A „rabszolgatörvény” azt jelenti, hogy az ember, a munkás nem tulajdona a munkaadónak, de úgy használja ki tudását, munkaerejét, úgy rendelkezhet vele, mintha tulajdona lenne, ellentétben a rabszolgával, aki valóban a gazda „tulajdona”, birtok is volt, mint „humán-erőforrás! Most is ez a valóság, éppen az ember nem gép, nem igavonó állat, hanem Humán-erőforrás.

A mai magyar helyzetben a munkáltató tulajdonosi jogokat gyakorol a dolgozói felett, amit az állam, a törvényhozás megerősít vagy elnézi a romboló hatásit, a munkakörülmények tudatos rontásával.

A munkás és a tőke a piacgazdaságban elválik egymástól. Az eszközök magántulajdona és rendelkezési joga, birtoklása személyeké vagy egy személyé.

A tulajdonos a munkás tudását, munkaerejét, saját tulajdonaként használja, bár nem az övé. (Az országgyűlés még nem fogadott el olyan törvényt, hogy a dolgozó a tőketulajdon része lenne, tehát mivel ember, így rabszolga). Ezért munkaszerződésben kötelezi a munkást a munkaerejének eladására. A munkás nem tehet mást, mint elfogadja, mert nem akar éhen halni.

A tőke és a munka ilyen ellentétének orvoslására jöttek létre a kollektív önvédelmi szakmai szervezetek.

Ezek célja, hogy a tőke-munka konfrontációjának esélyét mérsékelje és a munkaügyi konfliktusokat békés úton enyhíteni tudja.

Ez érdeke a tulajdonosnak is, hiszen az üzemi béke, termelési kockázati tényező (gazdaságpolitikai és társadalompolitikai) lehet, ha kizárólag a kényszeren (diktatúrán, újabban „mobbing”, magyarul a munkahelyi terrorizmuson) alapul a kényszerű együttműködés.

Ezért a kooperáció intézménye, állami garanciával a részvételi intézmények léte, amelyeknek konfliktus megelőző, (preventív) célja van.

Ezeket a Magyarországon kiirtott intézményeket tekintik európai, civilizált törvényhozók a munkaadók és munkavállalók döntésekben való részvételi intézményeinek (participáció).

Példa: a vállalat hitelt vesz fel, technikai korszerűsítésre, majd megvalósítja. Több ember munkája válik feleslegessé. Jobb helyeken a FB paritásos munkaadói, munkavállalói felállása előzetesen munkaügyi tervet készít, a beruházás hátrányos következményeinek mérséklésére. Addig hitelt sem vehet fel a cég. (Lásd a Mitbestimmungsgesetz németországi gyakorlatát, különösen a stratégiai iparágakra vonatkozó részeket és intézményeket).

Az állami politikai intézményeknek az érdeke ebben a demokratikusnak nevezett rendszerben az, hogy a vállalati szinten keletkező konfliktusok lehetőleg vállalati vagy ágazati, de gazdasági szférában oldódjanak meg, ne kerülhessen a probléma át a politikai, állami összetűzések birodalmába.

Éppen ez fog történni most szombaton, mert a munkavállalói érdekvédelmet maga az állam kiszorította a racionális és még morálisan elfogadható megegyezésből.

Furcsa, mert így az állam magára húzza azt a konfliktust, magára vállalja, ami nem az ő feladata lenne. Ez kissé laza megfogalmazásban annyit tesz, hogy szindikátusi kapcsolatba lép az állam és a törvényhozás a tőkés érdekkel a munkavállalók munkakörülményeinek, egészségi állapotának tudatos romlására, ami már régen kritikus a magyar társadalomban, a halálozással együtt.

A mostani esetben kifejezetten a tőkés vállalat és a munkavállalók közötti konfliktus állami kezdeményezésre történik, törvényekkel megtámasztva.

Nagyon röviden: az érdekegyeztetés a tőke és a munka integrációjának tőkés viszonyok közötti, lehetséges eszköze, hogy távol tarthassa a politikai lázadásoktól azokat az ellentéteket, amelyek a vállalat érdekeltségi körébe tartoznak.