h i r d e t é s

Pandémia, oltás, nyájimmunitás: Barabási Albert-László

Olvasási idő
8perc
Eddig olvastam
a- a+

Pandémia, oltás, nyájimmunitás: Barabási Albert-László

2020. április 11. - 06:21

Egymillió dolláros kérdés, hogy meddig tart a járvány

Barabási Albert-László a magyar nyelvterületen legismertebb, nemzetközi téren legidézettebb tudósunk - Forrás: barabasi.com

Aligha szorul bizonyításra, hogy ma Barabási Albert-László a magyar nyelvterületen legismertebb, nemzetközi téren legidézettebb tudósunk, akire – tekintve viszonylag fiatal korát (most márciusban töltötte az ötvenhármat), dinamizmusát és kreativitását – még nagy feladatok és nagy sikerek várnak; ugyanakkor aligha van napjainkban magyar kutató, aki nála többet tehetne tudományával a bajba jutott emberiség, az anyaországi és az erdélyi magyarok javára.

Élménybeszámolót írok egy eseményről, amelynek meghívottként volt a középpontjában. Összefoglalóm előtörténete – ha nem megyünk vissza az időben több mint három évtizednyit, a megismerkedésünkig, A Hét és a TETT hasábjain megjelent első ismeretterjesztő cikkeiig – idén januárban kezdődik, amikor is arra a kérdésemre, hogy „…véleményed szerint van esély rá, hogy a kínai koronavírus okozta járványból pandémia legyen?”, azt válaszolta: „Már az, csak még nem vallják be!” Január 30-án, amikor – és még sokáig! – az Egészségügyi Világszervezet pont az ellenkezőjét állította, a politikai vezetőkről Romániától és Magyarországtól Nagy-Britanniáig és az USA-ig nem is beszélve... Az előzményekhez tartozik a március 17-én megjelent exkluzív interjú, amit akár bevezetéseként is érdemes újraolvasni az alábbiakhoz.

Ezen az interjún, sikerén felbátorodva a múlt héten ismét írtam neki, hátha ráér néhány kérdésre válaszolni. (Megjegyzem, ritkán tudom, Laci éppen honnan válaszol íméljeimre, de újabban nyilván Bostonból, ahol intézetükben fontos kutatásokat irányít.) Nem ért rá, viszont felhívta a figyelmemet – „lesz kedden egy beszélgetésem egy magyar közösséggel” – a Hősök Tere Karantén Szalon online rendezvényére.

Külön kihívás volt ez számomra, sose késő, gondoltam háromnegyed évszázados fejemmel. Regisztráltak, bejelentkeztem, kérdést is küldtem, kedden este pedig izgalommal figyeltem számítógépem képernyőjén a gyülekező közönséget; jó érzés volt olyan nevek társaságában lenni a fórumon, mint Polgár Judit vagy Bródy János; a jelenlévők utolsó bejelentett száma a kapacitás felső határához közelített, a világ minden tájáról, például Ausztráliából is „eljöttek”... (Nyilván tudományos képzettségű sem én voltam köztük az egyedüli.)

És Orosz Györgyi moderálásával megkezdődik a Bostonból bejelentkező Barabási Albert-László online kikérdezése. Magyarul, azoknak pedig, akik igényelték, angol fordítással. (Gyorsan bevallom, hogy belefeledkezve a beszélgetésbe meglehetősen lazán jegyezgettem, úgyhogy kénytelen leszek a memóriámra hagyatkozni, ennek is próbája lesz a beszámolóm; a témáról természetesen több komoly cikket, illetve ismertetést, szemleanyagot elolvastam már korábban és folyamatosan. A tájékozódás, tájékozottság a sajtó embere számára, csakúgy, mint a döntéshozók részéről az átláthatóság, alapkövetelmény.)

A moderátor bevezetőjében leszögezi: „politikai kérdéseket nem teszünk fel”. Elmondja, Barabási jó ideje a kutatásaira koncentrál, most szakított időt a beszélgetésre. Első kérdése: „Hogyan éled meg azt a helyzetet?” Nem lehet egyetlen élményként rögzíteni, hetente drasztikusan megváltozik, ki hogyan éli meg, mondja Barabási. Az intézetben teljesen átálltak az új igényekre, mindent a járvány és az ellenszer kutatására vetnek be, remélte, hogy utoléri magát... (Eszembe jut, mennyire hiányozhattak neki az én leveleim, kérdéseim.)

