Heinz-Christian Strache megszólalásaiban nem csak az volt a meglepő, hogy milyen természetesnek vette, hogy bizonyos osztrák nagyvállalatok és ingatlanspekulánsok azért utalnak millió eurós összeget* a jobboldali populista Szabadságpárt számlájára, mert cserébe adócsökkentést várnak, vagy hogy hogyan ígért építőipari megrendeléseket a politikai segítséget nyújtó szereplőknek – hanem egyáltalán, azt is szinte természeti törvényként állapította meg a politikus, hogy az osztrák építőipari óriáscég, a Strabag eleve csak a kormány kegyéből kaphatja meg ezeket a munkákat.

Az alkancellár egyáltalán nem úgy tűnik a videókon, mint aki mellébeszél, hanem mint aki jó érzékű reálpolitikusként pontosan érti, országa hogyan működik.

Lehet, hogy a korrupció terén nem is olyan nagy a különbség Ausztria és Magyarország között, mint azt gondolnánk.

Ausztria valóban sokkal rendezettebb és gazdagabb Magyarországnál, de az igazságszolgáltatás és a politikával összefonódott lenyúlások nem is működnek annyira máshogyan. Gyűjtésünk szerint az utóbbi másfél évtizedben tíz Mészáros Lőrinc-vagyonnak megfelelő pénz, 3300 milliárd forintnyi euró szívódott fel a legnagyobb osztrák botrányokban – és ezek csak olyan ügyek, amelyek nyilvánosságra kerültek, márpedig, mint látni fogjuk, Ausztriát a közpénzek elköltése körüli transzparencia súlyos hiánya jellemzi.

Ausztriában számos posztszocialista országhoz képest egészen elmaradott az átláthatóság az üzleti életben és a közpénzek költése terén.* Jó példa erre, hogy bár 2013 óta van törvény a lobbizásra, és a lobbistáknak regisztráltatniuk kell magukat, ez a nyilvántartás nem elérhető a közvélemény számára. Az osztrák cégek tulajdonosi struktúráját is nyomon lehet követni egy Wireg nevű rendszerben – de ehhez is csak kvázi a rendőrségnek és a hatóságoknak van hozzáférése. Ezzel pont az a probléma, hogy a politikusok és nagyvállalkozók továbbra is ugyanolyan könnyen rejtenek el vagyonokat, mint korábban.

Talán a legnagyobb probléma a pártfinanszírozás. Nem véletlen, hogy szinte minden kisebb-nagyobb botrányban olyan lobbisták tűnnek fel, akik kamu szerződések és számlák segítségével segítenek állami és/vagy nagyvállalati pénzeket a pártkasszákba csatornázni. Ez a probléma nem csak a most megbukott Strache pártját, az FPÖ-t érinti, hanem mindkét nagy pártot. Nem véletlen, hogy többen követelik a párfinanszírozási rendszer átalakítását. A számvevőszék – Magyarországhoz hasonlóan – a törvények szerint csak a pártokat tudja ellenőrizni, a hozzájuk kapcsolódó alapítványokat, cégeket már nem – és itt történik a legtöbb visszásság. Emellett a közbeszerzések rendszere is kifejezetten átláthatatlan, nehéz követni, ki és miért jut mekkora összegű állami megrendeléshez.

További részletek a G7 cikkébe >>