Mégis, az USA egyik legnagyobb külpolitikai problémáját, Észak-Korea kérdését, nem lehet megoldani Oroszország részvétele nélkül. Már nem elég Kínával beszélni Észak-Korea agresszivitásának enyhítésére, így az utóbbi években Vlagyimir Putyin orosz elnök tett arról, hogy szoros kapcsolatot építsen ki Kim Dzsong Unnal.

Múlt vasárnap Észak-Korea olyan ballisztikus rakétát tesztelt, amely képes elérni az Egyesült Államok katonai bázisát Guamban. Az USA jelentései szerint a rakéta a Japán tengerbe esett, körülbelül 60 mérföldre délre az oroszországi Vlagyivosztok kikötőjétől. A Fehér Ház nyilatkozatában kijelentette, hogy „mivel a rakéta becsapódása olyan közel volt az orosz földhöz – sőt közelebb Oroszországhoz, mint Japánhoz – valószínű, hogy az (orosz) elnök nem elégedett”.

Putyin válasza gyors volt és barátságtalan: „Vissza kell térnünk a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal folytatott párbeszédre, nem megfélemlíteni kell, hanem békés megoldásokat kell találni ezekre a kérdésekre” A kijelentés elég erős retorika Putyin részéről.

Peking látszólagos békítő álláspontjával szemben a Kreml az Egyesült Államokat hibáztatja a problémák eszkalálódásáért. Ezzel a teljes körű támogatással nem csoda, hogy Oroszország idén Kína előtt kapta Kim Holdújév üdvözletét.

Észak-Korea Oroszországgal folytatott kereskedelme több, mint egy évtizede nem éri el az évi 100 millió dollárt. Az 1970-es és 1980-as években Észak-Korea a Szovjetunió legnagyobb kereskedelmi partnere volt, a teljes kereskedelmi forgalom 53 százalékával (1990-ben 2,2 milliárd dollár). A két fél célul tűzte ki, hogy 2020-ig évi egymilliárd dollárra növelik a kereskedelmi együttműködésüket, de ez még nem igazán valósult meg.

A kereskedelem viszont nem a legjobb módja annak, hogy valaki elnyerje Kim Dzsong Un bizalmát, aki a juche – zárt gazdasági és politikai helyzet, vallási eszme – alapján kormányoz.

A dzsucse vagy csucshe, latin betűkkel juche:

Észak-Korea hivatalos ideológiája és a rajta alapuló állam rendszere, a Kim-dinasztia rezsimjének szerves része. Politikai eszmeként a modern diktatúra egyik formája. A dzsucsét Kim Ir Szen hirdette ki 1955. december 28-án, amikor egy Korea-központú forradalom szükségességéről beszélt.

2014 májusában, kevesebb, mint két hónappal a Krím félsziget elcsatolása után, Putyin elengedte a 11 milliárd dolláros Észak-Koreai adósság 90 százalékát, ami az adós állam GDP-jével egyezik meg. A fennmaradó 10 százalék Putyin szerint orosz-észak-koreai projektekre használható fel. Ugyanebben az évben Oroszország 50 ezer tonna búzát küldött humanitárius segélyként Észak-Koreába.

Körülbelül 50 ezer észak-koreai állampolgár dolgozik orosz építési és fafeldolgozó területeken az észak-koreai hírszerző szolgálat felügyelete alatt. Az észak-koreai állam keresetük nagy részét elveszi, de a maradék rész még így is sokkal több, mint amit otthon kapnának, így ezekhez a munkahelyekhez csak megvesztegetéssel lehet hozzájutni. Ha bármelyik munkásnak eszébe jutna megszökni, az orosz hatóságok átadják őket az észak-koreai kormánynak. Oroszország korábbi nyugatbarát elnöke, Borisz Jelcin még engedte, hogy a szökevények közül néhány elrejtőzzön az országban, de azoknak az időknek már vége.

Oroszország arra törekszik, hogy csökkentse Észak-Korea nemzetközi elszigeteltségét. 2013-ban befejeződött a vasútvonal felújítása a két ország között, ebben a hónapban pedig elindult a Vlagyivosztok és az észak-koreai Rason kikötő között közlekedő kompjárat.

De Putyin Oroszországa soha semmit nem csinál ingyen és ezekből a cselekedetekből egyelőre nem számíthat olyan gazdasági előnyökre, amik érdekesek lehetnek az orosz oligarchák vagy mammutvállalatok számára. Valószínű, hogy Kínához hasonlóan, Oroszország politikai befektetésként tekint a kapcsolatra Észak-Koreával.

Bármi is a véleménye az orosz elnöknek az atomfegyverek elterjedéséről, fontos neki, hogy Észak-Korea katonailag erős maradjon. Így az orosz katonaság szerint az észak-koreai ballisztikus rakéta nem is került olyan közel Vlagyivosztokhoz, mint ahogyan azt a Fehér Ház állítja, szerintük 310 mérföldre az orosz területtől esett a tengerbe.

A szankciókkal való fenyegetés nem különösebben hatékony, eredménye annyi, hogy növeli az oroszok paranoiáját egy esetleges nyugati támadás lehetőségéről és arra készteti Oroszországot, hogy közelebb kerüljön Kimhez.

2014-től Putyin próbál egy olyan „gyűjteményt” összeállítani, amelyet eladhat az Egyesült Államoknak szabad mozgástérért cserébe a volt Szovjetunióban, beleértve Ukrajnát is. Most befolyása van a szíriai és észak-koreai rezsimekre, az iráni és líbiai helyzetekre.

Amennyiben az Egyesült Államok nem akar erőszakot alkalmazni Észak-Koreával szemben, úgy szüksége lesz Putyinra a válság megoldásában.

Forrás: Bloomberg / Kitekintő