Ezek közül a három legismertebb a fa, a tükör és a vas.

A legszélesebb körben elterjedt babonák egyike a fa megérintése vagy megkopogtatása. A törött tükörről sokan vélik, hogy hét év balszerencsét okoz. A lópatkó pedig népszerű szerencsetalizmán.

A fák szellemei

ForráS: Flickr

A fa megérintése vagy „lekopogása” többnyire pozitív kijelentést követ. Ha például valaki mond valamit, azzal egy időben „lekopogja”, és ezzel ténylegesen végre is hajtja a kopogást. Gyakran ütközik nehézségekbe a babonák eredetének felkutatása, de erre két lehetséges magyarázat kínálkozik.

Az első szerint a fa Jézus fakeresztjét jellemzi, amelyen megfeszítették, tehát vallásos védelemre utal. A második szerint abból a félelemből született, hogy meghallhatja a szavakat egy gonosz szellem, aki éppen a fában lakik, és arra gondolván, hogy a beszélő dicsekszik, úgy dönthet, büntetésül mindent szörnyűségesen elront.

A legtöbb ősi civilizáció hitt abban, hogy a szent fákat emberfeletti hatalommal bíró istenek lakják. Eredetileg esetleg egy bizonyos fát kellett megérinteni. Vagy talán bármelyik közeli fán folyamatosan kopogtatni kellett, hogy a benne lakó szellem ne hallhassa a szavakat. Elképzelhető, hogy innen ered ez a babona.

Mennyből a patkó

Forrás. Good Luck HorseShoes

Valószínű, hogy az emberiség által elsőként felfedezett vasat meteoritokban találták, amelyekről tudták, hogy az égből hullottak le. Feltehetően ezért tulajdonítanak a vasnak természetfeletti erőt, ezért jó védelem a gonosz ellen, beleértve a vámpírokat és a farkasembereket is.

A lópatkó azonban minden bizonnyal nem csak azért szerencsés, mert vasból készült, hanem azért is, mert a lovat több kultúrában szent állatnak tartják. Az igazi szerencséhez azonban találni kell a patkót, és nem megvásárolni vagy ajándékba kapni. Rendkívül fontos, hogy a patkót felfelé fordítva tartsuk, más különben „kifolyik” belőle a szerencse és elvész.

A lélek tükre

Forrás: Huffington Post

A tükörnek mindig voltak mágikus vonatkozásai. Kapu, amely más világokba enged bejárást. Ezenkívül megmutatja a beletekintő ember lelkének képét. Az első tükör a mozdulatlan vízfelszín volt, amelyben a hullámok elmoshatták a képet. Aztán következett az erősen kifényesített fém, amelyen nehezen tört el, és állandó képet adott. Amikor az i.e. 7. században kifejlesztették az üvegtükröket, ismét fennállt a veszély, hogy széthullik a kép.

Ha akkor törik el egy tükör, amikor éppen valakinek az arcát vetíti vissza, a lélek is eltörik, és úgy tartják, hogy hét év kell a felgyógyulásához. Ezért mondják, hogy hét év balszerencse követ egy ilyenfajta szerencsétlenséget. Ez nagyon régi babona, amely azért erősödhetett meg, mert a korai időkben rendkívül drága volt az üveg. De lehet, hogy azért jelez balszerencsét a törött tükör, mert az üvegszilánkok élesek és igencsak veszélyesek.

A sors és a szerencse drágakövei

A drágaköveknek különleges erőt tulajdonítanak mind a mai napig. Talán azért, mert igen nehéz és sokszor veszélyes felhozni őket a föld mélyéről vagy a tengerből, esetleg amiatt, hogy gyönyörűek, értékesek és meglehetősen ritkák. Bármi legyen az oka, úgy tartják, hogy védelmet nyújtanak, figyelmeztetnek a veszélyre, és jó vagy balszerencsét hoznak.

Opál

Forrás: Wikipedia

Valaha az opált tartották a legszerencsésebbnek minden drágakő között. A 19. században baljóslatú kőként híresült el. A hiedelmek szerint a spanyol XII. Alfonz király egy opálkövet ajándékozott feleségének, aki hónapokon belül meghalt, majd a kő későbbi tulajdonosai, beleértve magát a királyt is, sorjában elhaláloztak.

Ez persze akkoriban történt, amikor sokan vesztették életüket fiatalon a kolera következtében. Azt is megfigyelték, hogy az opál fényesen ragyog egészen viselője haláláig. Akkor viszont elhalványul és megfakul. Ma már közismert tény, hogy az opál reagál a testhőmérsékletre. A kő lehet tejfehér vagy élénkzöld, de mindig szivárványszínben ragyog. Egy időben azt gondolták, hogy a villámokkal érkezett a földre.

Kohinoor-gyémánt

A Kohinoor gyémánt - The Kohinoor Diamond. Fotó: HT File Photo

Ez a ragyogó gyémánt kétségtelenül Indiából érkezett, de legkorábbi tulajdonosait nem ismerjük. Egyesek azt állítják, hogy magához Krisna istenhez tartozott, ezután jutott India első mogul uralkodójához, Babur sahhoz, majd Dzsahán sahhoz, aki a Tádzs Mahalt építette.

A történet szerint a gyémánt a perzsa Nadír sahtól kapta nevét, aki Mohamed sah, az utolsó mogul uralkodó turbánjáról vette el, amikor egy csatában legyőzte őt. Ahogy meglátta az ékszert, azt kiáltotta: „koh-i-noor”, vagyis: fényhegy. Sok későbbi tulajdonosa került börtönbe vagy száműzetésbe, és a követ hibáztatták balszerencséjükért.

Forrás: Bars Timi – noiportal.hu / rejtelyekszigete.com