Az „egymillió dolláros kérdésre”, hogy meddig tart a járvány, kifejti: hosszadalmas folyamat lesz minden országban, amelynek során a fő kérdés az, hogyan tartjuk a fertőzöttek számát egy bizonyos határ alatt. Fontos, hogy ebben a törekvésben milyen eszközök állnak rendelkezésre – a tesztekről, a szűrésről van szó elsősorban. Bizonyára többen felkapjuk a fejünket, amikor Barabási azt mondja, ideális volna, ha a közösség hét-nyolc százaléka folyamatosan meg lenne fertőzve. Nyár végére ugyanis így alakulhatna ki a nyájimmunitás, hogy aztán a járvány várható újabb kitörése minél kisebb mértékű legyen.

Mindez azért fontos, hogy a döntéshozók a társadalom számára (iskolák, munkahelyek, üzletek, sportesemények, vendéglők stb.) a legmegfelelőbb intézkedéseket hozhassák meg. Lelkileg arra kell felkészülni, hogy lazább és szigorúbb megszorítások felváltva követik egymást. (Arra gondolok, hogy olyan formák, tevékenységek, amelyek sok helyen eddig is csendesen agonizáltak, teljesen takaréklángon fognak működni – hirtelen a könyvkiadásra és a könyvvásárokra gondolok –, már ha egyáltalán. Persze ott a jövő nagy lehetősége és kihívása, az online, de épp mindent nem lehet online művelni, például a távolságtartás eléggé megnehezíti az utódnemzés ösztönének kiélését.)

Magyarország és az európai országok sokkal jobb helyzetben vannak, mint Amerika, mondja Barabási, ugyanis ezekben van egy központi egészségügyi rendszer, amelyen keresztül látni lehet, hol vannak a nagyobb gondok; Magyarország abból a szempontból sem lóg ki a sorból, hogy sokkal kevesebbet tesztelnek, mint amire szükség volna, mert nincs rá kapacitás. Barabási hangsúlyozza az internet szerepét, hogy milyen szerencsénk van az általa nyújtott kommunikációs lehetőséggel. Kiemeli azt is, hogy a fertőzöttek tényleges számához (nagyjából a közöltek tízszereséhez) képest az elhalálozások aránya tulajdonképpen nagyon alacsony. (Miközben beszámolómat írom, a világ igazolt fertőzötteinek száma meghaladta a másfél milliót, kimagaslóan nagy részük amerikai. Ugyanakkor egyre erősebbek a hangok, amelyek szerint a COVID-19 elleni védekezés miatt bűnösen háttérbe szorul az általános betegellátás, többen halhatnak meg „alapbetegségeikben” – kemény dilemma. Eszembe jut a „svéd modell”: a koronavírus fertőzésével szembeni kevésbé szigorú fellépés egyrészt a normális élet, életmód fenntartását, másrészt az immunitás kialakulását biztosítandó.)

Lehetett volna sokkal rosszabb, mondja Barabási, és itt következik a véleményem szerint a legsúlyosabb látlelete. Óriási gazdasági és szociális ára lesz ennek az egész dolognak, „nem én leszek az egyedüli, aki azt fogom mondani, hogy a vírus miatt elhalálozottaknál sokkal nagyobb lesz azoknak a száma, akik nem fertőzésben fognak meghalni, hanem a gazdasági, szociális, társadalmi változások következtében nem élik túl a krízist. Bizakodó vagyok látva a társadalmi összefogást, hogy milyen jól tudjuk kezelni a körülményeket – ahhoz képest, hogy milyen súlyos problémák vannak most a világban”. (És ilyen szempontból, mint annyiszor, Románia kétségtelenül a világ része, gondolom, csöppnyi lelkifurdalást sem érezve, hogy elfoglaltságom miatt nem nézem a tévét, nem követem a lehangoló híreket a sokoldalú hazai mizériáról.)

És ebben a pillanatban megérkezik a megmentésem, Orosz Györgyi körlevele, benne Barabási Albert-László laborjának honlapjával, a nagy beszélgetésből készült videóval és D. Tóth Kriszta újságíró, a WMN online magazin alapító-főszerkesztője valóban remek cikkével. „Kedves Hugó! Köszönjük, hogy velünk voltál az első Hősök Tere Karantén Szalonon. Barabási Albert-László hálózatkutató megdöbbentő és inspiráló tényekről, sejtésekről beszélt, és elsőként velünk osztotta meg a laborja legfrissebb kutatási eredményeit. Ha frissítenéd az élményt, vagy megosztanád másokkal: a beszélgetésből készítettünk egy videót, amit itt tudsz megnézni. És még ezt a cikket ajánljuk a figyelmedbe! D. Tóth Kriszta remekül összefoglalta a lényeget.” (Valóban érdemes ezeket megnézni, élményt is nyújtanak, de fogódzót is a megértéshez.)

