h i r d e t é s

"Szemünk láttára vívja haláltusáját a szerencsétlen ország"

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

"Szemünk láttára vívja haláltusáját a szerencsétlen ország"

2018. december 07. - 16:34

 

Erőszak az Isten, a nemzet eszménye pedig színtere annak az esélynek, hogy lehetőleg a környezettől elzárkózva, saját szemétdombjukon gyakoroljanak hatalmat az áldozatok felett!

Forrás: 444.hu

Szemünk láttára vívja haláltusáját a szerencsétlen ország, az állami mindenhatóság anakronisztikus pogány-keresztény szellemeinek betege. Létének és hatalmának Isten által teremtett korlátairól nem akar a hatalom tudomást venni! Nem is akar hallani a nemzetekre is kötelező erkölcsi törvények kötelező parancsairól sem!

Anarchiába süllyed a hatalom, erőszakot alkalmaz, ugyanakkor erőszakot is elszenved, a félelem és a bosszúállás lázálmai gyötrik.

Ahol nincs önkéntes hódolat a törvények előtt, ott már elveszett a kereszténység „áldásainak” legbecsesebb tartalma: az egyéni szabadság. Felborult a dolgok, a természet rendje. Az uralkodni vágyó lelkeket látomások kínozzák, a víziókban a gazemberség bíborpalástban jár, az üldözött ártatlanság és becsületesség iránt érzékeny ember „tőrt” kell, hogy rejtegessen ruhája alatt!

A szavak, a fogalmak: szabadság, egyenlőség, igazságosság, arányosság, értelmüket elveszítették, üres hangzavarrá változtak! Szinte piaci áru lett mindez, egyétek és vegyétek, ha hisztek benne! Bűn és erény, erőszak és jog. igazság és hazugság már mind önmaguknak az ellenkezőjét jelentik! Bizonyíték is kell?

Hát legyen! Mindegy kitől származik a tapasztalat megfogalmazása, ami bizonyító erővel hat.

„ Én soha sem fogok elismerni más jogot és más törvényt, sohasem fogok hirdetni és szolgálni más igazságot, mint azt, ami az én hazám és nemzetem érdekeit szolgálja!”

Értsük csak meg türelmesen elgondolkodva ezt a beszédet! Nem jogtalanságról, törvénytelenségről és hazugságról szól, amit nem ismer el, hanem olyan „jogról”, igazságosságról és törvényességről, amivel szembe helyezi a maga saját jogát, igazságát és a törvényét. Elvben elítéli az erőszakot, de hivatkozik és igényt tart a saját erőszak alkalmazására és ezt nevezi „Igazságnak”!

Az én erőszakom az én igazságom, a te erőszakod a te igazságod! Mindezeket mivel leplezi, álcázza? Azzal, hogy mindenekfelett ott lebeg a nemzet, a haza érdeke, saját erőszak felfogásának tükrében!

Mert merné-e valaki azt állítani, hogy a Nemzetnek ártalmas az igazságosság, ami a Haza érdekeit szolgálja? Az idézett mondás ezt nem csak lehetségesnek, hanem egészen természetes módon magától értetődőnek is tartja.

Aki ezzel a szemlélettel azonosul, az már régen elveszítette hitét a jóban, az igazságban, az erkölcsben, hiába mondja: már nem Istent imádja többé, hanem a bálványképpé felmagasztalt Hazát és Nemzetet!

Most derül ki, milyen emberfeletti munkát végeztek azok az emberek, akik a felvilágosodás jegyében a keresztény egyháznak pogánnyá vált történelmi szikláit, álságos tevékenységét kezdték el bírálni!

A pogány gyakorlat és a keresztényi démonok láttán felelem és rettegés látszik a hatalom szemében, amelyeket demagóg módon felidézni tudnak, de az erkölcsi értékek alapján kormányozni képtelenek! Csak az erőszak az Istenük, a nemzet eszménye csupán színtere annak az esélynek, hogy lehetőleg a környezettől elzárkózva, a saját szemétdombjukon gyakoroljanak hatalmat az áldozatok felett!

Akik évtizedeken át az emberi egyenlőségről, szabadságról és demokráciáról hazudoztak, miközben loptak csltak, most gondolkodhatnak azon, hogy már nem csak a gondolatokat, hanem a saját szavaikat sem értik! Ebben, a bábeli zűrzavarban ismét a dekadens Egyházhoz fordulnak majd a hatalom birtokosai, hogy segítsenek értelmezni az értelmetlen szavakat, amelyeket az alattvalóiknak szánnak?

Groteszk gondolat, de a példák mutatják: nem lehetetlen, hogy végül a társadalmi lét, a közösségi kohézió természetes értékeit is az egyházi tekintély alá kellett rendelni, hogy a világi hatalom is valamennyire értse, úgy tegyen mintha értené, amit csinál? Lassan-lassan az államhatalom az egyházi tekintély nélkül nem csak beszélni, de dadogni sem lesz képes. Kérdés, meg tud-e birkózni ezzel a feladattal az egyház, a meggyengült szellemű politikával egy párban? Vagy ugyanabba a szellemi sötétségbe süllyed, mint az államhatalom? Félő, hogy igen!

Vajon megérti-e a Homo Europeus a harangok szavát, mert a nyomorultak, betegek és értelmetlen áldozatok már csak egy dologban kell, hogy higgyenek: a urbi et orbi megrongálódott tekintélyű üzenetének. Ebben is csak évente egyszer!


 

h i r d e t é s