A nyugat egy olyan képződmény, ami csak mások forrásainak elvonása árán képes saját jólétét felépíteni és fenntartani. Ezek a források sokfélék lehetnek. Anyagiak vagy szellemiek, földrajzi pozíciók vagy hitelkihelyezési célok, biztonsági szempontok vagy logisztika szempontjából meghatározó területek. Ezen felül létezhetnek kulturális fölénnyel rendelkező civilizációk, melyeket el kell törölni annak érdekében, hogy egy infantilis másik érvényre juthasson. A nyugat ilyen irányú gondolkodása történelmileg így vált természetessé, ezirányú törekvései a „modern civilizációt és demokráciát” szolgálják, míg minden ezzel szemben álló védelmi stratégia barbár, emberiség ellenes, ezért felszámolandó.

A fenti alapállásból egyértelmű, hogy a nyugat csak saját maga számára tűr meg olyan szerkezeteket, ami egy szervezet stabilitását biztosítja. Minden célterületen csak takonnyá elfolyósodott, a nyugat biztonságára veszélytelen ideológiákat, hiteket hagy működni, ami nem ilyen, azt felhígítja, bomlasztja és ha erre nem képes, akkor tiltja, lejáratja, ellenségesnek állítja be.

A sharia, dzsihád és sok más tétel az Iszlámban országom, népem, családom személyi és vagyoni védelmét szolgálja, ezzel hitemnek erős szerkezetet ad. A kalifátus pedig egy államszervezet, amelyben a doktrínák és a jogi elrendelések adják az adminisztráció működésének elvi alapját. Amíg egy Iszlám ország puszta sivatag, ahol semmi sincs, addig teljesen mindegy, milyen elvek tartják össze annak népét. Abban a pillanatban azonban, ahol a fenti szempontok beköszönnek, a terület értékessé válik, a stabilitást biztosító elemek megsemmisítésre kerülnek. Az Iszlámból nem maradhat semmi, csak egy híg fos, ami csak szeretetet hirdet, a bűnöst, tolvajt gyilkost, agresszort nem büntetheti, sőt el sem ítélheti, meg nem nevezheti. Így azok a tanítások kerülnek előtérbe, amiből kikerül a hit vázszerkezete és a mondanivaló felhígul a szeretetben, ami irányított.
Tévedés ne essék, az Iszlámban van szeretet, tolerancia, mások megbecsülése. A szúfizmus tanai közel állnak pár keresztény szerzetesrendéhez, vagy buddhista felfogáshoz. A szúfizmus azonban nem a teljes Iszlám, hanem annak egy része, iskolája. Aki ebben találja meg lelkének otthonát, az itt gyakorolhatja hitét. A szúfizmusban is létezik dzsihád, de ott az a lélek dzsihádja, a tűrés, viszontagságok elviselése és az ego feletti kontrol szintjén van jelen.
Az Iszlám azonban nem egy iskolából áll, hanem sok felfogás együttese, melyek mindegyike a Koránon nyugszik. A Korán pedig stabil. Azt semmi nem változtatja meg, arra Allah (SWT) felügyel. Az iskolák felfogása változó, de az eltérések nem érintik a Korán tanítását. A stabilitás garanciáját az egyik a lélek tűrőképességének növelésében, másik a tudatosság fejlesztésében, a harmadik védelmi rendszer megalkotásában látja. Bármi is legyen az út, a cél, a hit védelme.

Mohamed (béke reá) előtti próféták mindegyikének valamilyen anyagi csodát, hókuszpókuszt kellet bemutatni ahhoz, hogy a nép előtt meggyőző bizonyság nyilvánuljon meg. Ezek sem az őáltaluk produkált bűvészmutatványok voltak, hanem Allah hatalma, amivel mögéjük állt. Miért? Mert a népek olyan színvonalon álltak, hogy logika, értelemre hatás nem győzte volna meg őket.
Mohamednek (béke reá) adatott meg az, hogy egy kézzel fogható csoda, a Korán szavai kapnak szerepet, melyek kizárólag az értelemre hatnak. Több vízen járás, botból kígyóvá változtatás nincs, a szó ereje van. Tehát entellektüel van, anélkül nincs Iszlám értés! Eddig a nyugatot fikáztam, de innen magunkat kell. Mert ha nincs entellektüel és annak napi szintű fejlesztése, akkor a sharia, dzsihád és a kalifátus szavak nem kapnak korhű jelentést, hanem valami barbár hagyományt fejeznek ki. Nem vívmányt, civilizációs eredményt védenek, hanem egy barlang bejáratát, ahol a cro-magnoni lakik.
Márpedig egy entellektüelre ható csoda, nem alkalmas ősemberi telephelyek védelmére. Jelenleg az az áldatlan helyzet, hogy tudományos-technikai forradalom ide, vagy oda, a nyugat szemléletében továbbra is él a felsőrendű hódító szelleme. Az Iszlám világ pedig nem talál magára.
Még idő kell ahhoz, hogy megtanulja újra felfedezni saját rendezőelveit, amit a hódítók elfeledtetek vele vagy szégyell követni. A hódítók azt a védelmi sáncot bombázták le, ami az agyakban rendet tartott másfél évezreden keresztül. Amíg szégyelljük gondolkodásunk stabilitását biztosító tanok megvallását, azok modern entellektüelbe helyezését, addig a káosz fennmarad és a hódítás folytatódik.

Midőn Urad az Angyalokhoz szólt: „Bizony én helytartót teszek meg a Földön.” Mondták: „Megteszele ott olyat, ki ront rajta, ontja a vért, miközben mi Dicsőségedet zengjük és Szentnek illetünk? ”Mondá (az Úr): „Én tudom azt, amit ti nem tudtok.” (Korán 2:30)
Új tartalom kezdődik. Ez Ádámról és a Földi lét teremtéséről szól. A Láthatatlan világnak is vannak lakói, ilyenek a Dzsinnek és az Angyalok. Egy párbeszéd alakul ki Allah és az Angyalok között, ahol Allah bejelenti, hogy helytartót (Kalifát) akar teremteni a Földön. Az Arab szó, „Khalifa” azt jelenti: a személy, aki képvisel, és aki követő. Ez a szó alárendeltséget is kifejez az alá, Akit képviselni és követni kell. Az Angyalok kétségbe vonták, hogy a Látható Világban jöhet-e olyan teremtmény, aki ezt a missziót felelősséggel véghez tudná vinni anélkül, hogy egoizmusa a bűnök oldalára ne térítené. Ez az Angyalok részéről egy jövőre vonatkozó Biblikus előrejelzés. Ők azonban csak előre jeleztek, míg Allah tudja, minek kell bekövetkeznie és mi jön el a végén.