h i r d e t é s


Rákos daganatok és erkölcstelen társadalom!

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Rákos daganatok és erkölcstelen társadalom!

2018. április 15. - 11:32

 

Nem lenne bátorságom a következőkben összefoglalt összefüggéseket és hasonlatosságokat megfogalmazni, akkor sem, ha már régóta, Konrad Lorenz, Nobel-díjas, az etológia tudományának alapítója előtt is foglalkoztatott a problémakör.

Bevezetés

Ezért, nem vállalva a megszokott vádaskodást és rosszindulatú jelzőket, amikor magamtól szeretnék mondani valamit a mi közösségünknek, a tudós „Az emberiség nyolc halálos bűne” című, időskorban írt rövid írásából idézek!

Szemelvények Lorenz írásából.

A rosszindulatú daganatsejt abban különbözik az egészségesektől, hogy elveszti azt a genetikai információt, ami a testet alkotó sejtek érdekközösségének hasznos tagjává tehetné, és egysejtűként vagy pontosabban mondva fiatal embriósejtként viselkedik. Nem rendelkezik a szükséges struktúrákkal, mértéktelenül és öntörvényűen osztódik, belenő a még egészséges környező szövetekbe, és azokat működésükben megzavarja.

Azt, hogy az erkölcs örök érték, jól mutatja ez a régi zsidó anekdota: Egy milliárdos felkeresi a házasságközvetítőt, és kéri, hogy ajánljon neki meg felelő menyasszonyt. A házasságközvetítő dicshimnuszokat zeng, egy valóban széplányról, aki háromszor egymás után elnyerte a Miss. Amerika címet, de a milliárdos leinti: "Szépnek magam is elég szép vagyok!" A házasságközvetítő azonnal kapcsol, és dicsérni kezd egy másik menyasszonyjelöltet, akinek a hozománya több milliárd dollárra rúg, de a milliárdos leinti: "Minek az nekem, elég gazdag vagyok én is." Ezután olyan lányt ajánl, aki már 21 évesen a matematika docense, 24 évesen pedig az információelmélet rendes tanára lett. "Okos nem kell- mondja a milliárdos elutasítóan -, elég okos vagyok én is!" A házasságközvetítő kétségbeesetten kiált fel:

 "Az isten szerelmére, akkor hát milyen legyen?" "Tisztességes", feleli a milliárdos.

A rákkutatók is "éretlenségről" beszélnek, amikor a rosszindulatú daganatok egyik alapvető tulajdonságát határozzák meg.

Ha egy sejt mindazokat a tulajdonságokat elveti, melyek egy bizonyos testszövet, például a felhám, a bélhám vagy a tejmirigyek részévé tehetnék, akkor szükségszerűen törzs- vagy egyedfejlődése korábbi szakaszának megfelelő állapotba esik vissza, ami azt jelenti, hogy egysejtűként vagy embrionális sejtként kezd el viselkedni, és nekilát az osztódásnak, tekintet nélkül a test egészére.

Minél nagyobb fokú a visszaesés, annál inkább különbözik az újonnan képződő szövet a normálistói, és annál inkább rosszindulatú a daganat. A szemölcs, amely a normális felhám sok tulajdonságával rendelkezik, szintén daganat, de jóindulatú, bármennyire ki is emelkedik a bőrfelszínből, a szarkóma viszont lapos, teljesen differenciálatlan mezodermasejtekből áll és rosszindulatú.

A rosszindulatú daganatok kártevése, azon alapul, hogy a szervezet bizonyos önvédelmi intézkedései vagy csődöt mondanak, vagy maguk a daganatsejtek hatástalanítják azokat, miközben a test egésze küzd az "aszociális" betolakodók ellen.

Amikor a környezőszövetek maguk közé tartozónak tekintik, és elkezdik táplálni, csak akkor kezdődik a daganat halálos, áttételes növekedése.

Ezt az analógiát továbbvezetve, az ember, akinek társadalmi magatartásnormái megrekednek az infantilizmus állapotában, szükségszerűen a társadalom parazitája lesz.

Magától értetődően várja a felnőttek további gondoskodását, jóllehet az csak a gyermekeknek jár.

A Süddeutsche Zeitung nemrégiben írt egy fiatalemberről, aki agyonverte nagyanyját, hogy néhány márkát lophasson mozira. Felelősségtudata mindössze annak a makacs ismétlésében nyilatkozott meg, hogy hiszen megmondta: pénz nélkül nem mehet moziba.

Számtalan fiatal viszonyul ellenségesen ahhoz a társadalmi rendhez, amelyben él, beleértve szüleit is. Az, hogy magatartásuk ellenére is magától értetődőnek tekintik, hogy a társadalom és szüleik is továbbra is eltartsák őket, mértéktelen infantilizmusukra vall!


 

h i r d e t é s

betöltés..