A P.B.K. elérkezettnek látta az időt, hogy a választások után előbújva, mint a polgári lakosság Pesten, 1945 január 18-án, megmutassa magát.

Megalkuvóan „kussoltak”, amikor hamisították a történelmet! Elbújtak, amikor egyes oktatóknak védelem kellett! Nem emelték fel a szavukat, amikor az egyházak bandita módra félremagyaráztak egy történelmi vallást! Meg sem nyikkantak, az oktatás, az egészségügy, a stadionok, a szomszédságpolitika kérdéseiben.

Most azonban megszólaltak és az ő mértékükkel kritikát fogalmaztak meg.

Idézem:

"Úgy látszik, még nem mindenki bízik a szeretet és összefogás erejében. A Figyelő című lap egy szerzője ugyanis arra az alantas vállalkozásra adta a fejét, hogy összeírja a Sorosnak elkötelezett magyar polgárokat. Mondhatná valaki: ez jó kis hecc, hiszen úgysem lesz semmi következménye. Mert valóban nem lesz. A szerzőnek és a szerkesztőnek tudnia kellene azonban, hogy hazánkban mindig vannak, akik az ilyen listába szedéstől - általában jó okkal, még ha ezúttal ok nélkül is – megijednek”.

Mi van doktor urak? Miről beszélnek? Mire figyelmeztetnek? Ha nem kell figyelmeztetni, mert ha van ok, akkor sincs. Majd így folytatódik a „professzori” szöveg csoda:

„Az esetet úgy fogják szertekürtölni az egész világon, hogy Magyarországon az agresszív nacionalista oldal győzelme nyomán, íme, máris úrrá lett a rettegés. És kiváló alkalom nyílik arra is, hogy a CEU-ügy után a meghasadt értelmiség két ága közé újabb éket verjenek. Elvből ellenezzük a listakészítést, bármilyen személyeskedő ellenségkép kialakítását és terjesztését."

A magyartanárom bizonyára szövegértésből megbuktatna! De én úgy értem, hogy önök azt merik, bátorkodnak mondani, hogy Magyarországon az agresszív nacionalista oldal győzelme nyomán, íme, máris úrrá lett a rettegés! Na de uraim, tud erről a Rogán úr, hogy önök, a győztes párt győzelmére így tekintenek, pusztán azért, mert rettegnek, hogy kiesnek a „kutatásaik” a Soros finanszírozásaiból?

Nem értem magukat, több hónap szorgos egyetemi munkásság után csak úgy előbújnak, mint az ürge árvízkor!

Ugye rohadt egy szöveg, ami le lett írva és bántó, még az is lehet, hogy nem igaz! De az biztosan igaz, hogy maguk a kampány alatt tanúsított hallgatásukkal, emberileg méltatlanná váltak arra, hogy a professzori címükkel együtt járó köztiszteletet kiérdemeljék! A tudományok iránt elkötelezett értelmiségi nem attól tudós, mert kinevezték professzornak, hanem a szellemi és erkölcsi, tudományos teljesítménye szerint. Ez a két érték, a tudományos teljesítmény és a közösség iránti erkölcsi felelősség nem egyes választási időszakokra érvényes, hanem a tudományt művelő személyiség teljes pályafutására.

Elborzadok, amikor arra gondolok, hogy önök között többen is vannak, akik az egyetemeken a jövő nemzedékének olyan, hivatásukhoz méltatlan példamutatással járnak elő, ami nehezen egyeztethető össze akár szakmai, akár politikai, akár morális felelősségtudattal.

Ilyen gyalázatos, gyomorforgató hallgatást még a Rákosi éra, fizikai létében valóban fenyegetett professzorai sem engedtek meg maguknak.

Szégyelljék magukat!

Név cím a szerkesztőségben