h i r d e t é s

Sajnos eljött az ideje

Olvasási idő
1perc
Eddig olvastam

Sajnos eljött az ideje

2018. augusztus 12. - 11:13

 

Sajnos eljött az ideje, hogy a magyar társadalom szembesüljön azzal, hogy merre tart és mi a játszma tétje.

Forrás: pxhere.com

A nagy szabadságharc közben sem szabad ugyanis elfelejteni, hogy szövetségi rendszerben létezik, működik az ország. Mondhatjuk, egy kockázatközösségben. Ebben a konstellációban felerősödik mindaz, amit a szélsőjobb képvisel. Különös tekintettel más európai országokban is érvényesülő szélsőséges tendenciákra.

Ami az egyoldalúságot illeti, ideje volna a Jobbik jelenséget társadalmi és történelmi dimenzióban vizsgálni. Tesznek utalásokat arra, hogy milyen változások történtek a magyar társadalomban, de nem akarják kimondani, hogy a Jobbik előretörését csak akkor lehet meggátolni, ha megváltozik a Fidesz politikája. (Csak a „kisebbik rossz” sémáját hajtogatják.)

A társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése, a joguralom visszaállítása, a közhatalom sterilizálása, az állam működésének átláthatósága nélkül az álmagyar, rendpárti és szociális demagógia ellen hatékonyan fellépni nem lehet egyik pártban sem.

Ha a Fidesz továbbra is a „jobbra nyitott, balra zárt” politikát folytatja (mint Horthy egykori politikusai), akkor Orbán és Vona népe egy ponton összeolvad, kiveti magából a mérsékelt polgári elemeket és ott folytatják, ahol ’45 elején az elődeik abbahagyták.

(Orbán azt hiszi, hogy nagyon okos és kreatív, miközben elébe rakott régi receptek alapján főzőcskézik a kondérjában.)

A fenti megállapítások szerintem vonatkoznak a baloldal differenciálatlan jobboldali elutasító politikájára is, pedig lassan ideje volna határozottan megkülönböztetni a valódi narancssárgát a barnától.

(Más kérdés, hogy egyesek a szélsőbalon nagyon közel kerültek a Jobbik egyes törekvéseinek a támogatásához, magához az antikapitalista, rendpárti, oroszbarát politikához.)

A társadalmi dimenzió mellett érdemes lenne a nácik virulenciájának történeti gyökereit feltárni.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy van egy viszonylag széles társadalmi csoport, amely ’45 után alámerült, de most megint úgy érzi, hogy eljött az ideje.

Meglepő, hogy mennyire nincs anyag a levéltárakban a nácik helyi szervezeteinek a működéséről.

Miközben egyes családok szépen kifényesítik a nagypapa múltjában a barnaságot és hozzá kapcsolják az identitásukat.


 

h i r d e t é s