Surányi István

Szokatlan írásműben alázza porig a Népszavának nemrégen interjút adó Bokros Lajost a Mércében Lehoczky Noémi ("A kampányhajrában előkerült Bokros Lajos, de minek?").

Bokros Lajos ma, hosszú évek hallgatása után végre megszólalt.
Bár ne tette volna!

Divattá vált, hogy a legfőbb bírói fórumok vezetői nyilvánosan nyavalyognak amiatt, hogy homokszem csúszik a gépezetbe.

Az elmúlt napokban négy cikk is jelent meg független lapokban, melyek akarva-akaratlanul Orbán malmára hajtják a vizet.

Lengyel lapok nyomán több hazai újságban is napvilágot látott Roman Giertych volt lengyel miniszterelnök-helyettes esszéjének ismertetése, egy állítólagos titkos orosz-lengyel-magyar megállapodásról, Ukrajna újrafelosztására.

Jacques Derrida orvosi analógiára autoimmun folyamatnak nevezte el azt, ami napjainkban a demokráciákban végbemegy. A párhuzam tökéletesen helytálló!

Az a helyzet, hogy Orbánnak a létező legocsmányabb, legalantasabb módon a járvány után a háborút is sikerült választási propagandatémává züllesztenie.

A páva újra táncrendbe állt! Három-négy napnyi bizonytalankodás után Orbán újra lejti a táncát.

Érdekes dolog ez: az egyik Vologyka, bohócból és humorístából avanzsált államférfi és háborús hős megdicsőül, a másik, fél világ ura, szemmel láthatóan megzakkan.

Putyin megnyert világháború nélkül is meg akarja ismételni Sztálin receptjét.