1975-re az OPEC összes olajtermelő állama megállapodott abban, hogy olaját dollárban árazza be és a többlet olajbevételt az amerikai állampapírokba fekteti be az Egyesült Államok erre vonatkozó ajánlatainak megfelelően. 2000-ben Irak az olajat élelmiszerért program keretében folytatott összes olajügyletét euróra konvertálta, annak ellenére, hogy az elemzők úgy véltek, hogy a pénzügyi logikával szemben repülnek, mivel ez azt jelentette, hogy Irak kevesebb kamatot keres olajbevételei után, amelyeket egy ENSZ által ellenőrzött letéti számlán tartottak New Yorkban. Ezenkívül a váltás „nehézkes új adminisztratív folyamatokat” hozna létre, mivel Bagdad úgy döntött, hogy meglévő betétjeit dollárban tartja, ami azt jelentette, hogy az olajat élelmiszerért program két számlát vezetett, egy dollárban és egy euróban.

Miután az Egyesült Államok 2003-ban megszállta Irakot, Irak visszatért olajértékesítésének dollár elszámolására, annak ellenére, hogy a "zöldhasúak" akkoriban értékcsökkenést mutattak. Az Iráni Iszlám Köztársaság kormánya ezt az elméletet „látszólagos” ténynek tekintette. Ennek a politikának megtorlásaként, amelyet Teherán "neo-imperializmusnak" tekintett, Irán erőfeszítéseket tett saját tőzsde létrehozására, ahol aranyban, euróban, dollárban és japán jenben értékesített olajat. 2006 közepén Venezuela jelezte Irán azon döntésének „támogatását”, miszerint Irán globális olajkereskedelmet nyit euróban. A líbiai vezető, Muammar Kadhafi 2011-ben megpróbálta végrehajtani az aranyat olajért tervet és megkísérelte bevezetni a líbiai arany dinárt. Az évek során több tudós kifejtette azt a véleményét, hogy az iraki háború célja a dollárhegemónia újbóli érvényesítése volt Szaddam Husszein próbálkozásai után, aki az olajkereskedelmet le akarta választani a Petró dollárról és iraki olajat vagy más valutákért akarta eladni vagy közvetlenül árukra szándékozta cserélni.

Ebbe a keretbe helyezzük el a 2019 szeptembere óta történteket. Ekkor ugyanis Irán dróntámadással megsemmisítette a Szaudi ARAMCO Abqaiq-i telepét, aminek következtében a Szaudi olajexport több mint egyharmadával visszaesett. A szaúdiakat elgondolkodtatta ez a támadás és az azt követő amerikai reakciók. Hiába vettek sokszáz milliárdért amerikai fegyvert, az nem segített rajtuk és USA sem adott válaszcsapást. Sőt! A kieső kőolajmennyiség felhajtotta az árakat a piacon, aminek USA örül, hiszen jelenleg ő is exportőr. A szaúdiak ettől kezdve kétkulacsos politikát folytattak. Kifelé megtartották az USA szövetségét, de suba alatt tárgyalásokat kezdeményeztek Iránnal. A közvetítésre a pakisztáni elnököt és Irak elnökét kérték fel. Itt kezdődik a gubanc.
Ha ugyanis Teherán és Rijád egyezkedik, akkor a Petró dollár imázsnak lőttek. A nagy amerikai álom, hogy minden csepp olaj kereskedelme a világon dollárban történjék, már így is roskadozik.
Oroszország, Kína, India egymás között nem dollárban számol el és ebben Irán is érintett. Ha a Szaúdiak bármilyen dealbe bemennek Iránnal, az trillió dolláros veszteségeket okozhat a dollár elszámolásban és magán a dollár intézményén belül.
2020 januárjában Qassem Suleimani diplomáciai küldetést teljesített. Az iraki külügyminiszterrel lett volna megbeszélése a szaudi ügyek rendezéséről. Ez hiúsult meg az ő meggyilkolásával.

A kommunikációban egy szó sem szerepelt minderről, csak a Hezbollah, jemeni huthik, forradalmi gárda tettei kaptak említést. De ez mind eltörpül az dollárhoz képest.
Irán katonai választ adott és két Irakban levő katonai támaszpontra lőtt ki rakétát. Emberélet nem forgott veszélyben, csupán katonai cél elérésének bizonyítása volt a cél. Irán nem Amerikát fenyegette meg ezzel a támadással, hanem USA proxi szövetségeseit a térségben.
Bizonyította, hogy eléri bármikor Szaud Arábiát, Arab Emírségeket és minden USA partnert, akik az olaj exportjában érdekeltek és a Hormuzi szoroson keresztül hajózzák át tankerjeiket, ahol a világ kőolajforgalmának több mint egyharmada áthalad. Tehát képes blokkolni a szorost is.

A fentieket nem politikai fejtágítónak szeretném eladni, hanem értelmezni egy helyzetet, amit politikusok, biztonsági szakértők annak megfelelően magyaráznak, hogy mi a központ utasítása.
Tehát itt sincs szó Iszlám felekezetek közti leszámolásról, kinek van igaza címmel helyi háborúkról.
Az Iszlám középkori mantráit hajtogató vezetőknek leáldozott idejük. Nem képesek megújulásra, csupán belterjes magyarázatot adnak, „falu” szinten értelmezve azt, ami világ szintű esemény. Ma már nincs önmagában értelmezhető Palesztin ügy és Kína vagy Venezuela és Irán. Az események összefonódnak és ezek már nem magyarázhatók egy szűk vallási irányzat igazsága szerint. Több évszázad óta nem történt meg az a szemlélet béli megújulás, amit a Próféta előírt számunkra:

Abu Hurayrah tudósítása:
A Próféta (béke reá) így szólt: „Allah e közösség számára minden évszázad fordulóján kiemel valakit, aki megújítja számára vallását.”
Abu Dawud így szólt: Abd al-Rahman bin Shuriah al-Iszkandarani szintén feljegyezte ezt a Hadiszt, de az nem jutott túl Shrahil-on.
Fokozat: Szahih, Autentikus Al-Albani szerint
Forrás: Szunan Abu Dawud 4291

A dollár és a jelenlegi pénzrendszer fenntartása a cél. A dollár kezd kifutni az azt felügyelő pénzügyi érdekeltségek kezéből, akik egyre vadabb, kapkodóbb intézkedéseket tesznek. Őket jeleníti meg Trump. Putyin pedig érdekelt a dollár intézményének lebontásában. A dollár miatt volt a kínaiamerikai kereskedelmi háború és ezért lesz európai-amerikai kereskedelmi háború is. Ez különösen várható a BREXIT után. Senki sem szeretné Amerikában, hogy az Euró a dollár konkurense legyen.
Ebben rejlik Irán és a vele kötött nukleáris egyezmény megkötésének eltérő értékelése is Amerika és Európa között.

Ebben a gigászi harcban, ami tulajdonképpen a harmadik világháború, tűnik fel a Kárpát medencéből egy kis ország vezetője, aki összekacsint ezzel is, meg azzal is. Az ország amúgy senkinek sem számít, de mindenki a vezetőt használja, mert bomlasztásra alkalmas. És mindez a harmadik világháború, pénzügyi rendszerek összecsapása, jövőbeni energia szállítási útvonalak eldöntése és globális környezeti válságok kellős közepén történik.