Újabb és újabb hadjáratot indít a nem létező ellenfelek ellen. Tudja: a magyar társadalom egy jelentős részében erős az idegengyűlölet, fogékonyak mindarra, amit a Fidesz lakájmédiája előállít. Orbán választást akar nyerni, ezért semmi sem drága. Számára a saját szavazótábora a fontos, s a mai megosztott ellenzék mellett, ez akár újabb kétharmados győzelmet jelent.

Szorgos népünk – amelyet a Kánaán felé vezet a mindig igazat mondó „örökös miniszterelnök”– ma ismét meghallgathatta a közszolgálatinak csúfolt adón a kormányzó szózatát. Így, az ünnepekhez közeledve, szívünk eltelhetett melegséggel, megnyugodhatunk: a Fidesz és személy szerint a „pater patriae” megvéd bennünket, ha kell, még saját magunktól is.

A Soros-tervről szóló „nemzeti konzultáció” szerinte a  legsikeresebb volt az elmúlt közel nyolc évben. Emlékszünk, naponta röpködtek a számok. Volt olyan nap, amikor a kormány állítása szerint, több százezerrel nőtt a beküldött kérdőívek száma. Valószínűleg jómagam csak „idegenszívű” Soros-bérencek társaságában mozgok, hiszen akivel beszéltem, senki sem válaszolt a hazug, uszító kérdésekre. Legtöbb családnál ott végezte ahol méltó helye van: a kukában.

Valószínűleg Orbán Viktor szorgalmasan tanulmányozta a gondosan bedobozolt íveket, hiszen ki merné megkérdőjelezni állítását. Nem kétlem, hogy sok bálványimádó visszaküldte a papírt, teleírva. Amiről azonban rádiószózatában Orbán beszélt, azért kár volt milliárdokat kidobni. Ezt még a legszerényebb képességű Fidesz pártkatona is pár óra alatt, bármikor elő tudta volna állítani. A szabadságharcot folytató kedves vezető csak ismételte önmagát. Semmi olyan információt nem osztott meg a szájtátva hallgató hívekkel, amit eddig ne szajkózott volna.

Látszik, hogy a Fidesz napi aprómunka – mondjuk így, kormányzás – helyett a választásokig a Soros és Brüsszel elleni gyűlöletkampányból akar szavazókat megnyerni, ezzel akar ismét többséget szerezni. Választási programjuk csak egy név lesz: Soros.

Orbán szinte tökélyre fejlesztette a magyar emberek riogatását. Egy 87 éves, beteg embert kikiáltani főellenségnek, enyhén szólva sem vall nagy bátorságra. De ezt még fokozni lehetett azzal, hogy a legfőbb hadúr szerint Magyarország jövője dől el a bevándorlás kérdésén. Ez akkora hazugság, hogy normális ember egyszerűen nem hiheti el. Még akkor sem, ha netán Fidesz-KDNP szavazó. Egyértelmű: nincs szó kötelező kvótákról, nincs szó arról, hogy menekültek százezrei akarnak  hazánkban letelepedni.  A Fidesz kormány – jó pénzért – közel 20 ezer kínai, orosz és számos afrikai, ázsiai ország állampolgárának adott letelepedési engedélyt, illetve az ezzel járó uniós útlevelet. A nemzetbiztonsági ellenőrzést – a látszat szerint – senki sem vette komolyan, a lóvé volt a legfontosabb.

A Rogán-Habony érdekkörébe tartozónak mondott közvetítő cégek jóval több, mint 100 milliárdos hasznot tettek saját és ki tudja még kiknek a zsebébe. A magyar állam járt egyedül rosszul. Az országnak több mint 10 milliárd forint veszteséget okozott a piacinál drágább kamat – csak az elmúlt két évben. Arról, hogy a Fidesz klientúrája mennyit tett a bukszájába, nem szól a fáma, de lehet találgatni. Talán nem véletlen, hogy a Fidesz akár több évezredre is titkosítaná a letelepedési kötvényekkel összefüggő forró információkat.

Orbán erről nem beszélt. Ellenben Sorost, akit pénzügyi spekulánsnak nevez – vajon akkor milyen jelzőket lehetne aggatni a nemzet gázszerelőjére, a miniszterelnök „kötélbarátjára”, vagy a nemzet kaszinósára – nemzetbiztonsági kockázatnak mondta. Úgy fogalmazott: „ez innentől kezdve, Magyarország léte, nem léte” kérdés. Tényekről – ahogyan már megszoktuk – egy árva szó sem esett. Higgyük el, amit mondott, hisz saját igazmondó szájával osztotta az észt. Idegenszívűként megengedhetem, hogy megfordítsam Orbán Sorosról mondott szavait:

a Várba vágyó miniszterelnöknek – aki maga a haza – sosem a száját kell nézni, hanem mindig a kezét, mert a felcsúti VIP páholy tulaja olyan ember, aki tehetségesen beszél lyukat az ember hasába.

Az egykori Soros-ösztöndíjas Orbánra nem lehet büszke a mentora. Rossz befektetés volt, hiszen a hosszú hajú, fiatal demokratából mára egy pocakos, vezéri hajlamokkal megáldott, autokrata vezető lett. Egykori önmaga valószínűleg szembeköpné mai mását. Orbán olyanná vált – vagy még rosszabbá –, mint akik ellen az egykori fiatal demokraták szövetkeztek közel három évtizede.

Kétsége ne legyen senkinek, a következő hónapokban Orbán tovább folytatja ámokfutását, a magyar emberek lelkének a mérgezését. Újabb és újabb hadjáratot indít a nem létező ellenfelek ellen. Tudja: a magyar társadalom egy jelentős részében erős az idegengyűlölet, fogékonyak  mindarra, amit a Fidesz lakájmédiája előállít. Orbán választást akar nyerni, ezért semmi sem drága. Számára a saját szavazótábora a fontos, s a mai megosztott ellenzék mellett, ez akár újabb kétharmados győzelmet jelent. Nem érdekli, hogy évente egy kisvárosnyi magyar hal meg megfelelő orvosi ellátás hiányában, hidegen hagyja, hogy millió élnek nyomorban, százezrek éheznek. Mindez nyűg egy akkora embernek, mint a felcsúti Napóleon.

Az Orbán által kínált jövő egy végtelenül megosztott, gyűlölködő, harcban álló országot jelent. A józan többség nevében mondhatom: mi nem „hadrendbe” akarunk állni, nem a menekültek kiátkozást tartjuk nemzeti ügynek. Működő egészségügyet, gondolkodásra nevelő közoktatást és tisztes megélhetést szeretnénk. Kiváltságok nélküli országban, félelem nélkül akarjuk megtalálni boldogulásunkat. Nem akarjuk, hogy a „nagy testvér” még a hálószobánkba is besurranjon, kontroll alatt tartsa életünk minden mozzanatát. Nyitott társadalmat, szólásszabadságot akarunk, ahol a sajtó a hatalom kontrolljaként és nem fenéknyalójaként működik. Európában akarunk élni, Magyarországon.

De marad számunkra a kérdés: ki véd meg bennünket Orbántól?

(gepnarancs.hu)