Az erről szóló cikk sem kisebb helyen jelent meg, mint a NeuroscienceNews.com oldalon, vagyis egy jelentős, idegtudománnyal foglalkozó portálon. Mindenképp pozitív tendencia, hogy a tudományos világ lassacskán már a nyilvánosság felé is elismeri, ami amúgy régóta tudott: a pszichiátriai diagnózisok csupán mesterségesen kreált, valójában használhatatlan kategóriák. A kérdés, hogy mikor fog ez gyakorlati változást eredményezni.

 A Liverpool Egyetem kutatói által vezetett tanulmány részletes elemzést tartalmazott a széles körben használt Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyv (DSM) legújabb kiadásának öt kulcsfejezetéről: skizofrénia, bipoláris zavar, depresszív zavarok, szorongási zavarok, traumával kapcsolatos zavarok. Az olyan diagnosztikai kézikönyveket, mint a DSM, azért hozták létre, hogy közös diagnosztikai nyelvet biztosítsanak a mentális egészségügy szakértői számára, és elérhetővé tegyenek egy meghatározott listát a mentális problémákról, a tünetekkel együtt.

A kutatás fő eredményei ezek voltak:

• Minden pszichiátriai diagnózist egyénileg eltérő döntéshozatali szabályok alapján állítanak fel.
• Hatalmas az átfedés az egyes diagnózisokhoz tartozó tünetek között.
• Szinte minden diagnózis elrejti a trauma és a kedvezőtlen események szerepét.
• A diagnózisok igen keveset árulnak el az egyéni betegekről és a nekik szükséges kezelésről.

 A szerzők arra a megállapításra jutottak, hogy a diagnosztikai címkék egy „hamis kategória-rendszert” képviselnek.

 A vezető kutató, Dr. Kate Allesopp a Liverpool Egyetemről azt mondta:

Habár a diagnosztikai címkék látszólag magyarázatul szolgálnak, tudományosan értelmetlenek, és előítéleteket, stigmákat kreálhatnak. Remélem, ezek az eredmények arra bátorítják majd a mentális egészségügy szakértőit, hogy a diagnózisokon túl vegyék tekintetbe a mentális problémák más magyarázatait is, mint a traumákat és más kedvezőtlen életbeli eseményeket.

 Peter Kinderman professzor a Liverpool Egyetemről így nyilatkozott:

Ez a tanulmány még több bizonyítékkal szolgál arra, hogy a pszichiátriai diagnózisok biológiai megközelítése nem felel meg a célnak. A diagnózisok, melyeket gyakran és kritikátlanul állítanak be »valódi betegségekként«, valójában következetlen, zavaros és ellentmondásos, nagyrészt önkényes kritériumok alapján születnek. A diagnosztikai rendszer tévesen feltételezi, hogy minden probléma mentális zavarokból ered, és erősen támaszkodik szubjektív véleményekre azzal kapcsolatban, mi számít normálisnak.

 John Read professzor, a Kelet-London Egyetemről ezt mondta:

Talán eljött az ideje, hogy többé ne tegyünk úgy, mintha az orvosi hangzatú címkék bármivel is hozzájárulnának, hogy megértsük az emberi problémák összetett kiváltó okait, vagy hogy milyen segítségre van szükségünk az ilyen problémák esetén.

 A mostani közel sem az első alkalom – és valószínűleg nem is az utolsó –, amikor a pszichiátriai diagnózisok támadások kereszttüzébe kerülnek tudománytalanságuk miatt. A velük kapcsolatban felhozott egyik leggyakoribb vád az, hogy ezeket a "rendellenességeket" pszichiáterek gyakorlatilag kézfeltartással szavazzák létezésbe, ami – enyhén szólva – nagyon messze esik a valódi tudományos elvárásoktól. Ráadásul a pszichiáterek állandóan bővítgetik a "betegségek" listáját: számos olyan nehézség, amely néhány évtizeddel ezelőtt még az élettel járó, szokványos emberi problémának számított, ma már "pszichiátriai betegségként" szerepel a diagnosztikai kézikönyvben, amelyre – természetesen – tudatmódosító pszichiátriai szerek szedése javallott.

 Ez a tanulmány remélhetőleg közelebb hozza azt az időt, amikor a szakmai beismerésnek gyakorlati következménye is lesz a mai, mesterkélt pszichiátriai diagnózisokat illetően.

CCHR