Mintha kissé szenvedélyesebb Barabási Laci hangja, amikor a hálózatkutató központról beszél, Alessandro Vespignani kollégája szűkös eszközeiről, azzal összefüggésben, hogy figyelmeztetéseiket még januárban sem vették figyelembe a döntéshozók, sőt sokan még március sem hitték el, milyen nagy fenyegetést jelent ez a járvány. „Ezt agyilag fel kellett dolgozni.” (Megírtam azóta nem egyszer, hogy a végén csak felmerül a felelősség kérdése a késve meghozott intézkedésekért, a társadalom – igen, a szavazók, ha nem éppen az igazságszolgáltatás – benyújtja a számlát.)

Kérdések és válaszok arról, hogy szezonális vírus-e a SARS CoV-2 (inkább nem), hogy hosszú távú probléma Dél-Amerika, hogy a szerzett immunitás meddig tart (pontosan még nem tudjuk, majmoknál tizenkét hónap, a kutatók kénytelenek ezzel dolgozni a modellek felállításakor), hogy miért szabadult el olyan hirtelen (nincs tünete, a nagy népsűrűség Kínában, a halálozási arány tulajdonképpen alacsony) stb. Oltás? Lesz, majd. Ha már megvan, ha az orvosok biztosak lehetnek a hatás és mellékhatások tekintetében, a gyártás folyamata akkor is nehezen indul be. Hanem érdemes már meglévő gyógyszerek hatásosságát kipróbálni! Ezt teszik ők is, teljes gőzzel, Bostonban. Megnő a biostatisztikusok szerepe. Statisztikailag, úgy tűnik, egy meglévő maláriagyógyszer „közel lő a fehérjékhez”, amiket a vírus a szervezetünk sejtjeiben megtámad; lehet valami a Romániában kötelező BCG-oltás hatásában is, mindenképpen „már az is jó lenne: visszafogni a tüneteket”. Amúgy a jóslást megnehezíti, ha kevés az adat, hiszen akkor természetszerűen nagy a zaj. „Fontos kérdés, hogy mikor ijesztegetsz, mikor lehet őszintén beszélni.”

És hát igen, szép új online-világ… "Hogyan lehet társadalmi adatokat úgy visszaadni a társadalomnak, hogy személyi jogok ne sérüljenek.” Az emberi kapcsolatok nem szűnnek meg, a kapcsolathálózat fennmarad, de átalakul. Gyorstalpaló szükséges, hogy a világ tudjon hatékonyan kommunikálni online; ez átírja, hogyan kezeljük a teendőinket. Szociális szakadás: aki tud online-ul, óriási versenyelőnnyel indul, aki nem, menthetetlenül leszakad. Most kezdődött a huszonegyedik század – ahogy John Lukács szerint a huszadik század 1914-gyel, az első világháború kitörésével kezdődött –, szerencsére most nem fegyveres háborúval, de mindenképpen fontos beintéssel. Figyelmeztetéssel többek között arra nézve, hogy a biológiai diverzitás mellett meg kell őriznünk az intellektuális diverzitást is. „Felemelő, ahogy mindegyik közösség megmozdult – színészek, művészek, tudósok –, saját eszközeivel teszi, amit tud. (Ismét rápillantok a Johns Hopkins Orvosi Egyetem világhelyzet-mutatójára, a COVID-19 Mapra, az igazolt fertőzések száma 1 millió 600 ezerhez, a halálos áldozatoké 95 ezerhez közelít. Többé ma nem nézek rá.)

És még sok mindenről szó esett Barabási Albert-László online közösségi estjén. Aznap, illetve az este, amikor, mondják, Szuperhold volt. (Vigyázat, nem csillagászati, optikai jelenség!) Szuper volt minden.

Barabási nemcsak világjelentőségű kutató, de olyan tág látókörű világpolgár, társadalmi és kulturális/szellemi beágyazottságú gondolkodó, aki tudatosan keresi a kapcsolatot a közösséggel, maga a természetesség és a nyíltság minden megnyilvánulásában. Nagy szerencsénk van vele, és élmény az is, hogy nem csupán „nemzeti alapon”, de munkássága ismeretében is drukkolhatunk és kívánhatunk sok sikert neki. Sic itur ad astra!

Transindex.ro