h i r d e t é s

Sztálin

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam
a- a+

Sztálin

2023. március 04. - 15:16

Gondolatok a geopolitikában és körülötte.

Forrás: Foreign Affairs

Közel 70 év telt el azóta, hogy Josef Sztálin meghalt, és az ő örökségére érdemes emlékezni annak fényében, ami ma Oroszországban történik. Elődje, Vlagyimir Lenin gyakorlatilag a Szovjetunió megalapítója volt. Hitei határozták meg a szovjet ethoszt. Karl Marxot követve Lenin a kommunizmust akarta megalapítani, hogy tökéletesítse az emberiséget. Marx megértette, hogy a tökéletesség megteremtése hosszú és fáradságos folyamat lesz, ezért a történelem egy köztes szakaszát jelölte meg, amelyet szocializmusnak neveztek, amelyet a proletariátus diktatúrája irányít – a kommunizmust uraló munkásosztály. A proletariátus diktatúráját a proletariátus egésze nem irányíthatta, mert politikailag elmaradott volt. A kormányzás felelősségét így ideiglenesen értelmiségiek, bürokraták és rendőrök csoportjára hárították, akár titkosak, akár más módon.

A kommunista párt működési elve az volt, hogy az emberiség tökéletesítésének kemény munkájában nincs helye a polgári erkölcsnek, amely olyan fontos feladat, hogy aki útjába áll, azt likvidálni kell, vagy félni kell a leállástól. A kedvesség a proletariátus árulása volt; sőt, a legveszélyesebb szentimentalisták talán magának a proletariátusnak a tagjai voltak, akik közül sokat fel kellett számolni, hogy a többiek diadalmaskodjanak.

Mindez a német filozófia sötétjéből bukkant fel. Azt mondják, hogy a német filozófia mélyebbre süllyed, tovább marad, és mocskosabban jön fel, mint bármely más filozófia. Marx német filozófus volt. Friedrich Nietzsche, Martin Heidegger és még sokan mások is, akik közül egyik sem volt szocialista, de sokan osztották a német filozófia alapelvét: a könyörtelenség erényét az erkölcsi tisztaság keresésében.

Így történt, hogy Lenint a német hírszerzés beszervezte, hogy vonattal menjen Oroszországba, hogy szocialista forradalmat szítsanak, amelynek célja az ország megbénítása és vereségének kiváltása az első világháborúban. Lenin vállalta az ország elpusztításának szerepét, hogy megmentse azt.

De Lenin értelmiségi volt, akit megnyomorított az általa alkotott gondolkodás bonyolultsága. A forradalomhoz szükség volt valakire, aki minden skrupulus nélkül megértette, hogy a könyörtelenség erkölcsi abszolútum, és aki nem olvasott semmilyen német filozófiát, amely eltompulhatná a kezében lévő kést. Sztálin logikus következménye volt annak, ami korábban történt. Egy gengszter volt, kiváló memóriával és a kedvesség teljes hiányával. Azt mondják, hogy csak egyszer tért vissza Goriba, Georgia állambeli szülőhelyére, ahol amikor találkozott anyjával, megkérdezte: „Még mindig kurva vagy?” Neki kellett a forradalmat az emberiség megváltása felé vezetnie.

Sztálin kommunizmusának leglenyűgözőbb tette a mai napig visszhangzik. Ukrajnában történt. Az 1930-as években Sztálin megszilárdította a hatalmat az addig lojális párttagok tömeges lemészárlásával. Sztálin azt is hitte, hogy háború közeleg, és Oroszországnak nincs kapacitása erős hadsereg felépítésére. Elhatározta, hogy hatalmas mennyiségű felszerelést vásárol Európából. (Bizonyára élvezte ezt, mert tudta, hogy az európaiak ellen fog harcolni.) A problémája az volt, hogy kevés pénze volt, és semmi keresnivalója. A problémát úgy oldotta meg, hogy eladta vagy eladta az Ukrajnában bővelkedő gabonát. Sok fegyverre volt szüksége, ezért sok gabonát kellett eladnia. Gyakorlatilag az összes gabonát eladta Ukrajnában, egyet sem hagyott az ukránoknak enni. Ez vezetett ahhoz, hogy az ukránok holodomorként emlékeznek. A holodomor az élelmiszerek eltűnése Ukrajnából és sok tízmillió ukrán halála volt. A számok furcsának tűnhetnek, de konzervatívak. Sztálin félt a háborútól, és ha millióknak kellett meghalniuk a háború előtt és alatt, az egyszerűen a társadalom tökéletesítéséhez szükséges könyörtelenség volt.

A Marx elméjéből (és a körülötte lévő gondolkodásból) kiáramló logika arra a logikai következtetésre jutott, amelyet a marxisták szerettek. Az életekkel kapcsolatos szentimentalizmus aláássa a forradalmat. De a történet nem ér véget Sztálin halálával, mert Oroszország szívébe kerül. Rettegett Iván, Nagy Katalin és Oroszország többi nagy uralkodója nem gondolta a marxista szintű vadságot, mint erkölcsi kényszert. De ők valóban magasabb szinten éltek, mint Európa uralkodóinak nagy része, akik maguk is munkadarabok voltak. A német filozófiának volt egy filozófiai irányzata, amely gyökeret vert Oroszországban, mert Oroszország termékeny talaj volt a könyörtelenség számára.

Vlagyimir Putyin orosz nacionalistaként mutatja be magát, aki mélyen a könyörtelenségbe ágyazódik. De ő is kommunista volt, a KGB-ben szolgált. Bizonyos értelemben egyesíti Sztálin hagyományát Rettegett Ivánnal. Ez vita tárgya. De amivel nem lehet vitatkozni, az az, hogy Putyin visszatért Ukrajnába, könyörtelenül követve a Sztálin által létrehozott hagyományt. Putyin több, mint nacionalista. Tagja volt a kommunista pártnak és a titkosrendőrségnek. És ez az élmény megváltoztatja az embert. De ez nem változtat Ukrajna és Oroszország kapcsolatán, amely hosszú ideje aggasztó, Sztálin alatt borzalmas és Putyin alatt fájdalmas.

 


Szerző: George Friedman

geopoliticalfutures.com