Első olvasatra egy macsós, férfiközpontú verset találunk, ami egy adott kulturális szint alatt dugásról, evésről, ivásról, ill. az ezektől való megtartóztatásról szól.

Megengedett számotokra, hogy a böjt éjszakáján kedveteket leljétek asszonyaitokban. Ők a ti öltözékeitek és ti az ő öltözékeik vagytok. Allah tudja, hogy ámítottátok magatokat, majd megenyhült felétek és feloldozott titeket. Így hát érintkezzetek velük és vágyjátok, mit Allah megírt számotokra. Egyetek és igyatok, míg el nem különül a hajnal fehér fonala a fekete fonáltól. Majd folytassátok a böjtöt az éjszakáig és ne érintkezzetek (asszonyaitokkal), ha áhitatra tértek a mecsetekbe. Ezek Allah korlátai, ne közeledjetek felé. Ekképpen nyilvánítja ki Allah az Ő Áyáit az embereknek, hátha tán őrizkednek. (2:187)

De ha jobban elmélyülünk a mondanivalóban, a központi téma nem a dugás, evés, ivás, hanem valami más. Engedjétek meg, hogy kifejtsem.
A Ramadán sok üzenete mellett, számomra az egyik legfontosabb, a belső látásunk megnyílása. Ez misztikusan hangzik, de nem az.

Normál körülmények között rengeteg dolog elvonja figyelmünket. Házastárs, munka, megélhetés, nem sorolom. Ramadán az a hónap, amikor ugyan nem hanyagolhatjuk el kötelességeinket, de ha egy csepp vallási érzületünk van, akkor nem csak fizikai teljesítményként éljük meg. Azaz, nem csak böjtölünk és ha elérkezett az Iftar (étkezés) ideje, akkor kipipáljuk azt a napot, majd jól bezabálunk. Még, mielőtt a fejemhez vágnátok a vádakat, hogy nem ilyenek a muszlimok, tudom. Tudom, hogy nem ilyenek, de ilyenek is vannak. Csak azok, akik ilyenek tudniuk kell, hogy észrevehető, amit tesznek. Hiába vágnak ájtatos képet és inshaallahoznak, ez nem fedi el a valóságot.
Amiről beszélek, az egy mélység keresése, amihez lelki világ kell. Itt meg kell állni. Mi az, hogy lelki világ? Olyan furcsákat mondok, hiszen ilyenről nem nagyon beszélnek azok, akik a kecske kultúrkörből érkeznek. Hát persze! Nekik ilyen nincs.
A lelki világ alapja a nő, az anya és az általa adható szeretet, főleg az élet első éveiben. Anya nélkül ez nem alakul ki. Ha az anyát azonban, csak vécének használják, azaz rájárnak hágni, főz, házimunkát végez, gyereket nevel, majd még fölénősülnek párszor és ha nem tetszik neki valami, kap néhány fülest, akkor a nőből valami más lesz. Ha csak ösztönök levezetésére és házi robotnak van a nő, akkor lesz egy ötszáz szavas kommunikációja, amivel képtelen lesz kifejezni árnyalt fogalmakat. Sőt, fogalmak, ismeretek ki sem alakulnak, ha nem vonják be a „férfiak” életébe, ahol átbeszélik a közösséget érintő ügyeket. Fogalmak, ismeretek és érzelmi kiteljesedés nélkül, pedig nem egy szeretet tudni adó, babusgató, szívet-lelket melengető anya válik belőle, hanem egy pszichológiai eset, aki gyerekén vezeti le azt a bánásmódot, amit kap. Ráadásul, ha mindezt Allah által előírt kötelességnek vezetik fel előtte, akkor szegény, az Iszlámról is torz képet kap. Ha pedig a kis Ahmed csak piszok nagy pofonok kíséretében kap képet életről, hitről Allahról, akkor bizony elértünk arra a pontra, amit bizonyítani szeretnék. Nem, hogy nem alakul ki a lelki világa, hanem nincs!
Most megint meg kell állnom és visszautasítani a vádakat. Nem, nem azt állítom, hogy mindenki ilyen. De sok ilyen van. És elég, ha csak egy ilyen a százból, ő lesz a nagypofájú, a domináns, aki beárnyékolja a többi 99 példás magatartását, életvitelét. Azt is tudom, hogy változik a helyzet, ezzel együtt a nők szerepe is változik. Sőt, sokszor a hirtelen jött szabadság átlendíti őket a ló túlsó oldalára! Ha ez bekövetkezik, az eredmény akkor is ugyanaz! Az egyensúlyok felborulásakor a lelki világ nem alakul ki. A fenti vers pont az ösztönök korlátozásáról és Ramadán szellemének kereséséről szól!
Itt Európa közepén, nincs okunk kárhoztatni ezt a helyzetet, mert nálunk éppen kialakulófélben van ugyanez. Bizonyos, hogy vannak írott jogok, de fülesek is vannak és főleg két fizetésre méretezett élet, ami miatt a gyerek úgy nő fel, hogy erről a spirituális jelenségről, amit lelki világként említek, nincs élménye, így azt sem érti, most miről beszélek.

Nos, ezek után kanyarodjunk vissza a Ramadánhoz. E hónap egyik jelentősége az, hogy ez a kiveszőben lévő jelenség, a lelki világ helyére kerüljön és működjön. A böjt, elvonulás és meditálás, ilyenkor nem önmagáért való cselekedetek. Létrehozza azt a sarokkövet, amire ráépül a Ramadán lelkisége és ha ilyen a Ramadán, jó eséllyel a böjti időszak után is megmarad a „lelki világ”. Én, a magam részéről köszönöm Allahnak ezt a kivételes Ramadánt, amikor közösségi programjaink elmaradása miatt erősödhet bennünk lelki életünk újjászületése. Ha ez nincs, ugyan mit ér a jótékonyság, közösség építés és a többi funkció?