Mindenki tisztában kellene, hogy legyen a ténnyel, miszerint Tarlós Istvánt lényegében bebetonozták a főpolgármesteri székbe. Azt is magától értetődőnek tartjuk, hogy saját szándékától vezérelve, de még a nép akaratától vezérelve sem biztos, hogy hajlandó lenne a távozás mezejére lépni.

Ennek megfelelően két következtetés áll rendelkezésünkre, és egyik sem túl hízelgő sajátosan érdektelen arcú (értsd: flegma) városvezetőnkre nézve. Azt a kezdetektől tudni lehetett, hogy bár független jelöltként indult a főpolgármesteri székért, olyan mélyen benne van Orbán alávaló alfelében, hogy igen nehéz volna eldönteni, hol ér véget az egyik és hol kezdődik a másik.

Ennek megfelelően, aligha valószínű az, hogy bármiféle simicskás nézeteltérés lett volna az ok a visszavonulásnak.

Azzal pedig, hogy Orbán személyesen kérte fel az újbóli jelölésre, senkinek nem lehet kétsége afelől, hogy kihívójának semmi esélye sincs a tisztességtelen módszerektől vissza nem riadó kormány támogatásával szemben.

Egy erős, magabiztos, és közkedvelt polgármesterre van szüksége Budapestnek, ahhoz, hogy Budapest a Kárpát-medence központja lehessen

– mondta Orbán Viktor Tarlós Istvánnal közös sajtótájékoztatóján, majd bejelentette, hogy ezért

felkérte Tarlóst, hogy induljon újra a főpolgármesteri címért a Fidesz-KDNP színeiben. Orbán korábban ismertette a kormány álláspontját Tarlós Istvánnal, miszerint nincs fontosabb magyar város, mint Budapest. Ezt azzal támasztotta alá, hogy egy hatvan tételből álló listát mutatott a főpolgármesternek, amelyen a fővárosi fejlesztéseket sorolták fel. Ezek a már befejezett, és még folyamatban lévő fejlesztések összesen majdnem 1000 milliárd forintba kerülnek. /24.hu/

Teljes képzavar. Eddig a kormányzati retorika másról sem szólt, mint a főváros fikázásáról. Most, hogy Tarlós oldalán kell megszólalni, hirtelen a „legfontosabb magyar várossá” léptünk elő.

Nem mintha Tarlóst annyira győzködni kellett volna, bár erről úgy számolnak be, hogy „kemény feltételeket szabott”.

Végső soron ez a visszavonulás veszélyesen hasonlít a Pintér Sándor-féle füstbement nyugdíjazáshoz.