korunkhoz jobban illő kifejezéssel, beszéljünk egyszerűen csak hadi- vagy hadviselő demokráciáról. Tekintsük a NER nyilatkozatot hadüzenetnek, a kormányzást hadvezetésnek, az Európai Uniót hadszíntérnek, az uniós szerveket és a hazai ellenzéket leküzdendő akadálynak.

Ha így járunk el, máris jobban eligazodunk a miniszterelnök háborús retorikájában.

Jobban megértjük, hogy mi célt szolgálnak a militáris jelenségek: a TEK, a palotaőrség, az országgyűlési őrség létrehozása, az önkéntesek toborzása és a katonai hagyományápolás felvirágzása. Jelentést kap az utolsó birodalmi hadúr, Horthy Miklós ellentengernagy kultusza. Helyére kerül a Hősök terén tartott beszéd katonai statisztériája.

Az elmúlt négy évben kiépített hadviselő demokrácia a maga képére igyekszik formálni az egész társadalmat. Alapvető struktúrája – a klasszikus időknek megfelelően – a vezér, a főnökök tanácsa és a népgyűlés hármas egysége.

A vezér szerepének kiemelkedése magyarázza az ország egészét átfogó centralizációs folyamatot.

Minden egy kézben fut össze, a vezér kompetenciája semmilyen kérdésben sem vitatható. A fővezért a seregvezérek tanácsai (pártelnökség, kormány) és a „kíséret” (szóvivők, megbízottak) segítik a (verbális) háborúskodásban. Az irányítás, parancshirdetés fóruma az országgyűlés, ahol véleményt mondhat (morgolódhat) a politikai ellenzék, de beleszólása nincs a hadi gépezet működésébe.

A demokratikus jelleget hivatottak erősíteni a familiárisok körének tartott évértékelő szertartások, a tömeggyűlések és a híveknek szervezett békemenetek.

Az új rendszer számára, az EU megkerülhetetlensége miatt, az állam területi és tulajdoni elveinek érvényesítése jelenti a legnagyobb kihívást. Magatartása pragmatikus: az előnyöket elfogadja, a hátrányokat elutasítja. Energikusan szervezi az EU források megszerzését és irányított elosztását, ugyanakkor a piaci verseny korlátozásával, monopolhelyzetek kialakításával kedvez a klientúrának.

Együttműködés helyett ellencsapásokra mozgósítja hivatalait. Élteti az értékteremtő munkát, kárhoztatja a spekulációt, gazdaságpolitikai törekvése a javak cseréjének elősegítése helyett azok el- és kisajátítására irányul.

Állandó harcban áll a külső és belső zsákmány megszerzéséért.

Erre szüksége is van, mert csak így tudja jutalmazni híveit, finanszírozni a támogatók széles körét

A zsákmányszerzés változatos formákban történik.

Ha kell, barbár módon rátámad gazdasági szektorokra és vállalkozásokra, különadókra kényszeríti őket vagy korlátozza piaci mozgásukat. Más esetekben gondosan előkészített „portyázásokkal” megsarcolja a polgárok és az intézmények tartalékait, visszaveszi a korábban szerzett jogokat és pozíciókat.

Állandó támogatók szerzése céljából egyes társadalmi csoportok között átcsoportosít bérjövedelmeket és szociális ellátásokat.

A különféle sarcokat előszeretettel nevezi igazságtételnek, rendrakásnak, kárpótlásnak, bár az intézkedéseknek esetenként nincs más értelme, mint állandó mozgásban tartani a hadra fogott társadalmat. Jellemzően az érintettek megkérdezése nélkül, megtévesztések, fenyegetések alkalmazásával intézkedik. A földek, a trafikok, szerencsejátékok és takarékszövetkezetek körüli botrányos ügyek szemléletesen mutatják a rendszer természetét.

Az ország polgárai a zsákmányszerző kormányzati hadműveleteknek egyszer károsultjai, máskor kedvezményezettjei, ami széles körben csökkenti a morális fenntartásokat.

Végül mindenki szem lesz a láncban és sokan elhiszik sikerpropagandát, hogy nekik pozitív egyenleget biztosít a hadviselő kormányzat.  Értük harcol, nem ellenük.

Kialakul egy olyan közérzet, hogy a központi és helyi hatalom által szétosztott zsákmányok révén könnyebb megélni, vagyonosodni, csak jókor, jó helyen kell állni. Így a „rablás” megbecsült tevékenységgé válik, a békés munka, a tisztességes üzleti magatartás pedig leminősíti a polgárt. A prédán való osztozkodás közös titka elsimítja egyes közösségeken belüli ellentéteket, perifériára szorítja az elégedetlenkedőket.

A katonai demokrácia posztállami formájában a harc döntően politikai, jogi terepen, szimbolikus és verbális eszközökkel zajlik.

Elemi témája a sérelem, mindig védeni kell valamit, ami indokolja az állandó harci készültséget. Az Európai Unió ebben a kontextusban gyarmatosítja hazánkat, alávet bennünket, a nemzetközi tôke pedig extraprofitot csinál, kiviszi a pénzünket, elnyomja a hazai vállalkozókat. A politika a sérelmek sokaságát tartja napirenden: visszatérő téma Trianon, a kulákok és a papok üldözése, a megtorlások. Sérelmeket okoznak a romák, a homoszexuálisok, a bevándorlók és mások.

A kommunikáció másik jellegzetessége az álcázás, a megtévesztés, a szavak ellentétes értelmű használata. Már az is meghökkentő, hogy a NER „Legyen béke, szabadság és egyetértés” címmel jelent meg, holott éppen a harc, a korlátozott szabadság és a megosztás dekrétuma. Ezen a nyelven a megsegítés lopást jelent, a békemenet harci masírozást, a siker pedig megszorítást. A hazudozás tendenciózus és nyelvpolitikai szempontból programozott. A kormányzat fő törekvése, hogy a határon kívülre helyezze az ellentmondásokat, így válik démonikus ellenséggé a brüsszeli bürokrácia és a nemzetközi baloldal.

Magyarországon a kulturális gyökerek is hozzájárulnak a harci jelmezben fellépő hatalom támogatásához. A magyar kultúra mélyrétegeiben két társadalmi csoport, a fegyveres vitézek, harcosok és a békés földművelők értékei, normái halmozódtak fel. A harcos néprétegek nemcsak a kalandozások idején, hanem a török uralom alatti portyázásokban, a kuruc időkben, valamint a két háború közötti militáris mozgalmakban is jelentős szerephez jutottak. Ezekre a hagyományokra tudatosan épít a „szabadságharcos” politika.

Szívesen használja régebbi korok szimbólumait. Arról persze kevés szó esik, hogy a kalandozások a Lech mezején, a harcok a Don-kanyarnál értek véget.

Egyébként a kormányzó párton belül is felismerik a rendszer jellemző vonását. 


 

h i r d e t é s

betöltés..